A pünkösd a keresztény egyház egyik fő ünnepe, amely a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus feltámadása és mennybemenetele után a Szentlelket elküldötte, és az, szélzúgás közepette, lángnyelvek formájában, leszállt az apostolokra. A pünkösd május 10. és június 13. közötti mozgó ünnep, amely alkalmasnak bizonyult a tavaszi és nyári napforduló ősi európai szokásainak, hiedelmeinek továbbélésére. A legjellegzetesebb pünkösdi szokások az ügyességi próbákkal egybekötött pünkösdi királyválasztás és a lányok és legények falubejáró köszöntése, a pünkösdölés.
Néhány gazdasági szokás is kapcsolatos a pünkösddel: cselédvásárt tartottak, valamint báránydézsmát szedtek, s ekkor kapták a pásztorok a pünkösdi garast. Sok helyen minden községi pásztor élelem- és pénzadományt kapott minden háztól, ahol állatot őrzött.
A pünkösdhöz időjárással kapcsolatos hiedelmek is fűződnek, pl. ha pünkösdkor esik az eső, jó termés, ha az idő jó, sok bor lesz. A pünkösdi harmattal való mosakodás szeplőűző és szépségvarázsló hatású.
A pünkösdikirály-választás ismert az ország magyar, illetve dél-dunántúli német lakosai között is. A települések lakosai lóversenyekkel és más ügyességi próbával választották meg a királyt, kinek hatalma egy évig tartott. Volt az országnak olyan vidéke, ahol csak pünkösd hétfőjén a délutáni táncmulatság előtt választották a pünkösdi királyt s királynét. A „királyi pár” országlása csupán arra a napra szólt. A pünkösdi szokásokhoz kapcsolódik a zöld ággal történő díszítés, melyeket házakra, kerítésekre, istállókra tűztek ki a gonosz, rossz szellemek távoltartására. A zöld ág másutt az ünnep, illetve a lányos házak megjelölésére szolgált. Díszítésre gyümölcsfaágat, nyírfaágat, bodzát választottak.
Eleken és Gyulán május 1-jén díszítettek bodzaággal. Elterjedt szokás még a májusfaállítás. Békés megyében egyes településeken május 1-jén, másutt pünkösdkor állítják fel a májusfát. Ezt a hagyományt még a németek a betelepülés előtti lakóhelyükről hozták magukkal, s gonosz szellemeket elűző, óvó szerepet is tulajdonítottak neki.
A gyulai németeknél a pünkösd háromnapos ünnep volt. A harmadik nap volt a fogadalmi nap. Ennek eredetére a Gyulai Római Katolikus Plébánián őrzött Historia Domusban található bejegyzés szolgál magyarázattal, miszerint az 1760. szeptember 5-én történt szörnyű jégverés után a város fogadalmat tett: ezen a napon tilos minden földben való munka (pl. a kapálás, viszont a szénagyűjtés, annak forgatása, az állatok etetése megengedett volt). Ezt a fogadalmi ünnepet a mai napig sok németvárosi megtartja.
