Gyulai Hírlap - Az 1995-ös rendkívüli árvíz emlékére

2020. december 25-e az 1995–96-os árvízvédekezés kezdetének évfordulója. Ez a Körös-vidék egyik meghatározó árvízvédekezése volt.

 

Egy kis árvízi statisztika

Az elmúlt 58 évben – 1962 és 2020 között – összesen 74 olyan árhullám vonult le a Körösökön, amelynél árvízvédelmi készültséget kellett elrendelni. Ezek közül – a védekezés időtartamát tekintve – 11 jelentősebb árvíz volt, amelyek évszám szerint a következők: 1966, 1970, 1974, 1980, 1981, 1987, 1995, 1999, 2000, 2006, és 2010.

A védekezési időszak hosszát tekintve az 1995–96-os árvíz az 5. helyet foglalja el, amely 1995. december 25. és 1996. április 30. között 127 napig tartott.

 

Mi is történt 1995 decemberében?

1995. december 23-át megelőzően a Körösök vízgyűjtőjén csapadékmentes, száraz időjárás volt. A december 18-ával kezdődő hét elején még semmi jele nem volt annak, hogy az időjárás gyökeresen megváltozik.

December 23–28. között a Fekete-Körös felső vízgyűjtőjét (Biharfüred és környéke) kiugróan magas 280 mm csapadék terhelte, de a vízgyűjtő többi részén is – beleértve a Fehér-Körös vízgyűjtőjét – 70-160 mm közötti eső esett. A Fehér-Körös vízgyűjtőjének csapadékmaximuma Borosjenő közelében volt, 164 mm-rel.

A Fekete- és a Fehér-Körös vízgyűjtőjének alakja, lejtésviszonyai és morfológiája egymástól eltérőek. A tapasztalatok alapján a Fekete-Körös árhullámának érkezése várható hamarabb, hevesebb áradással és magasabb szintű vízállás tetőzésekkel. A Fehér-Körös ebből a szempontból nyugodtabb folyó, az árhullám országhatárra érkezése pár órával későbbre várható, gyengébb áradással, alacsonyabb tetőzéssel és lassúbb apadással.

Az 1995. decemberi árvíznél a fent említett trend megmaradt, azonban Romániában, a tamásdai árvízi szükségtározó automatikus üzeme miatt a Fekete-Körös Antnál december 28-án 21 órakor az előre jelzett 920 cm helyett 12 cm-rel alacsonyabb szinten, 908 cm-rel tetőzött. Ez az érték -92 cm-rel volt alacsonyabb az 1981. évi legnagyobb értéknél.

 

Ezzel szemben a Fehér-Körös Gyulánál december 29-én 13 órakor az előre jelzett 760 cm-nél +25 cm-rel magasabb szinten tetőzött. Bár ez az érték -1 cm-rel elmarad az 1974. évi legnagyobb értéktől, tőle 4,6 km-re, az országhatárnál a vízszint tetőzése már +62 cm-rel haladta meg a korábbi legnagyobb vízszintet. A tetőzések hossz menti csökkenését jól mutatja, hogy a Fehér-Körös szanazugi torkolatánál a tetőző vízállás már -26 cm-rel volt alacsonyabb a korábbi legnagyobb vízszintnél.

A kritikus árvízvédelmi helyzet – a korábbiaktól eltérően – most nem a Fekete-Körösön, hanem a Fehér-Körösön alakult ki. A Fehér-Körös bal oldali árvízvédelmi töltése 1976–80 között már kiépült az akkori mértékadó árvízszintnek megfelelő méretre. Ezen a töltésszakaszon tehát a töltéskorona magasítására nem volt szükség. Nem úgy a Fehér-Körös jobb parti árvízvédelmi töltésén, ahol – a korábban kiépült gyulavári belterületi szakasz kivételével – jelentős magassági hiányok voltak. Különösen az itceéri gátőrház–szanazugi torkolat között, ahol a magassági hiány mértéke helyenként meghaladta a -60–80 cm-t is. Az előrejelzések szerint árvízi elöntés veszélye fenyegette a Fekete- és Fehér-Körös közti úgynevezett „Nagydelta” területét, az 1974-ben épült mályvádi szükségtározó területének kivételével. Ekkor még a Kisdelta árvízi szükségtározó fizikailag nem létezett, korábban csak tanulmányterv készült róla. Az előre jelzett és várhatóan magas árvízszint megakadályozására a Fehér-Körös jobb parti árvízvédelmi töltésén kilenc szakaszon, összesen 4,0 km hosszon, egysoros földes zsákos nyúlgát épült, döntően helyi (a mentett oldali koronaélből nyert) földanyagból. A nyúlgát megépítése december 28-án 9 órakor kezdődött meg, és december 30-án este 18 órakor fejeződött be. A művek megépítésében a szegedi és szolnoki vízügyi igazgatóságok 50-50 dolgozója, valamint a honvédség hódmezővásárhelyi alakulatától 200 katona is részt vett. A Fehér-Körös áradó vízszintje elérte a folyón átívelő gyulai és gyulavári közúti hidak, valamint a gyulai vasúti hídszerkezetek alsó éleit. Éppen ezért a Fehér-Körös jobb partjának országhatárhoz közeli szakaszain további 170 m nyúlgátat kellett megépíteni.  

Időközben az országos védelmi osztag robbantó csoportja a rendkívüli hideg, téli időjárási körülmények között előkészítette a mályvádi árvízi szükségtározó töltését robbantásos megnyitásra. A töltést december 29-én hajnal 4 órakor felrobbantották, azonban a megnyitás csak részlegesen sikerült, elsősorban a béléscsövezett robbantó furatokba rakott – részben megfagyott – homok elégtelen fojtóhatása miatt. A töltés megnyitását ezt követően kotrógépekkel kellett befejezni. A megnyitás elégtelenségének másik oka, hogy a robbantás pillanatában a biztosított megnyitási küszöb felett még csak csekély vízmagasság (1,83 m) állt rendelkezésre.

 

December 29-én 10.30 órakor a Fehér-Körös bal parti árvízvédelmi töltése mintegy 4,5 m hosszon, az árvízvédelmi töltésbe épült Gyula, I. számú szivattyútelep fala mellett elmosódott (átszakadt), és a mögötte lévő ellennyomó medence megtelt vízzel. Az ellennyomó medence gyengébb töltésének esetleges átszakadása közvetlenül veszélyeztette Gyula város belterületének körtöltésen kívüli városrészeit (Máriafalva, Ajtósfalva, Szentpálfalva). A töltés állékonyságának növelésére először bordás megtámasztás épült, amely december 29–30. között el is készült.

 

Az ideiglenes védvonal vízzárásának fokozására a vízoldali töltéslábba egysoros acél szádfalat mélyítettünk az altalajba, és ehhez kapcsolódóan a töltés vízoldali rézsűfelületét lefóliáztuk. A szivattyútelep fala mentén keletkezett átfolyási szelvényt igazgatóságunk védelmi osztaga kétsoros CS-2M típusú szádlemezsor leverésével és a lemezek közötti terület homokzsákos feltöltésével december 29–30. között ideiglenesen – nagyméretű jászolgátszerűen – elzárta.

A későbbiekben – amikor új tápzsilip épült az Élővíz-csatornán – a töltésbe épült szivattyútelep gépházát és teljes alépítményét az ideiglenes elzárással együtt elbontották, annak munkagödrében épült meg az új műtárgy.

 

A Fehér-Körös magas vízállása – az előrejelzések szerint – veszélyeztette a Kettős-Körös menti védvonalakat. Tekintettel arra, hogy a bal parti védvonal 1981–90 között az előírt méretre már kiépült, elsősorban itt is a jobb parti védvonal védhetősége volt kritikus. A vízrajzi szakcsoport által készített előrejelzés Békésnél 980 cm +/-50 cm tetőzést valószínűsített, amely +8 cm-rel volt magasabb az eddigi legmagasabb vízszintnél. Tekintettel arra, hogy a Kettős-Körös jobb parti árvízvédelmi töltése 1980. július 28-án ettől jóval alacsonyabb vízállásnál (Békés 921 cm) szakadt ki, december 29-én 13 órakor döntés született a mérgesi árvízi szükségtározó megnyitásáról. A tározó megnyitása földmunkagépekkel két fázisban történt. Először a töltés mentett oldali részét gyengítettük meg egy földtoló segítségével, majd a töltés maradó részét kotrógépekkel távolítottuk el.

A megnyitási munkák eredményeként a tározó december 30-án éjjel 1.30 órakor lépett üzembe. A megnyitás következtében jelentős apadás következett be a Kettős-Körösön, így a közvetlen árvízveszély megszűnt.

 

A továbbvonuló árhullám a Hármas-Körösön már nem okozott problémát, és a III. fokú készültség szint alatt vonult le. A területen található szükségtározók komoly vízmennyiséget tároztak be.

Román területen a Fekete-Körös jobb partján lévő tamásdai szükségtározó december 28-án 0 órakor lépett üzembe. A 24 órás üzeme alatt 2,0 millió m3 víz folyt ki, a tározóban 155 ha területet öntött el a víz.

A mályvádi árvízi szükségtározó december 29-én 4 órakor lépett üzembe. A tározóba december 31-ig 7,4 millió m3 víz folyt ki, amely a tározó teljes 3680 ha-os területéből mindössze 1200 ha-t öntött el. A tározó gravitációs leürítése, 1996. január 8-tól január 22-ig tartott, a háromnyílású mályvádi vízvisszavezető zsilipen keresztül.

A tározó üzemét követően, 1996. január 2–10. között visszaépítettük a lerobbantott földsapkát, és terv szerint elkészültek a béléscsövezett robbantási furatok is.

A mérgesi árvízi szükségtározóba 31,8 millió m3 víz folyt ki, amely a tározó teljes 1823 hektáros területét elöntötte. A megnyitási helyen keresztül a gravitációs vízvisszavezetés a Kettős-Körös apadásának függvényében február 13-ig tartott. A vízkivezetés megkezdését követően 1996. január 3. és január 16. között a töltésmegnyitás vízfelőli oldalán egysoros ideiglenes Larssen pallós elzárás készült, amelyet a Kövizig védelmi osztaga és az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet védelmi osztaga együttesen készített el. A vízvisszavezetés biztosítására a bezárt ideiglenes elzárás közepén levert szádfalak szakaszos felhúzásával ideiglenesen négy kaput nyitottak, összesen 10 m szélességben.

 

Az egyre nagyobb sebességgel átáramló víz azonban a mederoldal felől kimosta a maradó szádfalak megtámasztását biztosító földet, ezért a szakaszos kapuszerkezet összeomlott, melyet csak a vízvisszafolyás megszűnését követően lehetett helyreállítani.

 

Néhány szó a készültségi szintekről

Igazgatóságunk árvízvédekezési tevékenysége 1995. december 25-én kezdődött el, amikor a Fekete-Körös I. fokba lépett. A Fehér- és Kettős-Körösön a készültséget december 27-én kellett elrendelni. A vízállás igen gyorsan emelkedett. A Fekete-Körös már egy nappal később III. fokba lépett, Fehér- és a Kettős-Körös december 28-án érte el a III. fokú készültség szintet. A rendkívüli készültség kihirdetésére a Fekete-Körösön december 27-én 18 órától, míg a Fehér- és Kettős-Körösökön „csak” december 29-én reggel 6 órától került sor. A gyors árvízi eseményeket követően a rendkívüli készültség mindhárom folyónkon egységesen december 31-én szűnt meg.

A vízszintek csökkenését követve az árvízvédelmi készültség a Fekete- és Fehér-Körösön 1996. január 6-án, a Kettős-Körösön január 7-én, míg a Hármas-Körösön január 13-án ért véget.

A helyreállítási munkákkal érintett gátőrjárásokban a pontszerű III. fokú árvízvédelmi készültséget továbbra is fenntartottuk, így a védekezés egészen április 30-ig tartott.

Az árvízvédekezés 127 napja közül az 1995. december 29-i nap volt a maximális erőfeszítést igénylő nap. Ezen a napon összesen 1617 fő védekezett. 18 munkagép, 135 közúti jármű, 10 vízi jármű és 13 egyéb gép segítette a védekezést. A védelmi művek építéséhez ezen a napon 21 900 darab földes zsákot, 15060 m2 fóliát és 5 tonna terméskövet használtunk fel.

 

Mit nyert a vízügyi Igazgatóság ezen a védekezésen?

Elsősorban védekezési tapasztalatot, hiszen a védekezési munkák gyors megszervezése a karácsonyi ünnepek ideje alatt nem volt egyszerű feladat. Ugyanakkor a védekezésben részt vevők megtapasztalhatták a rájuk bízott munka szépségét és nehézségeit egyaránt.

Néhány fontos árvízvédelmi beruházást (fejlesztést) is megnyertünk, így az árvíz által keletkeztetett munkagödrökben megépülhetett a Fehér-Körös bal partján az új gyulai tápzsilip és a Kettős-Körös jobb partján megnyitott töltésszelvényben a mérgesi vízvisszavezető műtárgy. Legfontosabb komplex létesítményünk azonban a Kisdelta árvízi szükségtározó, amely 1999. év végéig készült el. A védekezés tapasztalata megmutatta, hogy a mályvádi árvízi szükségtározó – fekvésénél fogva – nem képes kellő hatékonysággal csökkenteni a Fehér-Körös árvízszintjét, elsősorban a gyulai közúti híd feletti mederszakaszon.

Ez a védekezés hozzájárult ahhoz is, hogy a Kettős-Körös jobb parti töltésfejlesztés – mint állami beruházás – a pénzügyi nehézségek ellenére is tovább folytatódhatott a Dobozi híd–Békés közötti töltésszakaszon, egészen 2002-ig. A 2003–2006 közötti időszakban a töltésfejlesztés szakaszosan haladt tovább, pályázati rendszerben, Európai Uniós támogatási keretek felhasználásával. A fejlesztés a békési híd alatti töltésszakaszokon a 18+700 tkm-ig jutott el.   

A Fehér-Körös árvízszintjébe belógó három híd közül a gyulavári közúti híd szerkezetét +78 cm-el megemelte a közútkezelő, így a hídszerkezet biztonságba került, és javult az árvízlevonulás nagyvízi mederszelvénye is.

Megállapítható tehát, hogy a rendkívüli védekezés következményeként végrehajtott helyreállítási és beruházási munkák jelentős mértékben hozzájárultak a térség árvízi biztonságának javításához.

 

Néhány személyesen átélt élményem

Az árvízvédelmi és folyószabályozási osztály minden évben elkészíti az igazgatóság karácsonyi ünnepekre és hosszított hétvégékre vonatkozó vízkárelhárítási riasztási tervét. Ebben napra pontosan, név szerint előre le kell írni, hogy ki, mikor és hol tartózkodik, milyen telefonszámon érhető el. Abban az időben még nem volt jellemző a mobiltelefon, ezért a tervben nagyobbrészt fix (vonalas) telefonszámok szerepeltek.

Karácsony és szilveszter között én is – mint sokan mások – terv szerinti szabadságomat töltöttem (volna), és karácsony másnapjától családostul többnapos rokonlátogatáson voltam Nyergesújfaluban. Feleségem keresztlányának a férje az Esztergomi Suzuki-gyárban dolgozott, és mint a műszaki dolgok iránt érdeklődő rokont a december 27-i munkanapon bevitt engem a gyárba. Nagy élmény volt személyesen közelről látni, hogy a gyártósoron hogyan szerelik össze a gépkocsikat. Késő délután volt, mire visszaértünk a nyergesújfalui szálláshelyünkre, ahol a feleségem már Várkonyi Kálmán osztályvezető telefonüzenetével fogadott, hogy a Körösökön rendkívüli árvíz van kialakulóban, ezért december 28-án utazzak haza, és a munkahelyemen jelentkezzek árvízvédelmi szolgálatra.

Családommal együtt december 28-án gépkocsival jöttünk haza rendkívül rossz, havas csúszós útviszonyok között. Késő délután volt, amikor benyitottam Pálinkás Lajos védelemvezető irodájába, aki röviden ismertette az árvízi helyzetet, és mintegy két percig gondolkodott azon, hogy melyik védvonalra vezényeljen. Nehezen döntötte el, hogy a szervezeti beosztásom szerint a Sebes-Körös bal partján a szakaszvédelmi vezetői vagy a mályvádi árvízvédelmi szakaszon a műszaki munkámra van-e nagyobb szükség. Végül ez utóbbi mellett döntött, nagyon helyesen.

December 28-án este álltam szolgálatba a Fehér-Körös jobb parti védvonalán. Viczián Pállal ketten voltunk éjszakai szolgálatban, és az első közös feladatunk az volt, hogy a töltéskoronán minden km-szelvényben mérjük meg, mennyi híja van annak, hogy a töltéskoronát meghaladja az áradó víz. Fehér színű, zárt rakterű furgonnal indulunk el Itceértől a szanazugi torkolat irányába, ahol a nappali műszakosok már jelentős töltéshosszokon szakaszosan megépítették a vízoldali koronaél közelében az egysoros földes zsákos nyúlgátat a mentett oldali koronaélben ásott árok anyagából. A nyúlgát és az árok közötti 2-2,5 m-es koronarészen kellett haladnunk a járművel, amelyet Viczián Pali vezetett. Sajnos sem a nyúlgát, sem az anyagárok nyomvonala nem követte a töltéstengely egyenes nyomvonalát, ezért több helyen közlekedési szűkületek alakultak ki. Három ilyen szűkületen átjutottunk, ahol a jobboldali kerék nyomszélessége még nagyobbrészt a függőleges oldalfalú, mintegy 60 cm mély árok partjára esett, azonban a negyedik ilyen akadályon már nem lehetett tovább haladni. A gépkocsival előre fele menetben is nehéz volt megtenni ezt a mintegy 2,5 km-es utat, el lehet képzelni mennyire nehéz volt ugyanezt visszafelé tolatva megtenni. A felmérés eredményéből azonban az is kiderült, hogy nem az Itceér alatti szakaszon várható a töltéskorona árvízi elöntése, hanem a gyulavári körtöltés becsatlakozása alatti közvetlen töltésszakaszon.

 

Ezt követően 28-án éjféltől engem átvezényeltek a mályvádi tározótöltésre. Gyulavári és Dénesmajor között, a solymosi rámpánál állt egy Szieszta típusú palackos gázkályhával fűtött lakókocsi, ahol hat vízőr már rám várt, hogy szolgálatba állítsam őket. A feladatunk az lett volna, hogy a mályvádi tározó tervezett megnyitása után figyeljük a tározótér déli részének a feltöltődését, és kétóránként olvassuk a tározótöltés melletti vízmércéket.

A vízmércék leolvasását az őröknek megtanítottam, és a kijelölt töltésszakasz bejárására útba indítottam őket. A december 29-én hajnal 4 órás töltésmegnyitás robbantását még hallottuk, de – mint utólag megtudtuk – a tározóba kiömlött víz soha nem érkezett meg erre a töltésszakaszra. Reggel 6 órától visszarendeltek a Fehér-Körös jobb partjára a gyulavári gátőrjárásba. A visszaindulásnál már akadt egy kisebb probléma. A solymosi rámpa mellett kb. 15 cm-es hóba parkoltam le saját tulajdonú autómmal. Ezen az éjszakán borzasztóan hideg, -17 °C volt, így a kocsi gumiabroncsa úgy odafagyott a hóhoz, hogy azzal közvetlenül nem lehetett elindulni, a kerekeket a hóból ki kellett ásni.

December 29-én reggel 7 óra körül érkeztem meg a gyulavári gátőrházhoz. Gyönyörű verőfényes reggel volt, de még mindig nagyon hideg. A Fehér-Körös zavaros, hordalékos vize a töltéskorona alatt volt mintegy 20 cm-rel, és olyannyira gőzölt, hogy nem lehetett átlátni a mintegy 130 m-re lévő bal oldali töltésre. Látni lehetett viszont, hogy az egyre emelkedő árvízszint hogyan szorítja ki a töltésbe lévő kistestű rágcsálókat, amelyek feljöttek a havas felszínre, és gyakorlatilag két perc alatt helyben dideregve halálra fagytak.

Elsőként megépítettük a Fehér-Körös Gyulavári körgát becsatlakozása alatti rövid töltésszakasz hiányzó nyúlgátját egysoros homokzsákokból. A nyúlgátra itt volt égetően nagy szükség, mert egyedül ebben a szelvényben haladta meg a víz szintje a töltéskorona szintjét.

 

Délelőtt 11 óra magasságában éppen a Gyula I. számú szivattyúteleppel szemben lévő töltésszakaszon tartózkodtam, amikor furcsa ismeretlen zajra lettem figyelmes. Körülnéztem, de a gőzölgő vízfelületen át a bal parti töltést nem is láthattam. Felmerült bennem az esetleges töltésszakadás gyanúja, de mivel az elérhető környezetemben nem láttam semmit, és a vízszint apadása sem indult meg, végül is megnyugodtam.

A 24 órás szolgálat és 36 órás ébrenlét után késő délután ismét benyitottam Pálinkás Lajos védelemvezető-helyettes irodájába bejelenteni, hogy a következő éjszaka pihenőbe leszek otthon. A főmérnök úr ekkor azt mondta, hogy szó sem lehet róla, és tájékoztatott a Gyula I. számú szivattyútelepnél történt délelőtti beszakadásról. Ekkor tudtam meg a délelőtti zajforrás igazi okát. Feladatul kaptam, hogy Kovács Jenő területi felügyelővel vegyem fel a kapcsolatot, szervezzük meg és kezdjük el az ellennyomó medence töltésének bordás megtámasztását. A homokzsákok töltéséhez szükséges homok kitermelését a paradicsomi horgásztó területének bővítésével biztosítottuk, és meghatároztuk a szállítás útvonalát is. Az ellennyomó medence töltésénél 18 háromsoros, 1,8 m magas borda helyét tűztük ki. A munkálatokat este 7 óra körül sikerült beindítani. A munkát a társvízügyek dolgozói és a katonák másnap december 30-án 14 óráig el is végezték.

 

1996. január 6-án búvárok igénybevételével meg kellett vizsgáltatnom a gyulai ellennyomó medence töltésében lévő ikerszelvényű zsilip műszaki állapotát. Az ellennyomó medencében lévő szivattyútelepi szívócsatornában ekkor már terepszint alatti vízszint volt, 2 m körüli vízmélységgel. A szép, verőfényes délelőttön a nappali hőmérséklet még mindig erősen fagypont alatt volt. A vizsgálatot végző neoprén ruhában lévő búvár időnként feljött a víz felszínére, elmondta, hogy mit tapasztalt, majd új instrukciók alapján ismét alámerült. Meglepődve tapasztaltam, hogy a búvárt nem a +1 °C-os hideg víz zavarta, hanem a körülbelül -6 °C-os külső léghőmérséklet. A búvár hátán lévő, sűrített levegőt tartalmazó palack tetején lévő nyomásszabályozó szelepet a búvárnak akkor is a vízszint alatt kellett tartania, amikor a felszínen éppen velem beszélt, azaz amikor nem vett levegőt a palackból. Ha ugyanis a nagy hidegben a nyomásszabályozó szelepet a víz felszíne felett tartotta, az egy percen belül lefagyott, lehetetlenné téve a légzőkészülék használatát.

 

Január közepén a mérgesi árvízi szükségtározó megnyitásának helyreállítási munkájához töltésépítésre alkalmas minőségű anyagnyerőhelyet kellett keresni. Ehhez a Sebes-Körös bal partján a körösladányi közúti híd alatti széles hullámtéri területet jelöltük ki, amelyről már leapadt a víz. Azonban a hídfő áramlási holt terében, töltésközeli véderdőben a mintegy 10 cm vastagságú jeget a fatörzsek a terepszint felett 40–50 cm magasan fenntartották. Az időjárás ekkor már kissé megenyhült, de egyáltalán nem javult. Az erős szélhez ónos eső is párosult, amely azonnal az útfelületre fagyott, igencsak veszélyes közlekedési feltételeket teremtve. Úgy emlékszem, hogy a talajmechanikai laboratórium dobozos UAZ-ának hátsó utasterében négyen-öten utaztunk, miközben utánfutón vittük magunkkal a feltáráshoz szükséges felszereléseket. Az erős oldalszél és a csúszós útviszonyok miatt a Gyula és Körösladány közötti útvonalat a normál egy óra helyett kettő és fél óra alatt tettük meg. A helyszínen a fúrási pontokat járművel nem tudtuk megközelíteni, ezért az árvízvédelmi töltéstől mintegy 300 m-en keresztül a jég hátán gyalogosan szállítottuk be a nehéz felszereléseket, ami miatt a jég igen gyakran be is szakadt alattunk. A kitűzött fúrási pontokon először baltával léket vágtunk a terepre felfekvő jégen, ezt követően végeztük el a feltáró fúrásokat és mintavételezéseket. Embert próbáló munka volt.

Ezek voltak a védekezés számomra meghatározó eseményei. Jelen körülmények között, a védekezés 25. évfordulójára emlékezvén, minden kedves olvasómnak vírus- és árvízmentes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok!

 

Nagy Sándor

szakágazati vezető