Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A málenkij robotra elhurcoltakra emlékezek január 14-én Gyulán, a németvárosi Szent József-templomban.
Az eseménye szentmisével kezdődött, majd Görgényi Ernő polgármester mondott beszédet, aki kiemelte: alig fél évvel azután, hogy a gyulai zsidókkal elindult a vonat Békéscsabáról Auschwitzba, újabb vonat indult, ezúttal Gyuláról.
Kiemelte: 1945. január 10-én 53 marhavagonból álló szerelvénnyel hurcoltak el Gyuláról 550 német származású gyulai polgárt a Szovjetunióba, a Donyec-medencei szénbányákba, több éves kényszermunkára. Az erősebbeket a bányákban, a gyengébbeket gazdaságokban vagy az építőiparban dolgoztatták, lényegében rabszolgaként.
görgényi ernő
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A városvezető hozzátette: az elhurcoltakat fából készült barakkokban, túlzsúfolt helyiségekben szállásolták el, akiknek eleinte fűtésük és takarójuk sem volt, hemzsegtek az élősködők és terjedtek a fertőzések, betegségek.
Aláhúzta: mindezt azért kellett elszenvedniük, mert a sztálini kollektív bűnösség elve alapján minden német származású embert felelősnek és bűnösnek kiáltottak ki a hitleri német hadsereg háborús pusztítása miatt, ezt kellett „jóvá tenniük" a gyulai sváboknak is, akik közül sokan márt nem is beszéltek németül, nem voltak nácik, a sorsuk mégis a bűnhődés volt, bűntelenül.
Görgényi Ernő elmondta: nem csupán az elhurcoltak, de az itthon maradtak is szenvedtek. Számítások szerint 352 kisgyermeket hagytak itthon az egyik vagy mindkét szülője nélkül, valamint az idősek és egyedül maradt asszonyok sorsa is nehéz volt.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kifejtette: idén lesz 300 éve, hogy az első német családok beköltöztek Gyulára, akiket Harruckern János György hívott a városba. A német földművesek, kézművesek, szőlőtermesztők, kőművesek és ácsok beépítették a Németvárost, megművelték a város körüli földeket, nagyban hozzájárultak Gyula városának felvirágoztatásához. A ma látható épített örökség jelentős része német építőmesterek munkáját dicséri.
– Ezt az alkotó közösséget büntette 1945 fagyos januárjában a sztálini terror – fogalmazott a polgármester. Mint mondta, 64 gyulai német sosem tért haza, őket az egykori lágerek mellett temették el. A deportáltak többsége 1948. július 17-én ért haza, voltak akik csak egy évvel később.
A megemlékezés koszorúzással ért véget.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
