A beszélgetés során Haász János elmondta: ahogy az első, Felnőtteknek nem című verseskötetben – amelyet majdnem napra pontosan négy évvel ezelőtt mutattak be a városi könyvtárban –, úgy ebben is van történeti ív – a versek több ciklusra vannak felosztva –, de a szereplők nem ugyanazok, azt már korábban eldöntötte, hogy nem folytatja az abban a könyvben leírtakat.
Hozzátette: szereti a svéd típusú gyerekverseket, sok ilyen jellegű költeménye van. Mint mondta, ezekben a versekben bemutathatók felnőttként, hogy hogyan láthatnak a gyermekek bizonyos helyzeteket.
Beszélt arról is, hogy ennek a kötetnek már elképzelhető, hogy lesz folytatása, de dolgozik egy másik könyvön is, amely egy 10-12 éves lány szemén keresztül mutatna be dolgokat.
Haász János elmondása szerint a könyvben egy olyan problémás területet szeretett volna bemutatni, amely kibeszéletlen, a szülők betegsége pedig ilyen. Véleménye szerint, csak azért, mert nem beszélünk egy problémáról, attól a gyermek még őrlődik azon, sok esetben pedig saját magukat hibáztatják az ilyen esetekben, ezért mindenképpen őszintének kell velük lenni, valamint meg kell magyarázni a fennálló helyzetet.
A szerző felolvasott néhány verset a kötetből, majd szóba kerültek az Egri Mónika által készített illusztrációk, amelyeknek – Haász János szerint – feszültségoldó funkciójuk is van.
Az este folyamán a könyv írója és szerkesztője beszélgetett arról a tárcarovatról is, amelynek elindításában Haász János is aktív szerepet vállalt még az Index újságírójaként, majd folytatták a rovatot a Telexnél is, valamint a zenéhez fűződő viszonyáról is, többek között arról, hogy részt vett a 30Y zenekarról szóló Ipszilon című könyv megírásában.
A beszélgetés után a szerző dedikálta a könyvet az érdeklődőknek.