Gyulai Hírlap - Felszámolás és új kezdet  – 6., befejező rész

Sorozatunk befejező részében az EU-csatlakozás utáni időszakról faggatom beszélgetőpartnereimet, hogy felidézzük, ki hogyan élhette meg a mindennapok szintjén azt a folyamatot, amely végül a Gyulai Húskombinát felszámolásához vezetett. Segítőim Daka Zsolt, a Gyulahús Kft. ügyvezetője, Braunné Pavelka Márta, egykori szárazárugyár-vezető, jelenleg az „A” üzemi készítményüzem vezetője; illetve Tamáskovitsné Gila Éva marketingmenedzser.

A 2000-es évek elejére a magyar feldolgozóipar teljes vertikuma nehéz helyzetbe került, a gyulai cég sem volt kivétel. A rendszerváltást követően megszűntek a keleti piacra történő kiszállítások, a termelői kapacitás adott volt, jóval nagyobb, mint a belföldi kereslet. Párhuzamos jelenségként csökkent a sertésállomány létszáma, fajlagosan drágább lett a gyártás, megjelentek a külföldi kereskedelmi láncok, letörték a hazai gyártók árait. A Gyulai Húskombinátra is jellemző, ami az egész hazai húsiparra, hogy a gazdálkodás jövedelmezősége tartósan alacsony szinten mozog. Az EU piacszabályozását átvéve jelentősen szűkült – gyakorlatilag megszűnt – a sertésszektor támogatásának lehetősége. A nyugat-európai országokban alkalmazott támogatási rendszer nem épült ki Magyarországon, emiatt a Húskombinát is hátrányt szenvedett a piacon. Ez jelentkezett az export eladások és bevételek további csökkenésében. Az EU-tagsággal egy időben az ágazatnál a jövedelmezőséget egyáltalán nem növelő higiéniai, környezetvédelmi és állatjóléti beruházások elvégzése vált szükségessé, nem beszélve a technológiai, műszaki fejlesztésekről. Különösen igaz volt ez a szárazárugyárra. Hogyan élte meg ezt ott dolgozóként? – kérdeztem Braunné Pavelka Mártát.   

– 2018. szeptember 1-jén volt kereken 40 éve, hogy beléptem az akkor teljesen új üzem kapuján. Előző hónapban adták át hivatalosan. Néhány hónapos gyakornoki idő után a szárazáruüzembe kerültem, a cég legfiatalabb művezetőjeként, a csomagolóba. Az az üzem megőrizte a „családias” jellegét, ahogy Stéberl András idejében lehetett. Akkor Boldog Lajos üzemvezető lett a főnököm, akitől szakmailag a legtöbbet tanultam. Majd őt váltotta Nyíri Ádám, aki hosszú időn keresztül a legnagyobb elhivatottsággal vezette az üzemet. Nem volt olyan nap, hogy legalább egyszer ne ment volna végig az érlelőkön. Nyíri Ádám nyugdíjba vonulása után, 2004-ben neveztek ki a szárazáruüzem vezetőjének. A Stéberl-üzem első női vezetője lettem – abban az időben ez a húsiparban különösen egyedi volt. A 40 éves munkaviszonyom legfelemelőbb szakasza ez az időszak. Nagyon büszke vagyok rá. Belépve az üzembe a Bagolyvár mellett, mindennap tisztelettel és alázattal gondoltam Stéberl Andrásra, hogy felépítette ezt az üzemet nekünk. Az érlelőben sétálva úgy éreztem, hogy ott van mindig velem. Ha nehézségen hezitáltam, tudtam, hogy huncutul mosolyog rám. Mindig úgy gondoltam rá, mint egy szerető nagyszülőre. Sokszor olyan érzésem volt, mintha személyesen ismertem volna. Lehet ez azért is, mert a régi érlelőt én még abban az állapotban vettem át, ahogy ő otthagyta. A kétszintes, hatalmas termekkel rendelkező épületben a kolbászok szárításához szükséges paramétereket (hőfok, légsebesség) az épületen lévő millió ablak és zsalugáter nyitásával/csukásával értük el. A műszak első másfél órája ezzel telt, majd napközben a körülmények változásával folytatódott. Lenyűgöző látvány az a „kolbászerdő” ami az oda belépőt fogadja. Padlótól a mennyezetig! És az illat?! Azt szavakkal elmondani nem lehet – emlékezett neves elődeire meghatottan Braunné Pavelka Márta.

A korábbi évek veszteséges gazdálkodását meghatározó, az egész hazai húsipari ágazatot érintő negatív külső hatások a 2004. évben tovább erősödtek. A húsipari cégek – így a gyulai is – közeledtek a teherbíró képességük határához. Ebben az évben kezdett el dolgozni, immár másodszor Daka Zsolt is, ahogyan fogalmazta, szakmai honvágyból. Pályakezdőként már megfordult itt 1990-ben, majd elvégezte a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolát, 2001-ben a Budapesti Gazdasági Főiskolán is diplomát szerzett. Pedagógus szülők gyermeke, édesapja a Mohácsy Mátyás Szakközépiskola és Szakmunkásképző igazgatója volt. Két lánya van, ma is rendszeresen úszik, horgászik. – Milyennek látta akkor a céget? – tettem fel a kérdést Daka Zsoltnak.

– Martos Géza volt akkor a cég vezérigazgatója, beruházási előadóként kezdtem a munkát. Sok uniós pályázati forrásra lehetett számítani, több pályázat lebonyolításával is foglalkoztam. 2006-ban Ruck János, az új vezérigazgató nevezett ki műszaki főmérnöknek. A válság jelei már láthatóak voltak, pedig az 1990-es évek elején még virágzó vállalat volt a Gyulai Húskombinát. Elmaradtak a versenyképességet biztosító intézkedések. Korszerűsíteni kellett volna a vágóhidat, új gépekre is szükség lett volna. Az uniós csatlakozás váratlanul érte a céget, nehezen tudott megbirkózni az új kihívásokkal. Nem találtuk az utat, nem állt rendelkezésre elegendő pénz a finanszírozáshoz és a szükséges fejlesztésekhez. A minimális beruházási követelményeknek is alig tudtunk eleget tenni – fogalmazott Daka Zsolt.

– Persze nem állhat meg az idő, a nagyüzemi gyártásban a modern technológiát követni kell. Termékbiztonsági, higiéniai elvárások elengedhetetlenné tették az üzem modernizálását. Ennek során az épületet kívül-belül felújítottuk: a termeket klimatizálták, mosható, fertőtleníthető burkolattal látták el, és az állványrendszer is megújult. Viszont a külső homlokzati részhez nem nyúltunk, a befalazott ablakok külső zsalugátere érintetlenül megmaradt, mementóként. Stéberl András ma is felismerné. Természetesen folyamatosan  követni  kell a  mai  kor  igényeit, és  így lett a hagyományos páros Gyulai kolbász szeletelt kiszerelésben is bevezetve a piacon. Az egyik legeredményesebb beruházása volt a cégnek  a szeletelősor beállítása,  azóta már négy soron  szeleteljük a szárazáruinkat több műszakban – sorolta Braunné Pavelka Márta.

A telített belföldi piaci környezet nem segítette az amúgy is nehéz pénzügyi és alapanyaghelyzetben lévő vállalatot. Így a cég további nehéz financiális helyzetbe került, melyet csak újabb hitelekkel sikerült likviditás oldaláról egyensúlyban tartani. A 2010. évi készítmény (májas, felvágottak, virsli) gyártás már az újonnan kialakított üzemben történt január első hetétől, ennek ellenére a régi üzem lezárása csak február hónapban tudott megvalósulni.

A szárazáru-termelés a Béke sugárúton lévő üzemben, változatlan formában működött tovább. Az adminisztratív dolgozók jelentős része pedig átköltözött a Béke sugárúti irodaházba, mely szintén felújításra került. A reorganizációt követően a termékek fajlagos előállítási költségei (jellemzően az energiaköltségek) jelentősen csökkentek, ezáltal pedig javult a termékek fedezete.

Ugyanakkor a 2010. évi keresletcsökkenés jelentős árbevétel-visszaesést okozott. A konzervüzemi termékek eladási mennyisége az induló 2009-es évi 70 tonnáról 2010-ben 50 tonnára csökkent, nem tudtuk felvenni a versenyt a konkurencia áraival. Beigazolódott a 2008. évi piacfelmérés, miszerint nem érdemes most új eladóként jelentkezni a nagyok mellé (Hamé). Mindezek mellett a cég jelentős sikereket is elkönyvelhetett ebben az évben. – Marketingoldalról milyen sikereket említhetünk meg? – fordultam Gila Éva marketingmenedzserhez, aki tőlem vette át a marketingterület irányítását.

– 2010 januárjában kezdtem a cégnél dolgozni, jó alapokat örököltem az elődömtől. A „Gyulai” márkanév biztos pilléreken nyugodott és nyugszik a mai napig, így a gazdaságilag nehéz években sem kopott ki a köztudatból. Ez is hozzájárult szerintem a jelenlegi pozitív helyzetünk kialakulásához. Nagyon nehéz évek voltak az elején. 2009-ben a Gyulai Húskombinátról „elterjedt”, hogy felszámolásközeli helyzetbe került, ami az emberek fejében úgy csapódott le, hogy csődeljárás alá került és megszűnt a gyulai húsipari gyártás. Az első két évünk arról szólt, hogy bizonygassuk, nem számoltak fel bennünket. 2010-ben a Csabai Kolbászfesztiválon pár év szünet után ismét megjelentünk, hisz ifj. Balog József első világkiállítási sikerét pont 100 éve érte el, melynek emlékére 100 cm-es Gyula Kolbászt is gyártottunk. Akkor ünnepelte 75 éves évfordulóját a Stéberl András-féle Gyulai kispáros, illetve kaptuk meg az uniós védettséget (OFJ – Oltalom alatt álló Földrajzi Jelzés) két vezértermékünkre, a Gyulai és a Csabai kolbászra. Háromszoros volt tehát az öröm. 2012-ig, a felszámolásig, majd az újraindulást követően kreatív marketinget kellett gyakorolnunk. Számos rendezvényen bizonygattuk, hogy a Gyulai újra a régi, megszokott minőségében kapható. Az első komoly integrált marketingkommunikációs kampányt 2016-ban tudtuk megvalósítani, olyan reklámfilmünk készült, mint a nagy konkurenseinknek. Megjelentünk a nagy kereskedelmi csatornákon, online. A célunk a meghökkentés volt, ami talán sikerült is. Ezt 2018-ban megfejeltük a 150 éves gyulai húsipar megünneplésére indított promóciós kampányunkkal, remélem, sokan találkoztak vele. A munka nem áll meg, már gőzerővel készülünk a 150+ évre, 2019-re. – ecsetelte Gila Éva marketingmenedzser.

Ugorjunk vissza 2012-be, amikor tarthatatlanná vált a cég rentábilis működése, októberben felszámolás alá került a Gyulai Húskombinát. – Hogyan emlékszik vissza az akkori történésekre? – tettem fel a kérdést Daka Zsoltnak.

Hittem a jövőben, de nagyon rossz volt a hangulat. A tények demoralizálták a dolgozókat, ilyen helyzetben a „sohasem lesz semmi” vélemények is felerősödtek. Aztán 2012 decemberében felhívott telefonon dr. Görgényi Ernő polgármester úr, és megkérdezte: hogyan látom a helyzetet. Együtt mondtuk ki, hogy van jövője a tradicionális gyulai nagyüzemi húsfeldolgozásnak, az önkormányzat új cég létesítését határozta el. Nekem akkor, mint a Gyulahús Kft. egyedüli dolgozójaként kellett elkezdenem szervezni az újrakezdést. A felszámoló nem nézte jó szemmel ezt a munkát. Az akkoriban tartott vezetői értekezletekre be se mehettem. A legnehezebb mégis az volt, hogy hitet öntsünk az emberekbe, hogy elhiggyék: lesz tovább. A piac oldaláról nézve a bizalom helyreállítása volt a legnehezebb. A felszámoláskor sok pénzzel ragadtak be a beszállítók. 2013. őszig bennünk volt a félsz amiatt is, hogy a felszámolás nem ér véget, és hogy a város meg tudja-e venni a Gyulai Húskombinát ingatlanjait, eszközeit – emlékezett vissza Daka Zsolt.

Gyula Város Önkormányzata munkahelyek megőrzésére és megtartására 1 800 ezer Ft költségvetési forrással rendelkezett a 2012. esztendő végén. A Gyulai Húskombinát Zrt. felszámolásakor, az összes dolgozó elbocsátása után, a dolgozók munkahelye és a tradicionális nagyüzemi szintű gyulai hentesipar megmentése érdekében a város önkormányzata úgy döntött: egy gazdasági társaság létrehozásával megteremti a lehetőségét a gyulai húsipar újjászervezésének. A Gyulahús Kft.-t 2013. január 9-én alapította Gyula Város Önkormányzata 2 millió Ft törzstőkével, a céget 2013. január 14-én jegyezte be a Cégbíróság. A társaság céljai között a piacvesztési folyamat megállítása, valamint visszafordítása szerepelt annak érdekében, hogy a kiváló minőségű gyulai kolbászok és készítmények ismét megjelenhessenek a boltok polcain. A Gyulahús Kft. 2013. február 1-től bérbe vette az egykori Gyulai Húskombinát ingatlanait és gépeit, a felszámolás alatt álló cégtől 2013. február 3-ával átvett és munkát adott 282 dolgozónak. Az induláshoz szükséges forrást az önkormányzat biztosította tagi kölcsön formájában, majd január 31-én 700 millió Ft-ig törzstőkét emelt a kft.-nél. – Milyen piaci stratégiát kellett elkezdeni építeni? A belföld vagy a külföld lett a fontosabb? – faggattam Daka Zsoltot.

– Mindegyik területen óriási lendülettel láttunk munkához, nem volt prioritás. Próbáltuk visszaszerezni a felszámolás előtti piacainkat. Megtapasztaltuk, hogy nincsen halhatatlan brand. Ahogy nem tudtunk szállítani egy terméket, azonnal beléptek a helyünkre a piaci konkurenseink, ha kell, némi fondorlattal is. Az egyik cég például „Gyulafi” májast kezdett el árulni, a mi májasunkat utánozva. Felhívtuk és figyelmeztettük őket. Megegyeztünk velük, a raktárkészletüket eladták, majd kivonultak a piacról ezzel a termékkel. Bármilyen erős tehát egy termékünk (például a Gyulai májas), a konkurencia ilyen-olyan eszközökkel lemoshatja a kereskedelmi térképről, ha nem vagyunk résen.  A belföldi piacban is van növekedési potenciál, de jobb lehetőség van az exportban. Nagy lehetőséget látok Németországban és a többi nyugat-európai országban a szárazáruk értékesítésében. Közép-Kelet-Európában a szárazáruk mellett húskészítményekkel is jelen lehetünk. A Gyulahús egyre távolabb eső piacok meghódítására is készül. Kína, Japán, Vietnam. A távolság nem akadály. Hongkongba már exportálunk. Kínával sajnos nincs még megállapodása Magyarországnak a feldolgozott sertéshúskészítmények kereskedelméről. Vietnam esetében rendelkezünk termékeink exportjához szükséges engedélyekkel, jelenleg dolgozunk a kereskedelmi kapcsolatok kiépítésén. Japánban pedig fogadókészek többféle húskészítményre is, mint például a virslire.

A Hungarikum Bizottság elsők között választotta be a Gyulai kolbászt a híres magyar termékek sorába, azaz hungarikummá nyilvánította. 2015 az elismerések éve volt. 105 évvel ifj. Balog József, 80 évvel Stéberl András sikere után, a Gyulahús által gyártott Gyulai kolbász a rangos ITQI két aranycsillagos elismerésében részesült, szintén Brüsszelben.

A szárazárugyártás ma is az eredeti, Stéberl-féle üzemben történik, hagyományos technológiák alkalmazásával, míg a töltelékes áru készítése – májas, virsli, felvágottak – a 2010-ben átalakított Kétegyházi úti telepen folyik továbbra is. Mindkét üzemben folyamatos a termékfejlesztés, fontos szempont, hogy az új termékek is beilleszthetők legyenek a táplálékallergiában szenvedők étrendjébe. A jövőről szólva bízom benne, hogy lesz még vágás is egyszer Gyulán, de számunkra most az az elsődleges cél, hogy egy telephelyen, a Kétegyházi úton épülő új üzemben állítsuk elő az összes termékünket, beleértve a szárazárukat is. Ezzel is a versenyképességünket tudjuk javítani, annak érdekében, hogy a piaci elvárásoknak minél nagyobb mértékben meg tudjunk felelni.  A jelenlegi Béke sugárúton működő szárazáruüzem az 1930-as években épült, már nincs jó helyen a városban. Küldetésünk, hogy még 150 év múlva is a Gyulai legyen a minőség, a szakértelem, a hagyomány és az elhivatottság szimbóluma – zárta szavait Daka Zsolt.

150 éve létezik a gyulai húsipar. Köszönet érte a neves hentesdinasztiáknak, a régi és a mai hentesmestereknek, a nagyüzemi termelés egykori vezetőinek és munkatársaiknak, a hagyományőrzőknek és minden dolgozónak, aki nap mint nap munkájával járul hozzá, hogy a gyulai kolbász minimum a következő 150 évben is ott legyen az emberek asztalán. Mert nem igaz, hogy több nap, mint kolbász!