Mizser Attila felidézte, hogy a Holdra lépő űrhajósok például kőzeteket gyűjtöttek, lézertükröt és szeizmométert helyeztek el, s ezek rendkívül fontos adatokat szolgáltattak.
A műszerek segítségével pontosítani lehetett a Föld–Hold távolságot, és a bolygó kontinensvándorlásait is. Az utóbbi akkoriban friss elméletnek számított, ahogy azzal sem voltak tisztában, vannak-e holdrengések.
Az Apolló-programban mintegy 400 kilogrammnyi holdkőzetet hoztak haza az expedíciók, amelyek az égitest történelméről árulkodnak – tette hozzá.
A Holdra szállás jelentőségét úgy is érzékeltette a csillagász, hogy az emberiség évezredes álma teljesült, amikor egy idegen égitestre léphetett a „követei” révén. Az Apolló-program befejezése óta ez nem ismétlődött meg – fűzte hozzá.
Ötven éve, 1969. július 21-én lépett először ember, az amerikai Neil Armstrong a Hold felszínére. Az Apollo–11 1969. július 16-án, 14 óra 34 perckor indult el, fedélzetén Neil Armstrong parancsnokkal, Edwin „Buzz” Aldrin és Michael Collins űrhajóssal a Hold felé.
