Gyulai Hírlap - Hamis élet

H. P. Miller (Vasvári Csaba) elismert karmester, nemsokára a Berlini Filharmonikusok vezetője lesz, de egyelőre még a Genfi Szimfonikusokat vezényli. Esti koncertje után fáradtan és idegesen lép be az öltözőjébe a zenekara gyatra teljesítménye miatt, majd megjelenik Leon Dinkel (Nagy Dániel Viktor), aki a mester rajongójának vallja magát. A furcsa, láthatóan zavarodott férfi először csak egy aláírást kér, majd egy fényképet szeretne, a történet előrehaladtával, viszont kiderül, hogy különös kapcsolat van a két ember között, amit pedig Dinkel valójában akar, az a bosszú.

A Hamis hang egy igazán különleges darab: az ismertetőt elolvasva gondolhatnánk egy egyszerű drámára, amely az emberi sorsokat állítja a középpontba, de ezzel nem is állhatnánk távolabb a valóságtól. Drámában valóban nincs hiány, de ez a színdarab egy hamisítatlan krimi, mondhatni pszichothriller.

A szűk tér – pluszpont Fekete Anna látványtervezőnek – miatt úgy érezzük, mintha mi is Miller öltözőjében lennénk, együtt próbálunk rájönni arra, hogy mit is akar tőle Dinkel, mert az az első pillanattól kezdve biztos, hogy nem egy egyszerű rajongóról van szó, egyértelmű, hogy titkok vannak a háttérben, a férfi motivációjában.

A történetről többet elárulni nem lehet úgy, hogy le lőnénk a fordulatot – ezekből pedig nincs hiány –, így inkább a színészekről írnék: a kevésszereplős darabok esetében, értelemszerűen, rendkívül sok múlik a színészek teljesítményén, a közöttük lévő kémián, a Hamis hang pedig ebben a tekintetben is tökéletesre vizsgázik.

Vasvári Csaba kimért, katonás karmestere egyszerre érdekes és taszító. Stílusa és önelégültsége miatt nehezen azonosul vele a néző, de ez egyértelműen célja volt az írónak és a rendezőnek egyaránt, a színész pedig kihozza a maximumot a szerepből.

Egészen más utat jár be a színpadon Nagy Dániel Viktor: Dinkel figuráját eleinte nem tudjuk hová tenni, kedves, visszahúzódó férfinak tűnik, pont olyan, mint aki először találkozik az általa csodált sztárral, de ahogy egyre mélyebbre ásunk a múltjába, úgy változik át egy megkeseredett és megszállott emberré, akit csak a célja elérése érdekel.

Ahogy írtam, a Hamis hang egy igazán különleges darab, amelyet nem lehet igazán átadni írásban. Habár a témafelvetés és annak kidolgozása nem eredeti, de a megvalósítás és a színészek játéka miatt mindenképpen látni kell, hogy az ember átérezhesse a mondanivalót.