Zongoraszalon a Nagykörúttól kifelé, a Csengery és az Aradi utca sarkán, ahol a város bonyolult része már jócskán elkezdődik. Pár éve még műhely lehetett, vagy csavaráruraktár, esetleg IKV lerakat. A dísztelen, elnyúló helységben zongorák sorakoznak.
A futamok az utolsó hangszer felől hallatszanak, a Csengery és Aradi utcák sarkán lévő volt csavaráruraktár vagy IKV-műhely végéből. S ebben nem az a fantasztikus, hogy Bogányi Gergelyt pár napja a BOZAR elegáns pódiumán láttam. Ez csak patetikus részlet lenne. Az élmény inkább városszociológiai: az, hogy részben itt készül el a BOZAR-ra Schumann vagy Mozart, a pesti dzsumbuj kellős közepén, egy volt csavaráruraktárban lakó Bösendorfer Imperialon. „Ezt a hangszert szoktam vinni a koncertekre, például a Zeneakadémiára”, mondja üdvözlésként Bogányi.
A legfontosabb helyeken feltehetően kiváló zongorák vannak. Miért kell oda hangszert vinni?
Egyáltalán nem olyan jók a zongorák. A Zeneakadémián is Steinway van.
Nem az a legjobb?
Létezik ma egy domináns márka, ami minden alternatívát kiszorít. Ez rossz beidegződés, ami sok helyen és zongoristában megvan. Én nem tartozom közéjük. Engem kizárólag a minőség érdekel. Így fedeztem fel a Fazioli zongorát és a Bösendorfer Imperialt. Mindkettő jobb, mint a Steinway D-modell. Ez az állítás lehetne szubjektív, de vannak száraz adatok. A 308 centiméteres Fazioli és a 290 centis Imperial, tényleg más kategória. A D-modell ezeknél rövidebb.
Mi ennek a következménye?
A méret nem elsődleges, de fontos. Jobban rezonál a hangszer, és nem csak nagyobbat, de szebbet is szól. Nagyon örülök annak, hogy ezt a csodálatos hangszert, amit több évtizede megcsináltak, még tovább lehet fejleszteni. A Fazioli ezt megtette.
Hogyan alakulhatott ki egy cég ilyen túlsúlya?
Erős gazdasági érdekek működnek. Ennyi. Ezért volt hihetetlen a BOZAR-ban, amikor megkérdeztem, hogy csak ez az egy zongora van-e. Mondták, hogy nem, van négy. Megörültem, de kiderült, hogy mindegyik Steinway.
Értették a problémát?
Nem.
A többi zongorista miért nem lázad ez ellen?
Eszükbe sem jut, hogy megkérdőjelezzék a helyzetet. Még nagyon jó zongoristáknak sem. Beszélgettem szupersztárokkal. Elmondták, hogy tudják, hogy jobb a Fazioli, de már megszokták a Steinway-t. Én is megszoktam, de találtam jobbat, és inkább azon játszom.
Aki ad magára, mit csinál?
Viszem magammal a zongorát, ahova csak lehet. És adnak is zongorát nekem. Faziolit is. Schiff Andrásnak is van egy Imperiálja, amit sokat visz magával. Ez persze nagy áldozat, mert nagyon drága. De csinálom, mert szeretem, és nehezen állok vissza a rosszabbra.
Másban is háklis vagy a fogyasztásra? Sokat adsz autókra, ruhákra?
Általában nem, de az autók a gyengéim. A sportautók. Azt nagyon szeretem.
A zongorákhoz való viszonyod részben valószinűleg karakter kérdése is...
Régóta látom, hogy ez nálam nem idióta újgazdag hobby, mert sem idióta, sem újgazdag nem vagyok. Valóban inkább karakterből jön. Egy Mozart zongoraverseny nagyon gyors, és gyorsan kell reagálni. Szeretem, amikor az ember koncentráló képessége gyorsan működhet, és nem szeretem, amikor az eszköz miatt le kell lassulni. Az is jó, ha egy autó gyorsan reagál. Fantasztikus élmény.
Egy szuper hangszeren nincs az az érzésed, hogy nem játszol rajta, hanem megszólaltatod?
Pontosan erről van szó. Ezért olyan inspiráló egy ilyen monumentális hangszeren zongorázni. Nagyon sokat kihoz belőlem.
Koncertútjaidon előfordult-e, hogy zeneileg nem túlzottan előrehaladott országban meglepően jó zongorát találtál?
Nem igazán. Most Bogotában csodálkoztam kicsit, mert egy nagyszerű Baldwin zongorát adtak, száz év körülit, és rossz állapotban, de miután a zongoratechnikus barátom megcsinálta, gyönyörűen szólt.
És volt-e olyan, hogy zenekultúra szempontjából abszolút fontos helyen kevésbé jó zongora van?
Ez nagyon gyakran. Legutoljára itt, a BOZAR-ban. Nem utolsósorban azért van ez, mert a legjobb helyeken is az általános ízlés szerint állítják be a hangszereket. A lényeg, hogy nagyot és csúnyán szóljon. Ez nekem nem igazán felel meg. Igyekszem alkalmazkodni, de rosszabb a helyzet, mint néhány évtizede, amikor a beállítások nem voltak ilyen csúnyák és merevek. Másrészt, a szuper Steinway-k karaktere is más volt.
Mondanál erről valamit?
A mai Steinway-k nem olyan jók, mint régiek. A készítés is megváltozott. Nagyon örülök, ha találok egy régebbi zongorát, mert az biztosan jobb, mint az új.
Mi ennek az oka?
Az üzlet. Ezt maguk a Steinway vezetői is elmondják. Nem győzik gyártani. Valahogy a lelke vész ki a hangszernek. Nincs meg az a rezgés. Voltam már minden jelentősebb zongoragyártónál. Többször előfordult, hogy Hamburgban 12 zongora közül egyet sem tudtam kiválasztani. Másoknak is vannak ilyen élményeik. A Fazioli-val vagy Bösendorfer-rel soha. Ott kevesebbet mutatnak meg, de háromból azonnal elvinnék kettőt.
Forrás: hungarianculture.be
