Gyulai Hírlap - Madách, a fényhozó

Az est az Egy-két szín, avagy hogyan értelmezzük félre az Ember Tragédiáját című színházi etűddel kezdődött, amelyet Nagy-Laczkó Balázs írt és rendezett. A rövid darabban Szabó Viktória, Baranyai Tamás, Berndt Richárd és Jobbágy Zoltán testesítették meg Madách Imre tragédiájának főbb szereplőit.

A kezdés a mű második színéből tartalmazott részleteket, ennek élvezeti értékéből sajnos bőven levont az amatőr színészek játéka. Félreértés ne essék, amatőröktől az ember nem vár Oscar-díjas alakítást, de a túlzott modorosság és túljátszás már a kínosság felé sodorták az előadást.

Az est Dávid Péter, a Karácsonyi János gimnázium magyar–történelem szakos tanárának Tragédia a zűrben című előadásával folytatódott, amelyből megtudhattuk, hogy Madách tragédiájának a tizenharmadik, Az űr című színe a legfontosabb, a kulcs, hogy megérthessük az egész történetet.

A színben Lucifer egyre távolabb repíti Ádámot a Földtől, míg az rosszul nem lesz, de Föld szellemének hívására feléled, és vissza akar térni a Földre. A korábbi csalódásai ellenére a küzdelmet választja.

A részlet arra is rávilágít, hogy az embernek hol van a helye a létezők láncolatában, valamint arra is, hogy a saját környezetéből nem tud kitörni: az ember ember, és nem lehet más.

Dávid Péter ismeretterjesztése után a Kóra Katalin Bianka, Galambos Krisztián és Medve Dániel alkotta Kóra-trió zenés előadása következett. A két gitár ritmusos, szinte transzba ejtő játéka mellett hallgathatta végig a közönség Az ember tragédiájának történetét röviden, de annál hatásosabban.

A Kóra-trió után egy minikabarét tekinthetett meg a közönség, Az optimista címmel, amelyben főszereplőnk azt hiszi, hogy a mennyországba került, de kiderül, hogy a pokol jutott neki osztályrészül. A darab történetének egyszerűsége alapvetően nem vont le az élvezeti értékből – bár mindenképpen elcsépelt az alapötlet –, a fentebb említett színészi kvalitások – vagyis azok hiánya – annál inkább.

Fodor György, az Erkel Ferenc gimnázium magyartanára Az ördög komédiája címmel tartott kvázi magyarórát a hallgatóságnak. A cím arra utal, hogy eredetileg Madách Imre is ezt a címet akarta adni a műnek, valamint megtudtuk azt is, hogy a tragédia sokkal inkább Lucifer története, mint azt első olvasatra gondolnánk.

Az este egy újabb minikabaréval, A pesszimista cíművel zárult, amelyben az elsőben látható történetet kifordították. Vagyis ebben a főszereplő azt hiszi, hogy a pokolba került, de valójában a mennyekben van.

A Gyulai Művészklub irodalmi estjén a néző is úgy utazott, mint Ádám Lucifer oldalán, csak nem a történelmi korokon át, hanem hullámhegyek és hullámvölgyek között: az ismeretterjesztő előadások ismét érdekesek, informatívak és szórakoztatóak voltak, ahogy a Kóra-trió előadása is, a színházi etűdök felépítése és – főleg – előadásmódja azonban bőven hagyott kívánnivalót maga után.