Nehézkes volt a közlekedés aznap este a Béke sugárút közepén, amikor a művelődési központ Robert Thomas furmányos női darabját, a „Nyolc nő”-t kínálta parádés szereposztással. A Böhm György rendezte két részes bűnügyi komédia a Turay Ida Színház és a Soproni Petőfi Színház közös produkciójaként érkezett, s az Erkel bérlet 3. előadásaként volt megtekinthető.
Tódult is rá szép számban a nagyérdemű, talán mert nem csak a gyilkos kiléte volt sokak számára ismert, hanem a Catherine Deneuve főszereplésével François Ozon rendezte 2002-es filmváltozat is, ám azok sem csalódtak, akik csak Pásztor Erzsi, Bencze Ilona vagy Keresztes Ildikó játékára voltak kíváncsiak.
Mert bizony egy jó krimi még a harmatlelkűek számára is csalogató lehet, pláne, ha humorral is fűszerezik azt. A francia Robert Thomas pedig olyan lendületes, pergő ritmusú kis női komédiát kanyarintott, amiben kedvükre brillírozhatnak a színen szinte mindig jelen levő női szereplők. Ilyet csakis férfiak tudnak kreálni, persze szigorúan csak - a szerző nyíltan vállalt példaképe -, Agatha Christie után. Így az alaphelyzet akár klasszikusnak is nevezhető, hiszen a történet a "gyilkos köztünk van" felállásra épít.
Adva van ugyanis egy vidéki kastély, melynek lakói karácsonyhoz közeledve egyik percről a másikra elvágva találják magukat a külvilágtól, miközben az egyik szobában holtan találják a ház urát, Marcelt. A házban lakó nyolc nő mind rokon és alkalmazott, s hamarosan kiderül, hogy az elhunyt férfi mindnyájuk életének főszereplője volt. A gyorsan megtörténő haláleset nem sok időt hagy a helyzet felvázolására, így annál több marad a gyanúsítottá váló szereplők megismerésére, kiknek személyisége a halott családfőhöz való viszonyában lesz számunkra érdekes. Ám ebbe a történetbe nem érkezik meg a helyzet tisztázására újabb szereplőként egy csavaros eszű detektív, marad a nyolc nő, kik maguk kényszerülnek nyomozásra, egymás vádolására, eddig elhallgatott indulatok konfliktussá fajuló felszínre hozására.
Mindenki titkot hordoz, amire fény derül. Mert mindenkinek van valami takargatni valója, és indítéka is lett volna a gyilkosságra. Vagyis mindenki gyanús, mert az áldozat anyja, felesége, húga, sógornője, két lánya és két háztartási alkalmazottja. Ahogy kiderül, hogy a gyilkos csakis köztük lehet, úgy derül ki az is, hogy a házat megközelíteni még csak nehézkes, elhagyni azonban már lehetetlen. Mert ott a hóvihar, az elvágott telefonvezeték és a megrongált autó is. S minél lehetetlenebb a helyzetük, annál inkább lelkesülnek fel a nézők, és kezdik el fejüket törni a rejtély megoldásán.
Minden egyes szereplőről kiderül, hogy először nem mondott igazat a gyilkosság időpontja körüli teendőit illetően, plusz senki sem pont olyan, mint amilyen képet mutat magáról, és a ház urához sem épp az volt a viszonya, amit a többiek gondolnak róla. Hiszen Marcelt felesége Gaby (Bencze Ilona), csalta üzlettársával, akin - persze tudtán kívül – sógornőjével Pierette-vel (Nyírő Bea) osztozott. Susanne (Borbély Krisztina) lánya „bekapta a legyet”, Catherine (Rárósi Anita) a másik, féktelen kamaszként krimikkel köti le energiáit. Zsugori anyósa (Mamy - Pásztor Erzsi) kicsit alkoholfüggő, Augustine (Halász Aranka) sógornője plátói szerelmet táplált iránta, ő pedig öt éve titkos szeretőjét (Louise - Keresztes Ildikó) szobalányként hozta házába. Nem is csoda, ha Marcelt egy huncut pillanatra sem látjuk a színen, csak portréja díszeleg a kandallón. Ezzel persze nem csak egy szereplő gázsiját spórolták meg, hanem izgalmasabbá tették a bonyodalmakat, és a dramaturgiai leleményi is az dicséri, hogy marad csak a nyolc nő.
Ebbe pedig egy férfinak bele kell pusztulnia. Mert e sok galádság hallatán az addig csak halottnak álcázott férfi más megoldást nem látván: főbe lövi magát.
Vagyis megtanulhatjuk, hogy egy első látásra működőképes polgári család felszíne milyen titkokat és szándékokat rejthet, azaz mit képes tenni egyetlen férfival nyolc erős nő.
