Ketten a hintán. Ez az eredeti címe William Gibson Magyarországon Libikóka címen játszott 1962-es darabjának, melyet a Gyulai Várszínház kamaratermében Dobó Kata és Szervét Tibor előadásában tekinthetett meg a közönség. A Verebes István rendezte darab a budapesti Pinceszínház előadásában volt látható.
Az emberi kapcsolatok, köztük is a férfié és a nőé igazi hintajáték: sekélytől a mélyig, forrótól a jéghidegig, unottól a tüzesig himbálózik föl-le, ezúttal két összeillő, ám nem a legmegfelelőbb pillanatban találkozó ember estében. A férfi és a nő örök libikókaharcának belső útjait követhettük végig ebben a darabban.
Jerry Ryan, a korosodó, negyvenes ügyvéd, fél Amerikát átszelve Nebraskától egészen New Yorkig iszkol rossz házasságából. Menekül tehetős feleségétől, aki megcsalta, és annak családjától, akik eddig anyagilag és szakmai előmenetelében is támogatták. Önérzetében sértve és hitét vesztve éli napjait, és utolsó szalmaszálként kapva az alkalmon hívja fel az elérhetetlen karrierről álmodozó sikertelen táncosnőt, Gittel Moscát.
Indoka ostoba és esetlen is, mégis célt ér: szeretné megvenni a lány kenyérpirítóját. És ez a hétköznapi módon banális, ám mégis érdekes alaphelyzet épp elég ahhoz, hogy férfi és nő felkeltsék egymás érdeklődését, és tegyenek is valamit ennek a kielégítésére. A zavart dialógusok sodrásában végül a lány lakásán kötnek ki, és ettől kezdve egészen egyértelmű, hogy összejönnek, összeköltöznek, huzavonáik lesznek és számtalan váratlan vagy nehezen megfejthető helyzet adódik kapcsolatukban. Mert Jerryt zaklatja a csak nehezen válni tudó felesége, mert Gittel gyomorvérzésével nyomorított, kudarcokkal teli életéből épp Jerry vállán kapaszkodna ki, de ez a váll kidől alóla, amikor a férfi a házasságában eltöltött 14 év összeforrasztó bilincsére hivatkozva visszakúszik Tesshez, hogy újfent az ő fejét tartsa a kies Nebraskában. Megoldatlan konfliktusok tömkelege gyülemlik fel, és emészti őket. Mert valójában a legtöbb párkapcsolat tényleg nem más, mint az érzelmek mérleghintája: két különböző ember folyamatos próbálkozásainak sorozata a közös élet megteremtésére és fenntartására.
Itt is két magányos, csalódott, szeretetre éhes ember kapaszkodna egymásba, hogy együtt próbáljon egy közös, boldog jövőt felépíteni, de csak romokban heverő önbizalmuk az egyetlen közös vonásuk. Látszólag minden megvan ahhoz, hogy együtt lehessenek, csak ők kellenének hozzá. Mégsem bizonyos, hogy van közös jövőjük, s ha van, az milyen, ha pedig nincs, akkor milyen külön, ért-e egyáltalán annyit a kapcsolat, hogy bármilyen szinten is fontos maradjon a másik. Próbálkozásaik során mindketten átformálják, gazdagítják a másikat, és örökös szeretetben maradnak.
Amikor azt gondoljuk, hogy már minden fordulatát ismerjük egy kapcsolatnak, akkor mindig gyorsan kiderül, hogy mégsem. S bár hozzá vagyunk szokva, hogy a színpadi szerelmi történetek boldogsággal végződnek, Gibson darabja ennél sokkal realistábban közelíti meg a témát. Hiszen a csaknem ötven éves mű aktualitását nem csak a Robert Wise rendezte és Robert Mitchum és Shirley MacLaine főszereplésével készített film erősíti, hanem az is, hogy az alkotók és a következetes, alapos munkát végző dramaturg, Faragó Zsuzsa által átdolgozott Bányai Geyza-fordítás ma is nagyon élő, jól játszható és könnyedén befogadható mű, mert tele van szellemességgel, áthallással, amit a színészek hiteles játékuk révén ki is játszanak. Ezért ismertek rá sokan életük egy-egy darabjára a történetből.
Mert minden mindig valahol a két véglet között hintázik. Noha itt nem láttunk erős szélsőségeket, mély szerelmet, tragikus szakítást, az érzelmi hinta alig látható lengése a darab sajátja, és nem a színészek hibája. Ők is libikókán ültek, s tisztességgel játszottak, ha volt mit.
Fokozatosan mélyítve el a két szereplő kapcsolatát. Szervét Tibor férfias esetlenségéből, önbizalomhiányból és félelemből indulva állította talpra ügyvédjét folytonos önreflexió és cinizmus segítségével, hogy a darab végére egy intelligens, figyelmes, problémákat pontosan átlátó ügyvédet lássunk, aki két világ között ragadt.
Dobó Kata játékából pedig kiderült, hogy van benne szenvedély és élet, így ő is felrepült a libikókával. Bár szerepe gyakran általánosságokból táplálkozott, azokon keresztül is végig gazdag partner tudott maradni: érzékeny, önáltató, de a lényeges lelki dolgokra pontosan rátapintó nő, aki hisztijeiben sem vált öncélúvá. A sodródó-kallódó lányból az előadás végére erős nővé érik. Így a zárásra jól felépülnek az emberien szép dolgok is, amikor beismerik egymásnak, hogy minden probléma ellenére tanultak egymástól. Bármennyire nagynak tűnik a szerelem, és bármennyire nagynak tűnik a botlás, a két embernek mégis dolga volt egymással, hogy hozzáadjanak valami pluszt a másik életéhez. Ami az emberi tökéletlenség gyönyörű, ritkán meglévő példája.