Ferdinandy György és Kiss László
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A beszélgetés ezért négy fal között zajlott le, szúnyogmentesen, egy Trabant, vagyis egy járókeret jelenlétében. Ferdinandy György többször is utalt arra, az Ünnepi Könyvhét Kossuth téri megnyitóján is, hogy már sem a járása, sem a látása nem a régi. Megnyitóbeszédét ezért ülve mondta el.
Dézsi János könyvtárigazgató köszöntőjéből azt is megtudhattuk, hogy a József Attila-díjas író, költő nagyon diagrafikus, vagyis: sokat mesél könyveiben az életéről. A továbbiak ezt meg is erősítette. Kiderült, hogy érdemeinek állami elismeréseként idén Magyarország Babérkoszorúját is megkapta. Az örömhírre azonnal szólt a feleségének, főzzön neki egy bablevest. De mivel kiderült, hogy a hazai babérkoszorúnak nincsenek levelei, elmaradt a leves.
A kedélyjavító bevezető után komolyabbra fordult a szó, főként Kiss Lászlónak köszönhetően, aki a továbbiakban afelől érdeklődött, van-e arculata az idei országos könyvhétnek, mi az, amit Ferdinandy György a könyvbarátok figyelmébe ajánlata a felhozatalból. A meghívott azt mondta, Cs. Szabó Lászlónak két kötete is megjelent az eseményre, igyekezzünk ezek közül legalább az egyiket beszerezni.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mivel a találkozót a Vadnyugati lecke – Emigráció és haza között: Ferdinandy György iskolái címmel hirdették meg, ebbe a témakörbe is kapott betekintést az érdeklődő. Hallhatta, hogy a hazájából elmenekült irodalmár negyed századon át rabszolgák leszármazottait tanította Puerto Ricóban, mégis arra büszke leginkább, hogy ma is fedez fel tehetséges magyar fiatalokat.
Visszautalva a könyvhét megnyitóján elmondott beszédére, Ferdinandy György ismételten kiemelte: nem a nyugat-európai irodalmat kellene majmolni, inkább azzal kellene foglalkoznunk, amit csak mi, magyarok és kárpát-medenceiek tudunk megírni. Megismételte azt a történetet is, amelyben arról szólt, hogy már húsz évvel ezelőtt felvetette, fordítsák le világnyelvekre Gion Nándor Szenttamás-trilógiáját. Ez nem történt meg, ellenben Gabriel García Márquez időközben megírta a saját Szenttamás-történetét, a Szász év magányt, és megkapta érte a Nobel-díjat.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Ferdinandy György, jóllehet az iskoláiról nem kívánt hosszan beszélni, azt kifejtette, kiket tekintettek mestereiknek az ő korában az emigráns fiatal magyar írók. Sokak meglepetésére Márai Sándort nem, vele nem tudtak szót érteni, Határ Győzőt, Cs. Szabó Lászlót és Szabó Zoltánt viszont igen, ők ugyanis sokat segítették az előrehaladásukat. Bevallotta azt is, nagyon várták, hogy visszatérhessenek szülőhelyükre, legyen ismét demokrácia Magyarországon. Mert hát a magyar írónak a magyar nyelv a hazája, ám ennek valójában csak odahaza lehet az élvezője.
A Puerto Rico-i egyetemre akkor került, amikor az intézmény diplomás európai tanárokat keresett, ő pedig, felesége ösztönzésére, tisztességes polgári foglalkozást. Nem tagadja, kellett a támogatás, az erős hátszél, hogy felvegyék, más választása azonban nem volt, és ez jó megoldásnak tűnt. A Magyarországon kiadott szépirodalmi könyveket a Szabad Európa Rádió jóvoltából kapta meg ezen a távoli helyen, így napirenden volt az újdonságokkal. Többek között Csurkát olvasott, akit politikai hovatartozásától eltekintve ma is kiváló írónak tart.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
És bár a szellemi töltést megkapta, mégis folyton hazavágyott. Húsz éve ismét Budapesten él. Tanult például abból, mennyire szívszorító, amikor valaki szégyelli a saját múltját, az őseit, hallani sem akar róluk. Fekete diákjai ezt tették. Ferdinandy György szerint teljes életet így nem lehet élni. Sziget a víz alatt című regényében meg is fogalmazta, miként fogadták őt ezek az emberek. Kiss László pedig felolvasott a könyvből egy részletet.
A magyar irodalom helyzetét, megítélését illetően Ferdinandy György huszonöt évnyi külföldi tapasztalat birtokában úgy ítéli meg, hogy a szekértáborosdi, a gyűlölködés ront rajta a legtöbbet. Ő maga nem tartozik egyik klikkhez sem, aminek tulajdoníthatóan pártfogói sincsenek. De hát ő egész életében önsorsrontó volt, jegyezte meg a gyulai ünnepi könyvhét első író-olvasó találkozójának végén a babérkoszorús meghívott.
