Modern csomagolósor a kolbászüzemben
A Gyulai Húskombinátnál az 1990 decemberében üzembe helyezett beruházással minden készen állt egy expanzív – elsősorban exportirányultságú – kereskedelempolitika nyitányához. Nemcsak európai színvonalú, több százezer sertés vágására és feldolgozására alkalmas üzemmel, több ezer tonna húskészítmény és szárazáru előállítására képes gyárral, immár optimális, 2000 tonnás befogadóképességű hűtőházzal, a legmodernebb, gépesített húsbontó-, daraboló-, csontozó- és csomagolóvonallal, a szállításhoz szükséges gépjárműparkkal, a vállalat működéséhez elengedhetetlen szakképzett munkaerőháttérrel, de egy olajozottan működő menedzsmenttel is rendelkezett. A vállalatvezetés az alapvető fontosságú kelet-európai – elsősorban a Szovjetuniót jelentő – piacok megtartása és bővítése mellett a nyugat-európai régió meghódítását célzó elképzelések mentén fektette le hosszú távú marketingstratégiáját, némi teret biztosítva a keretgazdálkodás béklyója okozta bódultságból éppen éledező hazai piacnak is.
Az élet, s még inkább a politika, mint már oly sokszor, ismét közbeszólt... Az 1989. novemberi négy igenes választás előre vetítette, majd az 1990. tavaszi választás véglegesítette, hogy Magyarországon új időszámítás kezdődik, békés átmenet a szocializmusból a piacgazdaságra épülő demokráciába. Ez a rendszerváltás mindannyiunk életét megváltoztatta. A folyamat tökéletesen tetten érhető a Gyulai Húskombinát történetében is. Politikai csatározások színterévé vált a cég, másfél évtized alatt hétszer történt váltás a vállalat élén.
Cikkünkben – beszélgetőpartnereink segítségével – kicsit másképp szeretnénk mesélni erről a korról. Ebben Szabó László, aki a műszaki területen dolgozott 1976-tól 2006-ig, illetve Maliga Katalin gyártmányfejlesztési technológus, aki 1982 óta és jelenleg is a vállalat dolgozója, volt segítségünkre.
Maliga Katalin (első sor, balról az első) az első helyezett csapattal
A Gyulai Húskombinát kapcsán mindeddig érdemtelenül kevés szó esett arról a műszaki háttérről, amely nélkül nem beszélhetünk a húsipari nagyvállalat sikereiről. Arra a műszaki üzemeltetői és főleg műszaki fejlesztői munkákra és eredményekre gondolunk, amelyek alapján lehetőség nyílt a belföldi és exportpiaci eredmények elérésére. Az 1970-es évek elejétől a húsipari technológiák (például: vágás, készítménygyártás, hűtés) fejlődése, korszerűsödése elsősorban a technikai fejlesztések, újonnan kifejlesztett gépek, gépsorok megjelenésével haladhatott előre. Hogyan látta ezt bennfentesként? – kérdeztük Szabó Lászlótól, a húskombinát volt műszaki igazgatójától.
– Gyulán olyan magas szintű fejlesztések tudtak megvalósulni, melyek segítségével a gyár az ország egyik legkorszerűbb üzemévé válhatott a 90-es évek elejére, európai kitekintésben is – technikai-technológiai színvonalát tekintve – elismert volt. Köszönhető volt ez annak, hogy a nagyberuházás befejezése után az építésben részt vevő műszaki szakemberek jó része maradt az üzemben, és olyan műszaki potenciált képviselt, amely segítségével sikerült a legkorszerűbb, legversenyképesebb technológiai sorokat illetve berendezéseket üzembe állítani. Nyilvánvaló természetesen, hogy a fejlesztések szorosan együttműködő hústechnológus, gazdasági, állategészségügyi, számítástechnikai és műszaki szakemberek közös munkája eredményeként valósultak meg – válaszolta Szabó László.
A Magyar Termék nagydíjas Mangalica termékcsalád
A riportalanyunk által említett területek szoros együttműködésére természetesen nemcsak a húskombinát üzembe helyezésénél volt szükség, de a piaci igények kielégítéséhez utána is elengedhetetlen volt. A vállalatvezetés belföld felé történő nyitása és expanzív politikája jellemezte a 90-es éveket. Az eredendően exportra tervezett cég a belkereskedelmi eladásaiból élt, az export-belföld arány 20-80% körül mozgott. A mintabolti hálózat szépen profitált, a disztribúciós partnerek újabb és újabb belföldi területeket csatoltak a cég kereskedelmi partnereihez. Úgy tűnt, hogy a vállalat belpiaci nagyszereplővé növi ki magát. Ezzel együtt az exportlehetőségek is javulni kezdtek, az eladások az orosz piaci turistakolbász kivitelnek köszönhetően előbb megközelítették, majd elérték és túlszárnyalták a magyarországi értékesítést. Az export-belföld arány ismét visszaállt a 60-40%-ra. A Gyulai Húskombinát jól prosperált, ígéretes falatnak számított a privatizációja. Milyen műszaki háttér tette mindezt lehetővé? – tettük fel a kérdést Szabó Lászlónak.
– Alighogy beindult az új üzem, szembe kerültünk az export alapfeltételét jelentő higiéniai fejlesztések végrehajtásának szükségességével.. Ez az évente megtartott belföldi és export állatorvosi szemlék tapasztalataiból következően folyamatos munka volt. Érintette az épületeket (burkolatok, szellőzés, rozsdamentes szerkezetek stb.), az épületgépészetet (82 ⁰C víz; 12 ⁰C teremhőfok; ezek regisztrálása stb.), de jó néhány technológiai berendezés cseréjét is. Jó példa erre a marha bőrfejtő cseréje, vagy a korszerű töltő gépek beállítása. Bővíteni kellett a hűtési kapacitást, kompresszorok kondenzátorok cseréjével. Megemlíthető a főzőkutter beállítása, ami nélkül a májas gyártása – egyáltalán a megalkotása, „feltalálása” – szóba sem kerülhetett volna. – sorolta Szabó László.
Díjnyertes fűszeres húsok
Az addig tulajdonos Kereskedelmi Bank Rt. 1995. végén meghirdette a vállalatot, s a versenypályázaton győztes Hajdúsági Agráripari Rt. 1996 márciusában megvásárolta a Kereskedelmi Bank Rt. és cége tulajdonában álló egész részvénycsomagot. Az 1998. augusztusi orosz bankcsőd megrázta szinte az egész magyar gazdaságot, de zömében mégis talán az élelmiszerágazatban okozott bajt, beleértve a Gyulai Húskombinátot is. Ismét a belpiac került előtérbe, s ekkor derült ki, hogy milyen fontos a két piacvezető termékünk, a Gyulai kolbász és a Gyulai májas. Ezzel a két termékkel indult a belföldi offenzíva, amelyek kiváló minőségét különböző díjak mellett maguk a fogyasztók fejezték ki vásárlási hűségükkel. Milyen gyártmányfejlesztési munka tette mindezt lehetővé? – fordultunk Maliga Katalinhoz.
– A főiskola elvégzése után 1982-ben jöttem dolgozni a GYHK-hoz. Pár hónap gyakornokoskodás után nagy szerencsémre a gyártmányfejlesztési csoporthoz kerültem, itt főnököm Boldog Lajos lett, aki már akkor is országosan elismert szakember volt. A nevéhez fűződik többek között a nagyüzemi kutteres szárazkolbászgyártás meghonosítása, s olyan kolbászok mint a Körös, Zöldborsos, Pokol kikísérletezése, illetve a Gyulai májas megalkotása, s még sorolhatnánk. Az osztályon a szakma olyan elismert „öregjeivel” dolgozhattam együtt, mint Schriffert Józsi bácsi vagy Matula László. A fejlesztés nagyon összetett dolog, hiszen nem csak új termékek létrehozásáról szól, hanem legalább annyi energiát kell fektetni a már meglévők „gondozására”, karbantartására. A 90-es években a fejlesztések nagy része a szárazkolbászok és szalámik körében zajlott, illetve a kenősáruknál, azaz májasoknál. Az évek során többféle ízesítéssel próbálkoztunk (Márvány májas, gombás, hagymás, paradicsomos ízzel), a legközkedveltebbé az alap Gyulai májas mellett a majoránnás vált. Ezek a májasok a Kétegyházi úti üzemben készülnek ma is, s elmondhatjuk, hogy a hazánkban elfogyasztott májasokból minden harmadik Gyulán készül! A különlegességek fejlesztése sem maradhatott el, még halpástétom is készült bélbe töltve! Egy termék piacra kerülését sok-sok kísérleti gyártás, azok beltartalmi (víz, zsír fehérje, só tartalom), érzékszervi kiértékelése előzi meg. Ezután következik a termék felöltöztetése, megjelenésének megtervezése. Egy-egy termék új köntösben való megjelenése hol új gépsor, hol csak egy-két új csomagoló szerszám beállítását igényelte. Külön fontos megemlékezni a szeletelt szárazáruk gyártásának megvalósításáról. A gyulai kolbász szeletelése műszakilag nem egy egyszerű feladat, nem beszélve az egész folyamat rendkívül szigorú higiéniai követelményeiről. És mi a hagyományos Gyulai és Csabai kolbász mellett mangalicakolbászt, Végvári kolbászt és Tiroli termékeket (karaj, tarja, sonka) is gyártottunk, mind egész, mind szeletelt formában – részletezte Maliga Katalin.
A Tökéletes katona reklámkampány (1999.)
A Gyulai és a többi szárazkolbász gyártása mindmáig az eredeti Stéberl-üzemben, a Béke sugárúton történik, a hagyományos bükkfa füstöléssel. Maga az üzem azonban folyamatos korszerűsítésen esik át, haladva a kor követelményeivel. Hallhatnánk erről is néhány információt? – tettük fel a kérdést Szabó Lászlónak.
– A szárazáruüzem a 90-es években egyre több gondot jelentett, mert a félkész és késztermékek az udvaron keresztül jutottak el az egyik üzemrészből a másikba. A csomagoló, a 2-es érlelő technológiai felszereltsége, szigetelése, hűtése nem volt tökéletes; rendszeres volt a lakossági panasz a zajra, a füstre. Halaszthatatlanná vált a fejlesztés. Saját forrásokból és EU-támogatásokból sikerült a mai állapotokat megteremteni. Elzártuk a termékek útvonalait az udvartól, klimatizáltuk a 2-es érlelőt, a csomagolót, korszerűsítettük az 1-es érlelőt. Új ládamosót építettünk; új, jobb hatásfokú kazánokat szereltünk be. Korszerűsödött a hűtés, nőtt a kapacitása, ezzel egyidőben a zajártalom is csökkent. Átépítésre került a füstölő sor, automatikus klímaberendezések beépítésével. A fejlesztések során megvalósult a gyártási folyamatok számítógépes rendszere is, biztosítva a termékek visszakövethetőségét, ez alapvető élelmiszerbiztonsági előírás. – fejezte be Szabó László az ismertetést.
A marketinget illetően is kemény munka kezdődött. Első lépésként a vállalat logót cserélt és teljes arculatváltásba kezdett, megújítva termékei csomagolásának dizájnját, illetve saját honlapot hozott létre, www.gyulahus.hu néven. Mindezt ismertetni kellett a fogyasztókkal is, a reklámkampány indítása „A tökéletes katona” tévéreklámmal indult. Felerősödött gyártmányfejlesztésünk megmérettetéseként termékeinket különböző pályázatokon indítottuk, s nyertük sorra az elismeréseket. Aktív résztvevőként mit emelne ki ebből a korszakból? – kérdeztük Maliga Katalint.
A húskombinát Kétegyházi úti telephelye a 2000-es évek elején
– Talán sokan emlékeznek arra, hogy a 2000-es évek elején a vállalat olyan termékeket is gyártott, mint a bélbe töltött melegszendvicskrémek (magyaros, szecsuáni, bolognai, pizzás, egzotikus, gombás kivitelben), vagy a fűszeres húsaink (tarja, karaj, comb, szűzpecsenye, húscsíkok, cevapcici, a Frédi-szeletek), melyek csomagolása OMÉK-nagydíjat nyert. Ezekkel a termékekkel versenyeken is indultunk, és például a Hunguesttel közös csapatban – Hunyadvári József részvételével – első helyezést értünk el a Balatonaligai Grillfesztiválon – emlékezett Maliga Katalin az elért sikerre.
Ilyen gyártmányfejlesztési, műszaki, élelmiszer-biztonsági háttérrel várta az uniós csatlakozást a Gyulai Húskombinát. A felkészítő stratégiát Varga Ferenc vezérigazgató fektette le azzal, hogy a hangsúlyt a piacvezető és hungaricumoknak számító termékekre (Gyulai kolbász, Gyulai májas, Mangalica termékcsalád) helyezte. Az őt beosztásában 2004. február 3-án váltó Martos Géza ezt az irányvonalat a bihari ízeket idéző nádudvari termékekkel bővítette, a vállalatba olvasztva a NAGISZ Rt. húsüzemét. Mindenki bizakodott, hogy a sok éves tradícióval rendelkező cég az uniós piacon is megállja a helyét.
