Gyulai Hírlap - Túl a negyvenen

Negyven országban való utazásélményeiről írt közel 300 kisebb történetet Laczkó Zsuzsa nyelvtanár, utazó. Az október 10-én a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban tartott könyvbemutató alkalmával férje és állandó útitársa, Maticsák Sándor nyelvészprofesszor faggatta.

Péntek délután bensőséges hangulatú könyvbemutatóra gyűltek össze az érdeklődők a városi könyvtár Simonyi olvasótermében. A vendég Laczkó Zsuzsa, a „Túl a negyvenen” című kötet szerzője volt, aki mosolyogva és közvetlenül beszélt arról, hogyan lett egy tanári hivatást gyakorló, kíváncsi utazóból világjáró mesélő. „Régi vágyam volt, hogy megosszam másokkal kedvenc úti élményeimet” – kezdte az esten a szerző, aki az 1990-es évek óta naplót vezet minden külföldi útjáról. Mint mondta, ezek a feljegyzések nem praktikus útikalauzok, hanem személyes, gyakran humoros, olykor megható történetek. „Szeretem visszaidézni azokat a pillanatokat is, amelyeket az emlékezet talán már kirostált. Ez a könyv tulajdonképpen az úti naplóim válogatott, kiszínezett változata.”

A cím sokakat megtéveszthet, hiszen nem a szerző életkorára utal. „A negyven azokat az országokat és szigeteket jelenti, ahova eddig eljutottam” – mondta nevetve Laczkó Zsuzsa. Az est során kiderült, hogy a kötet egyfajta világ körüli utazás története, amelynek minden állomásán egy újabb élmény, kaland vagy tanulság várja az olvasót.

A könyv két nagy részre tagolódik: az „Úti élmények” című első részben különböző közlekedési formák, helyzetek és témák köré csoportosítva meséli el a szerző kalandjait, míg a második részben, „Levelek barátnémnak” (amúgy Mikes és Berzsenyi után szabadon), baráti hangú leveleket olvashatunk Svájcból, Portugáliából, Svédországból, Olaszországból, Máltáról, Németországból, Ciprusról és Finnországból. A könyv nem lineáris, nincs eleje és vége, hanem szabadon lapozgatható, „hangulatfüggő” olvasmány, a kis történetek önmagukban is megállják a helyüket. A szerző kifejezetten bíztatja az olvasókat, hogy szemezgessenek kedvük szerint: ha valaki épp télre vágyik, kezdheti a „Finn télből a ciprusi tavaszba” című fejezettel; ha inkább nevetne, ott a „Piros lámpák Amszterdamban”; ha pedig az emberi kapcsolatok érdeklik, a „(Ne) állj szóba idegenekkel!” rész történetei közül választhat.

Az „Úti élmények” rész fejezetei igazi mozaikként épülnek egymás mellé. A „Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat” című első fejezetben a szerző vonatos kalandjait meséli el – a firenzei utat, ahol hiányzott a hálókocsi, az ír partokat, a krakkói hajnalt és a holland sörhősök világát. A „Repülni jó (ám néha kicsit macerás)” részben repülőtéri kalamajkák, olcsó járatok és meglepő emberi pillanatok követik egymást. Az „Autózunk” fejezet a szlovén szerpentinek, toszkán tornyok és albán városok világát idézi, a „Hajózz ki a biztos öbölből!” pedig vízi utazásokról szól – a Pozsonyba tartó hajóról, a Balti-tengeren ringatózó kompról vagy épp egy tutajozásról Dunajecen. Különösen sok derűs pillanatot tartogat a „Buszon, biciklin, gyalog” című rész, amelyben Nápoly, Skócia, Görögország, Dánia és Kréta történetei váltják egymást. A szerző itt sem idealizálja az utazást: van, hogy eltéved, máskor fázik, megijed vagy bosszankodik – és épp ettől lesz hiteles, szerethető minden sora.

A könyv második felében egyre gyakrabban jelenik meg a sors és a véletlen szerepe: a „Amikor a sors átírja az útitervünket” című fejezetben például hóviharok, lavinák, sztrájkok és erdőtüzek próbálják keresztülhúzni az utazások terveit. Az „Áll az alku?” fejezet bazárok, piacok és árusok világába vezet – itt a humor és az emberismeret kéz a kézben jár. A „(Ne) állj szóba idegenekkel!” részben az idegenekkel való találkozásokból lesznek felejthetetlen történetek: egy koszovói kislány, egy túl beszédes angol vagy egy finn pénztáros mind külön fejezetet kap. Tisztára Kosztolányi: A bolgár kalauz története  jutott eszembe. A „Mint a mesében” című fejezet a könyv leglíraibb része. Hallstatt, Elzász, Luxemburg, Petrodvorec, sőt a Mikulás birodalma is felbukkan – mindenhol a csoda és a szépség megpillantása a cél. De az idillt hamar váltják a valóság pillanatai: az „Eltévedtünk!” fejezet az úton levés esendőségét mutatja be, a „Szeszélyes évszakok” pedig az utazás időjárási kalandjait – esőt, havat, monszunt és pünkösdi hideget. A kötet első részének végén az „Enni jó” fejezet külön kis gasztroutazás: a világ ízeit gyűjti össze Bécstől Ciprusig, Skóciától Indiáig. Van itt bécsi édesemény, igazi nápolyi pizza, svédasztalos lakoma, ciprusi meze és török finomságok. A szerző szerint „az utazás legjobb része gyakran az étkezés – mert az ízekhez mindig történetek is tartoznak”.

A könyv második része, a „Levelek barátnémnak”, egészen más hangulatú. Ezekben a levelekben Laczkó Zsuzsa már nemcsak beszámol, hanem bizalmasan mesél. Minden levélben egy-egy ország elevenedik meg: Svájc gleccserei és tavai, Portugália napsütötte partjai, Svédország nyugalma, Nápoly lármája, Róma örökkévalósága, Berlin kettős arca, Málta és Ciprus mediterrán hangulata, valamint Finnország csendes eleganciája.
Ezek a levelek irodalmias, lírai hangon megírt pillanatfelvételek néhol elmélázók, másutt humorosak, de mindig őszinték. A könyvbemutatón a szerző felolvasott néhány rövid részletet is. A hallgatóság többször mosolygott, de akadt olyan pillanat is, amikor elcsendesedtek – például amikor a szerző arról beszélt, hogy „az utazás legszebb ajándéka nem a szuvenír, hanem az, amit magunkról tanulunk közben.”

A Túl a negyvenen tehát nemcsak földrajzi útikönyv, hanem emberi kalandozás a világban és önmagunkban. Egy angoltanárnő tollából, aki figyel, kérdez, elgondolkodik és néha elneveti magát – mint bármelyikünk, ha elindulna világot látni, és számba veszi az ezzel járó buktatókat, nehézségeket vagy csak az emlékeit. A bemutató végén a szerző elárulta: már gyűjti a történeteket az újabb könyvhöz. „Még van néhány ország, ahova nem jutottam el – de ami késik, nem múlik” – mondta mosolyogva. A fantasztikus élettapasztalatot egybegyúró könyv egy szerethető, könnyed, ugyanakkor tartalmas olvasmány. Legfőbb tanulsága, hogy világot látni nem feltétlen luxus, hanem elsősorban életkedv és bátorság kérdése.