Gyulai Hírlap - Képek és idők

– A figurális festészet mellett tettem hitet, mert az ember ábrázolni akaró szándékát vallom. Minden műalkotásban a katarzist keresem, legyen az festmény, szobor, film vagy előadás. Azokat az élményeket, Istentől eredő csodákat, amelyek az ember életét megváltoztatják – fogalmazta meg művészi hitvallását a tárlat ajánlójában Megyeri-Horváth Gábor, akinek Képidők – Időkép című kiállítását Szilágyi András nyitotta meg.

A művészeti író, filozófus így fogalmazott: minden művész számára az idő egy olyan szemérmes, bensőséges érzelmi viszony, amelyben nem csupán a mű saját képideje, hanem az időképe is tükröződhet. Kiemelte, Megyeri-Horváth Gábor kiállítása a Magyar Festészet Napja országos programsorozat részét, a művész negyvenedik születésnapját is köszönti. Szilágyi András ezt követően a gyulai művésztelep alkotóinak vizuális szemlélete és Megyeri-Horváth Gábor művészete között vont párhuzamot, majd hosszasan elemezte a képzőművész technikáját, stílusát, látásmódját.

Az alkotó Szegeden született, de egész gyermekkorát Békéscsabán töltötte. A festészet iránti elhivatottsága már 11 éves korában jelentkezett. Először Várkonyi János adott ecsetet a kezébe, aztán Széri-Varga Géza és Udvardy Anikó tanította rajzolni. A szegedi Tömörkény-gimnáziumban a Szőnyi-tanítvány és igazgató, Szalay Ferenc mellett Bukor Tibor, Pölös Endre és Barczánfalvi Ferenc képezte, csiszolta, míg a képzőművészeti főiskolán Nagy Gábor Munkácsy-díjas festőművész volt a mestere. Beutazta Európát, élt Budapesten, készített díszleteket a Madách Színháznak, dolgozott Kentaurral, végül hazatért. Jelenleg művésztanáraként alkot.

Az esemény résztvevői Megyeri-Horváth Gábor Béke című versét is meghallgathatták Szabó Lajos színművész előadásában. A kiállító leánya, Megyeri-Horváth Fanni népdalokat énekelt. A Képidő – Időkép című tárlat, amelynek anyagát aktok, családképek és tájképek közül válogatták ki, november 11-ig tekinthető meg.