Mennyire lehet ártatlan egy kurtizán, s hogy adhatja el magát egy jobb sorsra érdemes író? Miként mentheti meg őket a tisztesség? S egyáltalán, hogy kerülhetnek kapcsolatba egymással, ha nem „úgy”? Ezt árulta el az egykori művelődési központ Erkel-bérletének negyedik előadásaként bemutatott Könnyű erkölcsök című kétrészes olasz vígjáték. Stílusosan, jó érzékkel, tisztességesen.
A Nino Manfredi - Nino Marino olasz szerzőpáros által jegyzett darab ezúttal a Turay Ida Színtársulat előadásában érkezett a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. Béke sugárúti épületébe, és Koncz Gábor rendezésében volt megtekinthető.
A darab ugyan már régóta ismert, hiszen 1987-88-as elkészülése óta sokan, sokszor játszották, most azonban Koncz Gábor és Gregor Bernadett keltette életre ezt a kissé furcsa, de mindenképp szerethető párost. Az ő bemutatójuk pedig igazán újnak nevezhető, mert a február 6-án megtartott premiert rögtön ez a gyulai előadás követte, ráadűsul a darabot majd csak a jövő évadtól játsszák Sopronban.
Összeszokott párosról van tehát szó, kik hat éve dolgoznak rendszeresen együtt, jól ismerik már egymás mozdulatait is, érthető, hogy a próbákkal is bőven idő előtt készültek el. Dolgukat könnyítette, hogy a darab egyik szerzője, Nino Manfredi maga is legendás színész volt, ki pontosan tudta, mikor, milyen színészi eszközöket bevetve játszhat a közönséggel. Már csak azért is ügyelt gondosan a részletekre, mert a szerepet magának írta, s játszotta is 1994-96 között Pamela Villoresi és Lia Tanzi partnernőkkel felváltva. Ám a színpadi játék minden fortélyát a szerzőkön túl a most játszó színészek is ismerik, a munkát pedig szintén csak könnyítette az, hogy ezúttal a rendező az egyik színész is, ki ezáltal belülről látta a darabot.
A történet szerint egy elegáns olasz lakóházban egymás szomszédja az ősi mesterséget űző nő, és a csendes magányában éldegélő író. Nyugodtan meglehetnének egymás mellett, alatt és fölött, ha Anna (Gregor Bernadett), a késő éjszakai „munkából” hazatérő álnővérke zajos létezése nem szakítaná meg az alatta lakó intellektuális író, Armando (Koncz Gábor) egyik alvási fázisát. A nép egyszerű leánygyermeke természetesen egy szót sem ért a félálomban becsöngető, hajhálós fickó idegen szavakkal tűzdelt zagyvaságaiból, mint ahogy az sem talál kiutat az éjszakai városi szleng útvesztőiből. Mindeközben a vígan csordogáló vízcsap elönti írónk lakását, ki kénytelen eztán Anna kanapéján a kenyérhozó ihletre várni. Ám a múzsa csókja most sem a várt irányból érkezik, viszonyuk pedig egyre gyorsabban csiszolódik össze, olyannyira, hogy a producer Gargiulo (Nemcsák Károly) telefonhívásai Annából fegyelmezett, erényes feleséget varázsolnak, ki tisztes asszonyhoz méltón szomorú ruhát ölt – annak ellenére, hogy Armando „már szarvakkal jött a világra” -, és egyenesbe teszi álférje karrierjét. Armando pedig megismeri az élet gyakorlati oldalát, s például megfordítja a magnóban lévő kazettát.
Persze, egy prostituált felbukkanása már eleve izgalmassá teszi a történetet, hiszen a legősibb mesterséget űző nők titokzatosak, kérdéseket vetnek fel a nézőben, mert miközben taszítják őket, érdeklődnek is irántuk. Ők a leeresztő szelep, ahogy az az előadás során is elhangzik. Ettől függetlenül a Könnyű erkölcsök nem a női karakter helyzetét magyarázza, mert a történetben a prostitúció csak egy foglalkozás, ami mindössze addig érdekes, amíg a férfi meg nem tudja, és el nem fogadja azt. Mert valójában ez a két ember nincs is annyira távol egymástól, mint ahogy azt első látásra gondolnánk. Mindketten keresik magukat, és egy társnak nevezhető másikat a világban. A morális különbségek a két óra alatt nehezen, de lehámlanak róluk. Koncz Gábor rendezése az emberek mindennapi viselkedését, korlátaikat és ballépéseiket a humor nagyítóján keresztül mutatja be. A szereplők néha esendők, ügyetlenek, kicsinyesek, máskor viszont szeretnivalók.
Vidám, ötletgazdag, vígjáték ez, mely önmaga parodizálásán kívül kedvesen tart görbe tükröt a valóságtól elszakadt értelmiség és a nagyközönség elé egyaránt.
Üdítő – ám egyáltalán nem olcsó – kikapcsolódás, amely a humor eszközével kegyetlenül mutat rá arra, hogyan képes az ember mesterien elaltatni valódi egyéniségét, érzéseit, és belefásulni egy hamis, felvett életmódba, csupán azért, mert az könnyebbnek tűnik, mint időnként egy pici áldozatot vállalni, amivel pedig megmenthetné önmagát.
A két – első ránézésére – ellentétes figura azon túl, hogy elképesztő humorforrás, remek nézőcsalogató is, ami ezzel a színészpárossal biztosra megy, hiszen mindketten két táboron uralkodó személyek. Férfiak és nők egyaránt kíváncsiak mindegyikükre, megfejthetetlennek vélt titkukra, talán megérethető varázsukra. Bernadett alakításában rendszeresen felsejlett a vérbő olasz menyecske. Anna karakterének fejlődése szép ívben követhető nyomon, ezen beül árnyalt is, és a producerre célzott démoni csábereje igazán átütő, Míg Armandoként csaknem végig Koncz Gábort láttuk, ami ugyan csalódást nem okozott, de – azon túl, hogy már hetven éves is elmúlt, s ilyen jól tartja magát – meglepetést sem. Nemes Richárd ízléses díszlete és TIARA jelmezei jól támasztották alá a jó zenékkel tagolt, okosan megrendezett, finom és szerethető darabot, amit a közönség az első pillanattól kezdve jó humorral, derűsen fogadott, és amit az újjávarázsolt nézőtéren ráérősen időzve kitartó vastapssal köszönt meg.
