Nyáry Krisztiánt sokak ismerhetik, korábban olyan nagysikerű könyveket írt, mint az Így szerettek ők első és második része, a Merész magyarok és az Életemnél is jobban, így nem csoda, hogy sokan voltak kíváncsiak az új kötetére, amely frissen és ropogósan került az érdeklődők elé, ugyanis a tegnapi nap folyamán gördültek le az első darabok a gyulai Dürer Nyomda szalagjáról.
A beszélgetés előtt Dézsi János, a bibliotéka igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd elkezdődött a bemutató, amely során Nyáry Krisztián elmondta, hogy a kötet nem csupán a magyar Himnuszról szól, de kétségtelen, hogy az a kötet „főszereplője”.
Mint mondta, a himnuszokat általában egy adott ország vezetője rendeli meg, felkér egy költőt és egy zeneszerzőt, ezzel szemben a Himnusz története teljesen más, de számos egyéb érdekes történetet is feldolgozott a könyv írása során.
Az író kiemelte: sokan nem tudják, de az Erkel Ferenc által megzenésített Kölcsey Ferenc költemény a nép közmegegyezése tette nemzeti imádsággá, de csak 1989-ben lett Magyarország hivatalos himnusza.
– A nemzeti himnusz műfaja egy 18–19. századi találmány, korábban ilyenek nem nagyon voltak – mondta Nyáry Krisztián, hozzátéve, hogy vallási himnuszok az ókor óta léteznek. Az egyik első nemzeti himnusz az angol God Save the King volt, sokáig ezt tekintették mintának, később, a francia forradalom után pedig a La Marseillaise volt az etalon.
A szerző elmondta, hogy az első világi, himnuszhoz hasonló dalok a kuruc korhoz kötődnek, ekkora született az egyik legismertebb magyar dallam, amely később Rákcózi-indulóként lett ismert. Ez a dal kétszer is, 1848 és 1940 környékén is közel járt ahhoz, hogy hivatalos himnusz legyen.
A nemzeti imádságunk egyik lefurcsább előzménye a kanásztánchoz köthető. Amikor Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt, akkor nem klasszikus, hanem népies formát és ritmust választott, mégpedig a kanásztáncét. Aki kételkedik ebben az elsőre valóban furcsa információban, az próbálja meg ráénekelni a Himnusz szövegét a kanásztánc dallamára, a meglepődés garantált lesz.
A bemutató következő kulcsszava a verbunkos volt, ugyanis a Himnuszban bőven találhatóak ilyen motívumok, ez pedig nem meglepő, hiszen a verbunkos számított a kor könnyűzenéjének.
Kiderült az is, hogy a második leghosszabb ideig használt himnuszunk az osztrák császárság himnusza volt, egészen 1918-ig. Joseph Haydn Gott erhalte című művét a mai napig hallhatjuk, ugyanis ma ez Németország himnusza.
Az este folyamán a jelenlévők meghallgathatták a Himnusz Egressy Béni által írt változatát is, amellyel második lett a megzenésítésre kiírt pályázaton, valamint megtudtuk azt is, hogy az Örömódának is vannak magyar gyökerei.
A kötet bemutatóján aktuális témákat is érintett a szerző, elmesélte ugyanis Uruguay himnuszának történetét, amelynek születésében közre játszott egy járvány és egy magyar zeneszerző, Debály Ferenc József is, aki 1838-ban Brazíliában szeretett volna letelepedni feleségével, de a sárgalázjárvány miatt nem engedték be az országba, ezért Uruguayban telepedett le.
Ő lett a hadsereg zenekarának karnagya, később pedig felkérték az uruguayi, majd a paraguayi himnusz megzenésítésére is.
Nyáry Krisztián egy saját történettel fejezte be a könyvbemutatót. Mint mondta, a 2000-es évek elején Manhattanben járt, egy hotelben tartózkodott a társaságával, amikor egy idős rabbi kereste meg őket, majd elénekelte nekik a Szól a kakas már című dalt.
A rabbi egy olyan zsidó vallási közösségbe tartozott, amelynek története szerint a nagykállói csodarabbi, Taub Eizik Izsák Nagykálló környékén sétált, amikor meghallotta ezt a dalt, amint egy pásztorfiú énekelte, majd – a legenda szerint – egy krajcárért megvásárolta tőle, a Szól a kakas már pedig azóta a közösség himnuszává vált.
A könyvbemutató végén az érdeklődők meg is vásárolhatták Nyáry Krisztián legújabb könyvét, amelyeket a szerző dedikált is.