Gyulai Hírlap - Görgényi Ernő: mi lettünk az első világháború igazi vesztesei, holott mi nem akartunk háborút

– A történelmi Magyarországot darabokra szaggatták. A magyar állam szétszabdalásával egy természetes földrajzi, gazdasági egységet zúztak darabokra. Magyarország területének kétharmadát veszítettük el – kezdte beszédét Görgényi Ernő.

A polgármester elmondta: a trianoni döntés következtében az ország népessége 7,6 millió főre csökkent, 3,2 millió ember pedig a határainkon túl rekedt, kétharmaduk egységes tömbben élt.

– 3,2 millió magyar ember találta magát egyik napról a másikra egy idegen államban, úgy, hogy ő nem költözött sehová. Úgy lettek egyik napról a másikra egy idegen állam polgárai, hogy el sem hagyták szülőföldjüket, őseik szülőföldjét – mondta a városvezető, hozzátéve, hogy ezzel megkezdődött a több generáción át folytatódó kálváriájuk, napi szintű küzdelmük nemzeti hagyományaink és nyelvünk megtartásáért.

A trianoni diktátum elragadva tőlünk nyersanyagforrásaink, termelőeszközeink döntő részét, valamint korlátozva a magyar állam szuverenitását, katonai, hajózási, repülési korlátozásokat vezetett be, ráadásul arra is kötelezte a megcsonkított országot, hogy 30 éven keresztül jóvátételt fizessen a győztesek számára.

– Mi lettünk az első világháború igazi vesztesei, holott mi nem akartunk háborút. Sajnos még ma is vannak, akik gróf Tisza István miniszterelnököt és kormányát okolják a háborúért. Ez érzékletes példája annak, amikor egy tisztességes, becsületes, hazájához és elveihez hűséges magyar államférfit nemzedékek sora előtt feketítenek be aljas rágalmakkal.

A polgármester beszédében kifejtette: Tisza István valójában ellenezte Szerbia megtámadását, azonban az Osztrák–Magyar Monarchia elitjében egyedül maradt véleményével, és a belpolitikailag megosztott Magyarországon sem remélhetett támogatást, így a rá nehezedő nyomás miatt hozzájárulását adta a Szerbia elleni háborúhoz. Jól látta azonban, hogy ez végzetes hiba volt.

– Végzetes hiba Magyarország, a magyarok számára, akiknek részt kellett venniük egy olyan háborúban, amelyen akkor sem nyertünk volna semmit, ha a győztes oldalon harcoltunk volna.

Görgényi Ernő kiemelte: a magyar embernek száz év elteltével is fáj Trianon, mégsem reménykedhetünk más nemzetek őszinte együttérzésében, hiszen minden szomszédos ország a háború nyertesei közé tartozik, még a háborút kirobbantó Ausztria is.

– Az Európai Unió sem védi olyan mértékben az őshonos nemzeti kisebbségek kollektív jogait, mint ahogyan az elvárható lenne a fennen hangoztatott európai eszmék tükrében.

– A magyar embernek száz év elteltével is fáj Trianon – mondtam az imént. Jól hangzik, mert jó volna, ha így lenne. De világosan kell látnunk, hogy nem mindannyiunknak fáj Trianon – mondta. – Sajnos sok honfitársunk van, aki nem tartja szükségesnek az emlékezést, sőt, szükségtelen múltba révedésnek tartja. Közülük sokan megtagadják határon túli magyar testvéreinket is.

A városvezető szerint ez nem vezet jóra, hiszen a történelmi Magyarország feldarabolásához vezető okok között vitathatatlanul ott van az az átkos széthúzás és gyűlölködés, amely a dualizmuskori magyarságot jellemezte.

– Ma országszerte összegyűlnek a magyarok, hogy emlékezzenek, és kifejezzék a magyar jövőbe vetett hitüket és reményüket. A hitünket az táplálja, hogy száz év után is itt vagyunk mi, magyarok, akiket a Kis-Trianon-palotában nemzetként halálra ítéltek.

Hangsúlyozta: abban egyek vagyunk, mai magyarok, hogy mindannyian békében kívánunk élni a szomszéd népekkel. Csak saját magunkkal nem tudunk megbékélni. 

– A jövőbe vetett reményünket márpedig a nemzeti összefogás táplálná leginkább. Erre van ma a legnagyobb szükség – mondta Görgényi Ernő, majd egy Jókai Anna Kossuth- és József Attila-díjas írótól, költőtől származó idézettel zárta beszédét.

A beszéd után Bálint Gergely és Tóth Tibor mondott verset, valamint a Gyulai Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola diákjai adtak elő mezőségi táncokat. Az ünnepség az egyházak megemlékezésével, koszorúzással és a Székely himnusz eléneklésével zárult.