Gyulai Hírlap - Az államosítástól a rendszerváltásig – 4. rész

A gyulai húsipar százötven éves. Töretlen fejlődésének origója 1868, az első gyulai közvágóhíd létrehozásának időpontja. Az első nyolcvan évben számos neves hentes dinasztia – Balogh, Szabó, Nagy, Puczkó, Badura, Orovecz és Stéberl – alapozta meg és öregbítette a Gyulai kolbász hírnevét. Termékeik Magyarország és Európa jó néhány területére eljutottak, és számos díjat, elismerést szereztek. A gyulai kolbászgyártók közül két ember emelkedett ki: ifj. Balog József, a gyulai kolbász megalkotója és Stéberl András, aki iparosította a gyártást, ami lehetővé tette egy igazi nagyvállalat létrejöttét. Mindez az 1948-as államosítással megteremtette az állami gyulai húsipart, amely immár hetvenéves.

Ennek a hét évtizednek az egyik legfontosabb alakja Csiki József, akinek elévülhetetlen érdeme, hogy Gyulán mindmáig létezik húsipari vállalat. A Gyulai kolbász története – újratöltve! című könyvben olvashatnak a gyár buktatóiról, sikereiről, felszámolásáról és újrakezdéséről. Cikksorozatunkban – beszélgetőpartnereink segítségével – kicsit másképp szeretnénk mesélni erről a korról.

Segítőnk ezúttal Juhász Kis Teréz – aki 1969-től 1990-ig dolgozott a cégnél, de még személyesen ismerte Stéberl Andrást –, dr. Csiki Judit, Csiki József lánya és Enyedi Edit, Csiki József keresztlánya, aki maga is vállalati dolgozó  volt 1980-tól 2000-ig.

Juhász Kis Teréz 1947-ben kezdett el dolgozni egy szállítmányozó cégnél, amely többek között a Stéberl-üzem termékeit is szállította. Hogyan látta, akkor még kívülről, a húsüzem helyzetét? – kérdeztük tőle.

– Akkoriban nem a ma ismert Gyulai kolbászról volt szó, hiszen még nem volt védőgázas vagy vákuumos csomagolás, így a szállítás is másképp zajlott. Fiatal kezdőként kerültem a Héthelyi szállítmányozási vállalathoz, amely a Városház utca 4. szám alatt működött, kiegészülve egy IBUSZ csomagforgalmi irodával. Naponta jártam ki a Stéberl-gyárba, intézni a feladásra szánt napi 40-50 láda kolbász okmányait. Akkoriban faládákban szállítottuk a kolbászt, például Pestre, a Meinl-bolthálózat részére. A becsomagolt árut lovas kocsi vitte az állomásra, ahol vagonba rakták, azzal került a célállomásra. Napi munkám során nemcsak Stéberl Andrással, de feleségével, Kató nénivel is találkoztam, hiszen ő közreműködött a kolbászcsomagolásban. Ez a szállítási munka az államosítás után is megmaradt, bár közben a mi cégérünk is állandóan változott – IBUSZ, BELSPED, AKÖV, Volán, aztán a 60-as évektől jött a KOHUSZ – mesélte Juhász Kis Teréz.

Mint megtudtuk, a KOHUSZ a Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalat rövidítése volt. Amikor Juhász Kis Teréz 1969-ben a húsipari céghez került, ez végezte a húsipari cégek szállítását. Nevekben azért ott sem volt hiány, Gyulai Húsüzem, Gyulai Húsipari Vállalat, Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, Gyulai Húskombinát… – sorolta riportalanyunk. 

 

Folytatva történetünket, s nem lévén tisztünk ítélkezni – azt a részben már múlttá vált jövő megteszi vagy megtette – annyit fűzhetünk az előbbiekhez, hogy 1953-tól már új szelek fújtak (Sztálin halála, Rákosi visszavonulása, Nagy Imre előtérbe kerülése), ha nem is olyan fényesek… A gyulai húsipar élére 1953. február 18-án új vezető érkezett.                                                                             

Csiki József 1953. február 18-án érkezett Gyulára, a Húsipari Igazgatóság megbízásából (ez a későbbi Húsipari Tröszt elődje) és azzal az utasítással, hogy tegyen rendet, három hónap alatt adja el az árukészleteket, a gyár pedig – jó lesz lekvárgyárnak – legyen a városi tanácsé. A három hónapból 30 év év lett… Hogyan látták ezt a család oldaláról? – kérdeztük dr. Csiki Judittól, Csiki József lányától.

– Édesapám a Csíki-havasokban, Madéfalván született 1924. január 1-jén Kolumbán János és Lőrincz Karolina harmadik fiaként, vasutas családban. Nem követte nagyapámat mesterségében, hiszen már a másodi világháború idején a húsiparban dolgozott, 1942-ben szerzett húsipari segédlevelet Csíkszeredán. Észak-Erdély visszakerülése után Budapestre jött, és egy ideig élelmiszeripari munkásként polgári alkalmazott volt a honvédségnél. A háború az ő életébe is beleszólt, leventeként fogságba esett. Három évig volt szovjet fogságban, ebből egy év ig Szibériában. 1948-as hazatérése után az élelmiszergyártásban helyezkedett el, továbbtanult, élelmiszeripari tanfolyamokat, technikumot végzett, 1953-ban pedig a Budapesti Vágóhíd vezérigazgató-helyettesévé nevezték ki. Ezt az állást hagyta ott 1953-ban… A harmincéves gyulai életút elejét persze csak a családi hagyományokból, édesanyám elbeszéléseiből ismerhetem, de az biztos, hogy nem volt egyszerű történet! – mesélte Csiki Judit.

A vele készített interjúkból tudjuk, hogy nehéz fába vágta a fejszéjét. Elmondása szerint az első hónapokban rádöbbent arra, hogy ebben a cégben sokkal több van, mint egy lekvárüzem. A történeti hűség – és olvasóink – kedvéért röviden összefoglalnánk a történteket.

Az ismerkedés és tényfelmérés után szabad kezet kapva elkezdte a munkát, mai szóhasználattal a lobbizást a vállalat megmentése és fejlesztése érdekében. Az első és legfontosabb teendő a műszaki fejlesztés volt, hiszen az időjárás továbbra is erősen befolyásolta a kolbásztermelést, a gyártás lényegében csak novembertől márciusig zajlott, hagyományos technológiával, gépek nélkül. Csiki Józsefnek sikerült elintéznie, hogy a Húsipari Igazgatóság gépeket adjon, elkezdődött az igazi műszaki fejlesztés. A piac fokozott érdeklődést mutatott a gyulai kolbász iránt, 1953-ban már 180 tonna került exportra a termékből. A gyulai állami húsipari vállalat két helyszínen tevékenykedett: a Kétegyházi úti vágóhídon, illetve a Béke sugárúti telepen. 1954–55-ben elkészült egy komplex terv a szárazárugyár fejlesztésére (új érlelőklímával, szociális helyiségekkel, konyhával és étteremmel, irodákkal és húsbolttal az értékesítéshez), de mindez csak a 60-as évek közepén valósult meg. 1967-ben helyezték üzembe az érlelőtermek kapacitását bővítő, az érlelés hatékonyságát és biztonságát növelő egységes klímarendszert. Megoldották a hőmérséklet, a hűtés szabályozását, a füstölés, a tárolás és a csomagolás irányított hőmérsékleten való végzését.

 

Szervezeti változások is történtek. 1967-ben a Békéscsabai Húsipari Vállalat (a volt tanácsi szféra) beolvadt a Gyulai (állami) Húsipari Vállalatba. A két telephely küzdelme során a csabai állt nyerőre, elkészültek a tervek az állami húsipar Békéscsabára helyezéséről. Az orosházi volt tanácsi telepet sikerült eladni (a Barnevál nőtte ki magát ott), a csabai telep hátrányaival szemben pedig egyre inkább sikerült bizonyítani a gyulai előnyöket, így a központ továbbra is Gyulán maradt. 1969-ben megalakult az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, azaz összevonták a Gyulai Húsipari Vállalatot és a Békéscsabai Állatforgalmi Vállalatot. A vállalat központjául ismét Békéscsabát jelölték ki. A vállalathoz csatolták a békéscsabai hizlaldákat is 1970-ben (az öt telephely több mint 30 ezres férőhellyel bírt). Amikor a gyulai vágóhíd és feldolgozóüzem képtelen volt a meglévő élőállat-alapanyag feldolgozására, új beruházás kellett. A kérdés az volt, hol építsék meg az új üzemet. Csiki József elkezdte a „lobbizást” Gyula érdekében… A hatvanas években kidolgozott irányelvek szerint az országos sertésprogramot 1967-ben, a szarvasmarhaprogramot 1972-ben hirdették meg, s ebbe az irányvonalba beleillett a gyulai húsipari beruházás.

Csiki Józsefnek sikerült kiharcolnia, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1973. november 4-i ülésén úgy döntsön, hogy Gyulán húskombinátot kell építeni. Ezt követően a Magyar Népköztársaság kormánya a beruházást engedélyező okiratában a gyulai húskombinát építését az államilag kiemelt nagyberuházások közé sorolta. A párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i határozata alapján a kombinát megvalósítását gyorsított eljárással épülő nagyberuházásnak minősítette. Az Gyulai Húskombinát alapüzemét a tervek szerint 1978. december 31-én adták volna át, ám négy hónappal korábban készült el, így Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke 1978. augusztus  25-én adta át rendeltetésének.

Dr. Csiki Judit édesapjának köszönhetően egy pici, alig százfős húsüzemből 25 év alatt Európai-szintű, korszerű technológiájú, 2200 főt foglalkoztató nagyvállalat lett. Hogyan élte meg ezt a sikert mint kamaszlány, hiszen családja „celebbé” vált egy kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit? – tettük fel a kérdést dr. Csiki Juditnak.

 

– Tizennégy éves koromig éltem Gyulán, gimnáziumba már Budapesten jártam. Kislányként és most is teljesen természetesnek találom, hogy édesapám életében a legfontosabb érték a köz érdekében végzett becsületes munka volt. Rendkívüli munkabírással, a gyár iránti teljes elkötelezettséggel dolgozott évtizedeken át napi 10-12 órát. Az eredményeihez jó emberismerete, bölcsessége és a becsülettel dolgozó ember iránt érzett tisztelete is hozzájárult. Ezt a megbecsülést a gyárban dolgozók is érezték, ezért nem egyszer fordultak hozzá segítségért személyes ügyben is. Ennek köszönhetően nem csak édesapám számára volt a gyár több, mint egy hely, ahol le kell dolgozni a napi munkaidőt. Ezek a személyes vonatkozások mind benne vannak abban a szellemi értékben, amelyet a gyulai kolbász megtestesít. Számomra édesapám erkölcsi öröksége a mérce mind a mai napig. Akinek ilyen tapasztalat adatik meg, nagy ajándékot kapott az élettől. Szüleimmel, nagyszüleimmel és a tágabb családdal együtt szerető, nyugodt légkörben éltünk, ezzel járultunk hozzá ahhoz, hogy édesapám zavartalanul tudja végezni küldetésnek tekintett munkáját – hangsúlyozta dr. Csiki Judit.

Csiki József vezérigazgató szigorú emberként volt ismert, ám a dolgozók neki köszönhetik a kikapcsolódásukat szolgáló szanazugi üdülő megépítését. Enyedi Edittől – aki a vállalat exportosztályán dolgozva, ha valami fennakadás volt, ugyanúgy a szőnyeg szélén állt, mint e sorok írója – arról érdeklődtünk, hogy magánemberként milyen emlékeket őriz keresztapjáról.

– A természettel való kapcsolat jelentette számára a kikapcsolódást. Rendszeresen járt vadászni, de a vadászat öröme mellett a vadállomány iránti felelősség is helyet kapott az életében. Gyakran járt ki telente vadakat etetni vagy a fácáncsibékről gondoskodni. Nem volt kimondottan társasági ember, inkább olvasni szeretett, de egy-egy jó beszélgetésben szívesen részt vett. A világra őszintén nyitott volt, a fejődés, a tudományos újdonságok mindig érdekelték. A család ügyes-bajos ügyeiben elsőként az ő véleményét kértük ki. Józan gondolkozása, segítőkészsége, hatalmas önfegyelme sok nehézségen segített át bennünket – foglalta össze Enyedi Edit.

 

A modern gyulai szocialista nagyüzemet létrehozó Csiki József vezérigazgató harmincéves irányítás után, 1983-ban nyugállományba vonult. 

Gyula városa Csiki Józsefet – tisztelegve életműve előtt és elismerve a gyulai húsiparért tett erőfeszítéseit – 2008-ban, a húsipar születésének 140. évfordulóján díszpolgárává választotta. Az egykori vezérigazgató nyugdíjas éveiről és a családról ugyancsak Csiki Juditot kérdeztük.

– Édesapámék nyugdíjba vonulásuk után nem sokkal Budapestre költöztek, hogy családunk ismét együtt lehessen. Így unokáik pótolhatatlan nagyszüleivé váltak. Magam Budapesten végeztem az orvostudományi egyetemet, reumatológus főorvosként dolgozom. Férjem mérnök, kormánytisztviselőként dolgozik középvezetői beosztásban. Lányom ugyancsak orvos, jelenleg öt hónapos kisfiát neveli mérnök férjével a közelünkben. Fiam a Műszaki Egyetemen tanul, energetikai mérnök szakon. Szüleim számára a nyugállományba vonulás után csendes, de szüntelen nagyszülői szolgálattal töltött – és később sajnos kisebb-nagyobb betegségekkel is sújtott – évek következtek. A családi körben mai is aktív édesanyám fáradhatatlan, örökké a családot segítő, jobbító munkájának és édesapám csendes szorgalmának köszönhetem, hogy sikerült elérni mindezeket – fejezi be beszélgetésünket Csiki Judit.

A 80-as években nyilvánvalóvá vált a Gyulai Húskombinát hűtőkapacitásának szűkössége, ezért világbanki hitel segítségével kétezer tonnás hűtőházat tervezett a cég. A beruházás üzembe helyezése 1990 decemberében megtörtént. A létesítmény működött, az élet közben persze nem állt meg, s 1990-ben nem a beruházás üzembe állítása volt a legfontosabb történés Magyarországon.