A könyv ma ismert formája a 3-4. sz-ban kezdett kialakulni. A pergamenből készült lapokat összehajtogatták, és egymáshoz fűzték, így alakult ki a mai értelemben ismert első könyvtest. Később pedig összevarrták. Ezeket az összevarrt oldalakat aztán két vékony fatábla közé tették. Így született meg a kódex és vele együtt egy új mesterség, a könyvkötészet. Idővel a falapokat is összefűzték, és végül bőrborítást kapott. Ez az első kötött könyv. A bőrtáblákat szinte a kezdetektől díszítették valamilyen módon. Nem ritkán drágakövekkel, festett zománctáblákkal, de még színarany könyvtáblát is készítettek. A 7-8. században a bőrmetszéses táblák váltak divattá. A bőrt megpuhították, és bemetszették, majd a vágásnál megnyújtották. Ezek után pedig kitöltötték valamivel, és így az kidomborodott. Ez később a 15-16. századra lesz még jellemző. A leírások alapján bizonyos, hogy keresztény állammá válása után Magyarországon is sok könyvet készítettek. Ezt az időszakot tartják a honi könyvkultúra kezdetének. Az Anjou-kori kódexfestészet egyik ismert alakja I. Lajos király udvari festője, Meggyesi Miklós, a Képes krónika egyik feltételezett szerzője. Később Európa-szerte híresek a Mátyás korabeli Corvin-kódexek, külső, és belső kidolgozottságukról egyaránt.
A 8. században jelentek meg a különböző fametszetek. Eleinte szentképeket, kártyákat nyomtattak fadúcról, majd kézzel színezték. Az első ismert könyvsokszorosítás kísérlete a Hollandiából származó L. J. Coster nevéhez fűzhető, aki Donatius latin nyelvtanról szóló könyvét fatáblára metszette, és erről készített 32 oldalas füzeteket. Nagyobb terjedelmű munkák kiviteléhez azonban ez nehézkes, lassú és drága volt, a kézzel írás még sokáig megmarad. Gutenberg megoldásai leegyszerűsítették ezt az eljárást. 1460-as évektől sorra alakulnak a nyomdák, főleg Németországban, a Németalföldön, Itáliában, Franciaországban, Angliában. A könyveknek sokáig nincs külön címlapjuk, később válik szokássá, hogy a kötetet védő borítón is feltüntetik a mű címét, bár a kézzel írt kódexeknél ez már megszokott. A kiadási adatokat – a megjelenés időpontját, helyét, a nyomdász, illetve kiadó nevét, sokszor a munka szerzőjét, címét is – az ún. kolofónból, a könyv szövegének legvégén olvasható rövid leírásból ismerhetjük meg. A kezdőbetűk díszítésének szokása a nyomtatott könyvekben is sokáig megmarad. Az iniciálék kézi festését a már kész könyvben kellett elvégezni, ez sok esetben elmaradt. A nyomdász azonban a biztonság kedvéért a későbbi tulajdonos vagy illusztrátor számára megjelölte a kérdéses betűt. A színes képek, iniciálék helyét azonban egyre inkább a fametszetek veszik át.
A nyomdászat azonban nem csak a könyvek formájában, hanem tartalmában is nagy változásokat hozott. A könyvek kiadási idejének lerövidülése és a nagy példányszám lehetővé tette, hogy a sokat forgatott és természetesen még mindig nagy példányszámban kiadott klasszikusokon, egyházi szövegeken kívül friss irodalmat és aktualitásokat is megjelentessenek a kiadók.
Forás: wikipedia
