Fotó: Békés vármegyei levéltár
A család történeti szerepe volt a központi témája a Békés vármegyei levéltár (BéVL) konferenciájának, amelyet az immár többéves hagyománnyal rendelkező levéltári napon szerveztek meg a gyulai városháza dísztermében. Az eseményt a levéltár korábbi igazgatója, Erdész Ádám kezdeményezte, ötletet merítve a többi levéltár nagy múltra visszatekintő rendezvénysorozatából, amelyen az egyes intézményekben folyó szakmai munka eredményeit közvetítették és közvetítik a mai napig a nagyközönség felé.
Középpontban a család
A BéVL konferenciái a kezdetek óta egy-egy tematika köré szerveződnek, amelyeket úgy választanak meg, hogy alkalmasak legyenek az érdeklődés felkeltésére, mutatott rá köszöntőjében Sáfár Gyula levéltárigazgató. Idén a Békés vármegyei családok történetére fókuszáltak, részben azért, mert a gyulai archívumot leginkább a családkutatók látogatják, akik remek kapcsolatot ápolnak az intézmény munkaközösségével. Ezt bizonyítja, hogy 2018-ban a BéVL kapta a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület Év Kutatóhelye díját.
Emellett a családi és a személyi iratok feldolgozása is fontos területe a gyulai levéltárosok munkájának, tette hozzá az igazgató.
Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere megnyitóbeszédében így fogalmazott: bár egy vidéki középváros kultúrájának nem feltétlenül része a tudományos élet és a tudományos konferenciák világa, a gyulaiak szerencsés helyzetben vannak, hiszen a Magyar kultúra városának olyan kulturális élete van, amelynek elengedhetetlen része a tudományok világa. Nem csupán azért, mert a Gál Ferenc Egyetemnek köszönhetően felsőoktatás működik a településen, hanem azért is, mert a megyei kórházban is fontos tudományos munka folyik, a történelmi fejlődés eredményeként pedig Gyulán működik a vármegye levéltára.
A konferencia tematikája kapcsán a településvezető több irodalmi műből idézett, azt szemléltetve, hogy a család a társadalom alapegysége, legkisebb sejtje, amely változásában követi a társadalmi viszonyok alakulását, mindig reflektál az adott kora. Ma is vannak olyan törekvések, amelyek megváltoztatnák a család tartalmát, de meglátásai szerit ezek hiábavaló próbálkozások.
Görgényi Ernő rendkívül szerencsésnek nevezte magát amiatt, hogy Európának egy olyan részén élhet, ahol semmilyen retorzió nem érheti, amikor egy olyan műre hivatkozik, amelyben az szerepel, hogy a családot egy férfi, egy nő és egy vagy több gyermek alkotja. Ugyanis nem mindenütt gondolják ugyanezt. A nyugati civilizáció bizonyos országaiban ilyen kijelentés után lehet, hogy le kellene mondania a polgármesteri tisztségéről, akkora támadások érnék.
– Mi, magyarok azonban még ragaszkodunk a tradícióinkhoz – hangsúlyozta a polgármester.
A tisztségviselő hivatkozott az Almásy-kastély állandó kiállításának sikerére, amely családtörténeteken keresztül vezeti végig a látogatókat az 1400-as évektől a második világháborúig, és kiválóságként említette a Ladics-házat, amely egyedülálló Magyarországon, hiszen nincs még egy olyan kiállítóhely az országban, amely egyetlen család történetét mutatná be az illető család lakóházában, egykori lakókörnyezetében, életterében, hajdani tárgyai között. A gyűjteményi egység értékét tovább növeli, hogy tartalmas és vaskos iratanyag tartozik hozzá.
A polgármester megemlékezett apai nagyapjáról, Szabó Jánosról, aki nagy tudója volt a gyulai családok történetének, hétvégi vendégei között rendszeresen láthatta D. Nagy Andrást és Márai Györgyöt, akik a régi gyulai családokról faggatták a felmenőjét.
Fotó: Gyulai Hírlap – Békés vármegyei levéltár
Az algoritmus és a hálózatkutatás
Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményi főigazgató-helyettese üdvözlő szavaiban úgy vélte, nagy szükség van arra, hogy a csendben végzett, kevésbé látványos munkát megmutassák a nagyközönségnek, például a gyulaihoz hasonló ülésszakokon, hiszen nem a tudományos akadémia utánpótlásképzői a levéltárak, nem tudósokat nevelnek. Az állami archívumok elsősorban az átlagember számára nyújtanak szolgáltatásokat, hozzáférési lehetőséget biztosítva mindenkinek a családtörténeti forrásokhoz.
Czetz Balázs felhívta a figyelmet arra is, hogy az idők szavát felismerve és ehhez alkalmazkodva egyre több okiratot tesznek digitálisan elérhetővé, és egyre több adatbázist építenek, hogy akár otthonról is lehessen családtörténeti kutatást végezni.
Az első előadó, Ballabás Dániel, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem docense a szabadkígyósi Wenckheim-kastély vendégkönyve számítógépes feldolgozásának saját maga által kidolgozott módszertanába avatta be a jelenlévőket. A kutató 2021 tavaszán találkozott a kéziratos forrással. Tóth G. Péter, a szabadkígyósi kastély kiállításának megálmodója kereste meg azzal, mit tudna kezdeni a naplóval, amelybe 1879-től, a kastély megnyitásától 1912-ig, Wenckheim Frigyes gróf halála másnapjáig 375 oldalon át, két hasábban napról napra feljegyezték, kik látogatták meg a rezidenciát. Több mint ötezer napról és több mint négyezer látogatásról van szó.
Ballabás Dánielnek elsősorban a vendégkönyvbe jegyzett nevekhez tartozó személyeket kellett azonosítania, hiszen nem egyszer csak a becenevet írták be a naplóba. Ezek után a több ezer személy rokoni kapcsolatait bogozta ki adatbázisa és számítógépes algoritmusok segítségével, a napjainkban igen népszerű hálózatkutatás céljainak megfelelően, így számos új információhoz jutott. A történész azt is feltárta, miként módosult az évtizedek alatt a vendégréteg, kik jártak leggyakrabban a kastélyba, kik maradoztak el, lett-e távoli rokonból családtag, idegenből rendszeres látogató.
Ifjabbik Wenckheim Krisztina és Széchenyi Antal például 1895 januárjában házasodott össze, áprilisban pedig már megjelennek a vendégek között. Innentől kezdve rendszeres látogatók. Kezdetben ritkábban jöttek, de tovább maradtak, a későbbiekben sűrűbben jelentek meg és rövidebb ideig tartózkodtak itt. Ez talán annak köszönhető, hogy korábban Borossebesen laktak, majd felépítették a pósteleki kastélyt, amely egészen közel esett Ókígyóshoz.
Fotó: Békés vármegyei levéltár
Hagyománytisztelet és családpolitika
Héjja Julianna Erika, a BéVL főlevéltárosa Apáról fiúra… Békés vármegyei tisztviselő-dinasztiák 19. századi történetéből című értekezésében nyújtott betekintést archontológiai kutatásaiba. Mint mondta, a gyulai vár visszafoglalása után a legfőbb vármegyei méltóság, a főispáni szék 43 évre az új birtokosok, a Harruckern bárók kezébe került. A szomszédos Bihar vármegyéből származó legelső tisztviselők meg sem közelítették a Harruckern-klán pozícióbirtoklási mutatóit. Nemhogy utódaik állásba segítésére nem gondolhattak, de a maguk hivatalviselése is legfeljebb néhány évre korlátózódott. A tisztikar csak az 1700-as években állandósult.
A tizenöt legnagyobb súlyú Békés vármegyei álláshelyet 1715 és 1848 között 123 család 158 tagja töltötte be. A későbbiekben már egyre gyakrabban szállt apáról fiúra a tisztviselői hivatás iránti fogékonyság. Héjja Julianna Erika több példát is részletesen ismertetett, hosszasan időzve a Beliczey családnál, amelynek tagjai meghatározó szerepet játszottak Békés vármegyében. A főlevéltáros harmadik archontológiai kötetét írja, amelyben a konferencián elhangzottakra is kitér majd.
Erdész Ádám nyugalmazott levéltárigazgató A családtörténet mély rétegei – Titkok a Kner család történetéből címmel tartotta meg előadását, felrajzolva a neves nyomdászfamília leszármazottainak viszontagságos, megfejthetetlen és tragikus sorsát, hiszen többen is közülük már fiatalon eltűntek, felőrlődtek az útvesztőkben. Erdész Ádám három mozzanatot idézett fel. Az első a család felemelkedésének pillanataira vonatkozott, a következő a második generáció szárnyra kelését járta körül, a harmadik az 1944-es szomorú időszakot.
A történész elé negyven éve sodorta a jó szerencse a Kner-nyomda és a Kner család iratanyagát, amely több mint húsz folyóméter, gazdag és páratlan történeti forrás. Azóta újabb személyi hagyatékok kerültek be a gyulai archívumba, két éve pedig megnyílt a kutató előtt a família chicagói dokumentumainak a vizsgálata is. Erdész Ádám több kötetet jelentetett már meg a Knerekről, utóbbi, amelynek társzerzője Robert Elton Brooker III, 2023 nyara óta angol nyelven is olvasható.
Fotó: Békés vármegyei levéltár
Családok a periférián
A BéVL igazgatóhelyettese, Balogh Dorottya a két világháború közötti gyulai iparoscsaládokról beszélt, kitérve a település ipartörténetére is. A levéltáros statisztikai elemzéssel igazolta, hogy Békés vármegyében az ipar, bár a kiegyezés után nőtt valamicskét, nem erősödött meg a 20. századra, növekedési üteme nem érte el az országos átlagot. 1900-ban például a lakosságnak a 10,5 százaléka élt ipari tevékenységből, ez az arány tíz év alatt csak egy százalékkal nőtt.
A fejlődést a várostól öt kilométerre meghúzott országhatár még inkább visszavetette, Gyula vonzásterében csupán Gyulavári maradt. Az iparostanoncok száma is minimálisra csökkent, így megszűnt az utánpótlás. A levéltáros a közelmúltban rendezte a Garay család iratanyagát, így leginkább erről a famíliáról osztott meg érdekességeket a hallgatósággal.
Bódán Zsolt, a BéVL osztályvezetője a mezőberényi Hegedős család fejlődéstörténetét vette górcső alá egy fennmaradt memoár alapján. Hegedűsék vagy Hegedősék ugyanis jól mintázzák, miként lehetett a földművesek közül a csizmadiák közé kerülni, aztán az iparosok közül az értelmiségi rétegbe emelkedni a 19. században, illetve a 20 század elején, többek között házassággal, ésszel, szorgalommal, kitartással.
Szikla Gergő, a Hajú-Bihar Vármegyei Levéltár igazgatóhelyettese a „kanapétörténész” bőrébe bújva a világháló és a gyulai levéltárosok segítségével állította össze a Ki volt ősbudai Rácz Béla? Egy eltűnt főhadnagy nyomában című előadását, amelyben az egykori debreceni orosz hadifogolytábor teljesen elfeledett, nyom nélkül maradt parancsnoka életútja felkutatásának módszertanát mutatta be lépésről lépésre. Rácz Béla az által kötődött a konferenciához, hogy negyvennégy életévéből harmincat Békés vármegyében töltött.
A levéltári napot Székely Árpád gyulai helytörténész előadása zárta, aki Tauber István magyar királyi repülős szakaszvezető tragédiájának históriájával lepte meg a részvevőket, ígéretet téve arra, hogy az orosz–ukrán háború lezárása után felkeresi a gyulai magyar katona halála helyszínén emelt kárpátaljai emlékművet.
