Gyulai Hírlap - Egy hangvilla három ága

Igaz, hogy a meghívott gyulai szerzők közül ketten, Becsy András és Haász János már másutt élnek és dolgoznak, lelkületükben és hovatartozásukat nézve azonban új helyükön is a szülővárosukat képviselik. Ezért kerültek be a Kötőszavak harmadik kötetébe, s ezért szakítottak időt maguknak a hétfő délutáni könyvbemutatóra. A téka beszélgetőasztalánál helyet foglalt még színeinkben Kiss László, Kiss Ottó és Oláh Szabolcs, ugyanis a szerkesztő, az aradi Irházi János őket kérte fel az együttműködésre. Pécsről Ágoston Zoltán, Kiss Tibor Noé és Mohácsi Balázs fogadta el a gyulai meghívást, s jött el a déli Baranyából a békésebb keleti végekre.

A legmesszibbről Irházi János érkezett a találkozóra, ő ugyanis Törökországban szállt fel a repülőre, hogy itt lehessen, és egyedüliként jelenítse meg az aradi irodalmi szcénát. Az első szó jogát így nem is kaphatta meg más. Üdvözletében felidézte, hogy az 1990-es évek elején már volt egy ilyen irányba ható kezdeményezés Arad és Gyula között, de anyagi forráshiány miatt nem lett folytatása. Aztán megszületett a Kötőszavak, amelynek létrehozása mellé nagyon sokan felsorakoztak, többek között a romániai írók szövetségének aradi filiáléja, hisz tagjai közül jó néhányan szerepelnek a kiadványban. És végül idén, a harmadik kiadásba már a pécsiek is bekapcsolódtak. Ettől lett olyan a vállalkozás, Irházi János meglátása szerint, mint egy háromágú hangvilla.

Ágoston Zoltán a 60 éves Jelenkor folyóirat jubileumi számát hozta el a bemutatóra, és elmondta, a bölcsészet Trianon után ívelt fel Pécsett, amikor a pozsonyi egyetem egyik részét átköltöztették a baranyai megyeszékhelyre. Irodalmi lapok is ezt követően kezdtek ott megjelenni. Utalt arra is, hogy az aradi tollforgatókkal és az ottani Arca, vagyis Bárka című periodikával volt már egy találkozásuk, abban az évben, amikor Pécs viselhette az Európa Kulturális Fővárosa címet. De korábbi titkos irodalmi kapcsolataik is voltak, például neki Kiss Ottóval, ezelőtt húsz évvel, aminek az elejtett fonalát most jó volt felemelni.

Nem véletlen tehát, hogy Irházi János azon kérdésére, hogy tapasztalnak-e a meghívottak bárminemű különbséget a román és a magyar szerzők művei között, Ágoston Zoltán volt az, aki bővebben válaszolt. Úgy vélte, a románok társadalomlátása hasonló a magyarokéhoz, ilyen tekintetben a témaválasztásuk is, de bizonyára vannak eltérések. Aki nem ismeri alaposabban irodalmi hagyományaikat, mint például egy pécsi, aki földrajzilag távol él tőlük, ne bocsátkozzon elemzésekbe. A tapasztalata az, mutatott rá Ágoston Zoltán, hogy az erdélyi magyar írókat nem foglalkoztatja a román irodalom, a Bánságban viszont nagyobb az átjárás a magyar és a román kulturális termék között. Találkozásaik alkalmával kedves, nem nacionalista embereket ismert meg, de az igazsághoz az is hozzátartozik, jegyezte meg, hogy nem Trianonról beszélgettek, és szándékosan kerülték a kényes témákat.

A felvetés abból indult ki, hogy miután a jelenlévő szerzők mindenike felolvasott az antológiába bekerült írásaiból, Oláh Szabolcs például az egyik Gyulai Hírlapos jegyzetét elevenítette fel, Irházi János előbb Romulus Bucur anyókás történeteit tolmácsolta az egybegyűlteknek, majd Andrei Mocuțát idézte.

Minden egyéb kérdés négyszemközt fogalmazódhatott meg az est folytatásában, egy-egy finom falat mellett. Mindeközben szavalatokat lehetett felvételről megtekinteni a csevegőben.

Az említetteken kívül a kötetben Ion Corlan, Bertók László, Lucia Cuciureanu, Fodor Janka, Vasile Dan, Gál Zoltán Csaba, Ioan Dehelean, Petru M. Haș, Juhász Béla, Ioan Matiuț, Felix Nicolau, Gheorghe Schwartz, Méhes Károly és Horia Ungureanu írásai olvashatók, a műfordítások Pálfi Kingának köszönhetők. Legközelebb Pécsett mutatják majd be a kiadványt.