megemlékezők a németvárosi templom előtt
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hálaadó szentmisével kezdődött július 21-én reggel a gyulai Szent József-plébániatemplomban az a megemlékezés, amelyet a málenkij robotról hazatérők napja alkalmából szerveztek meg idén is Németvároson. A szentmisét a kőszegi német nemzetiségi önkormányzat képviselője, a Vas megyei város német asszonykórusa és a túlélők maroknyi csoportja, köztük Kempfné Szeip Rozina, Szőkéné Götz Erzsébet és Szántóné Japport Erzsébet is megtisztelte jelenlétével. A szentmisét Heiter Róbert Gottfried szentszéki bíró, kőszegi káplán celebrálta.
A szertartást követően az emlékezőket Mittag Mónika, Gyula Város Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke köszöntötte, Gyula város nevében Alt Norbert alpolgármester emlékezett a tragikus történelmi eseményre.
Az elöljáró felidézte: tizenkét vagy tizenhárom éves lehetett, amikor először hallott történeteket a gyulai németektől arról, hány száz fiatal nőt és férfit hurcoltak el rabszolgának hetvennégy éve a városból a kietlen és fagyos szovjet vidékekre. Ahol felnőtt, a Körös-parton lakott az az idős asszony, aki akkor már a 90. életévét is betöltötte, mégis tiszta emlékei voltak arról, amikor Gyulán összeírták és összegyűjtötték a német származású fiatalokat. Sokan közülük nem is sejtették, hogy ezzel egy soha véget nem érő rémálom kezdődik el számukra, fogalmazott a tisztségviselő.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Alt Norbert azokról a németvárosi szomszédairól is említést tett, akik a városrész fiatal papjának és az utcabelieknek mesélték el, mit kellett átélniük a dermesztő hidegben, mennyit kellett nélkülözniük az étel, a ruházat, a tragikus körülmények miatt, és hogy mindezek milyen maradandó károsodást okoztak egészségükben. Ezek az emberek, akik már nem lehetnek köztünk, fogalmazott az alpolgármester, egy olyan kor emlékeit őrizték meg, amely példa nélküli szenvedéssel, nélkülözésekkel, sokszor visszafordíthatatlan következményekkel, egyéni és közösségi tragédiákkal járt. A mai jóléti ember ezt nem is érti – hangsúlyozta az elöljáró.
Az alpolgármester kiemelte: nem szabad elfelednünk, hogy hetvennégy évvel ezelőtt a német származású fiataloknak nem volt más választásuk, mint az, hogy nincs választásuk. Minden más nem létező, elérhetetlen, bizonytalan vagy kiszámolhatatlan volt számukra. Akiket bevagoníroztak, csak a gondolataikkal lehettek biztonságban. A gondolatok között is egyetlen szónak, az otthonnak volt kulcsfontosságú jelentősége, életmentő hatása. Ez a szó jelentette a legfontosabb kapcsolatot és emlékképet mindahhoz az élethez, amit mai értelemben is emberhez méltónak tartunk és nevezünk. Ez volt az egyetlen sóhaj a bányák mélyén, az egyetlen belső hang, amely megszólalt, ha közel volt a feladás pillanata, az álom, amelyet kimerült órákban álmodtak, a szó, amelyet a meggyötörtek egymás fülébe súgtak a leghosszabb és legsötétebb órákban, azokban a pillanatokban, amikor azt hitték, a nap már sosem fog felkelni – részletezte Alt Norbert.
A tisztségviselő aláhúzta: hetvenegy évvel ezelőtt a gyulai németek meglátták a világítótornyot, és a legtöbben sikeresen el is érték azt, majd olyan életet teremtettek nekünk, amelyet meg kell becsülnünk. Megjegyezte: mivel az emlékek őrzői ritkulnak, a ma emberének kötelessége átadnia mindazt, amit tőlük kapott. Befejezésül így fogalmazott: tisztelet az elhurcoltaknak, békesség az elhunytaknak, áldás az utódoknak.
A templomi eseményt Czeglédi Katalin énekművész és Bakné Kocsis Beáta hegedűművész zenei pillanata, valamint Berndt Richárd diák szavalata tette emelkedettebbé.
Az első koszorút Kovács József országgyűlési képviselő helyezte el
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A misét követően az Apor téri haranglábnál, a Mária-kegytárgymúzeum udvarán a málenkij robotból hazatért, de már elhunyt sorstársak lelki üdvéért tartottak rövid megemlékezést, a kőszegi asszonykórus, Berndt Richárd és Döge Csaba harsonaművész közreműködésével. Az első koszorút Kovács József országgyűlési képviselő helyezte el, majd Alt Norbert alpolgármester, a gyulai Mittag Mónika, Megyesi Imréné, Szikes Márton, a kőszegi Kőszeghalmi Ágnes, Rábai Ferenc, a gyomaendrődi Hack Mária német nemzetiségi önkormányzati képviselők, a leszármazottak nevében Mikus Éva, ifj. Kempf Márton és a K. Schriffert Hagyományőrző Kör nevében Szántóné Japport Erzsébet, Kádárné Schriffert Erzsébet is fejet hajtott az emlékhelynél.
A megemlékezést baráti beszélgetés zárta a német klubban.
a túlélők közül Kempfné Szeip Rozina, Szőkéné Götz Erzsébet és Szántóné Japport Erzsébet is megtisztelte jelenlétével a megemlékezést
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
