Aki a virágot szereti... az kimozdult hétvégén a Kossuth térre, a Virágok vasárnapjára. A kiállítók és árusok virággal borították be a körforgalom és a „Gödör” környékét (ma rendezvénytér). A színpompát azonban idén nem a megszokott hőségben és fényárban láthattuk. Reggel szitáló eső és borongós idő ijesztgette a tétovázókat, s akik mégis elindultak otthonról, nem sok emberrel találkozhattak a helyszínen. A növények viszont nem sokat búslakodtak, újraéledve zöldellettek a szórt fényben. Életigenlő élmény volt az orrnak is, ahogy a sokféle virágillat keveredett az eső utáni föld illatával, és mindez még karakteresebben érződött a magas páratartalomban. Ezt még a muskátli fanyar odora sem tudta elrontani.
Ahogy közeledtek a déli órák, és csökkent az esélye egy újabb zápornak, a nép nekibátorodott, és elözönlötte az egész Kossuth teret. Bár sokan csak nézelődni mentek ki, azért többeket hatalmába kerítette a vágy, hogy ezt a sok szépséget otthon is viszontláthassa. Így jártunk mi is. Először sétálgató mozdulatokkal ténferegtünk a sok egynyári virág, örökzöld, szoliternövény között, majd párom emlékeztetett az üres balkonládánkra. Ekkor kerített hatalmába az ötlet: bevásárolunk mi is. Amíg eddig csak pihentettem szememet a sok életen, most célzottan vágtattam körbe a pistikék, petúniák, büdöskék, broméliák és begóniák között.
Kerestem, hol olcsóbbak, hol egészségesebbek a növények. Hamar rá kellett jönnünk, hogy mind minőségben, mind árban hasonló a kínálat. Kiválasztottunk hát egy általunk ismert, megbízható kertészetet, és tanácsot kértünk.
Az erkélyünk délnyugati fekvésű, így tűző napot bíró, és valamelyest szárazságtűrő növényeket kerestünk. Az eladó szolgálatkészen, de sietősen mutogatott rá az ilyen növényekre, és mondta el jellemzőiket. Sietnie kellett, mert a többi száz vendéggel is illett foglalkozni, akik meg-megálltak vagy hömpölyögtek a standok között.
Délután a gyulai MaradaVad zenekar ontotta élőben a világslágereket a nézelődőknek. Ekkorra már mi is döntöttük. A tervezett összeültetésben kékszínű lobélia, sötétvörös verbéna és fehér mézvirág szerepel és pompázik majd erkélyünkön. Mindezt még megfejeltük egy tő kakassarkantyúval, azzal a nem titkolt céllal, hogy idén talán kevesebb szúnyogcsípésben lesz részünk, ugyanis e növény kellemes citrusillatát utálják a repülő vérszívók.
Elégedetten tértünk haza, és szemrevételeztük a még üres erkélyt. Máris délibábként véltük látni a leendő virágpompát, ahol a békés méhzümmögéstől és virágillatoktól bódultan pihengetünk majd „panelkertünkben”.
