Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hét ismert kutató tartott előadást szeptember 21-én a gyulai városháza dísztermében, az MNL Békés Megyei Levéltárának Mesélő naplók és levelek – a narratív források kínálta lehetőségek című konferenciáján. Az értekezletet Pocsay Gábor, a Wenckheim Krisztina Közalapítvány kuratóriumának elnöke nyitotta meg.
Tizenharmadik alkalommal rendezte meg a gyulai városháza dísztermében éves tematikus konferenciáját a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára, mondta köszöntőjében Erdész Ádám. A gyulai levéltárigazgató aláhúzta, szakmai összejövetelük mindig egyetlen téma köré szerveződik, amit igyekeznek úgy kijelölni, hogy azt minden érdeklődő figyelemre méltónak találja. Fontos azonban számukra az is, hogy az elhangzó előadásoknak szakmai hozadéka, nóvuma is legyen. Idén a narratív források elemzésére esett a választásuk, amelyek nem is annyira a tényekről közölnek adatokat, hanem inkább az egyes korszakok embereinek mentalitásáról, gondolkodásmódjáról vallanak.
Pocsay Gábor, a Wenckheim Krisztina Közalapítvány kuratóriumának elnöke, városunk első szabadon választott polgármestere felesége jeles felmenőinek családi dokumentumairól beszélt. A nagyapa, ifj. Szabó János nagyhírű református lelkész volt Köröstarcsán, a dédnagyapa pedig, id. Szabó János Békés-bánáti esperesként szerzett érdemeket, és nemkülönben Szabó Magda írónő nagyapja volt. Egy kiválóság, aki az akkori világban jeles teológusnak számított, német, németalföldi, angliai és svájci egyetemeken tanult, és peregrinusként több nyelvet beszélt, jegyezte meg róla az előadó.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A família kétszáz évet átfogó iratanyaga tetemes mennyiségű, ezért a leszármazottak döntése alapján a gyűjtemény egyik része Debrecenbe került, másik része a gyulai levéltárba, de a család tulajdonában is maradtak még dokumentumok. Utóbbiakról az örökösök úgy gondolták, semmi értelme annak, hogy be legyenek zárva egy otthoni könyvszekrénybe. Hogy ezen változtassanak, és a publikum is megismerhesse régi értékeiket, a gyulai archívum szakembereihez fordultak, vázolta fel a hagyaték sorsát Pocsay Gábor, majd bemutatta a kollekció néhány érdekességét.
A nyitó előadást Gyáni Gábor történész-szociológus tartotta meg az egoforrásokról. Az MTA rendes tagja, az ELTE kutatóprofesszora kiemelte: a naplók és a levelek valódi forrásértéke abban áll, hogy felvillantják, miként értelmezte a saját korát, környezetét, a világ legkülönfélébb dolgait egy-egy személy, társadalmi réteg.
A kronologikus rendbe szedett előadás-sorozatot egy fiatal doktorandusz, az MTA – SZTE oszmán kutatócsoportjának a tagja indította el. Szabados János egy 17. századi renegát kém, osztrák-török kettős ügynök leveleit hívta segítségül ahhoz, hogy rámutasson, milyen személyiségkép, identitás, jellem bontakozik ki a jelentésekből.
Kulcsár Krisztina, az MNL Országos Levéltárának főlevéltárosa, az uralkodói utazások dokumentációjának elemzője specialitásának megfelelően egy szász-tescheni herceg naplójáról beszélt, Hermann Róbert hadtörténész pedig Zámbélly Lajos honvédezredes memoárjáról.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Román Nemzeti Levéltár nagyváradi levéltárának munkatársa, Nagy Mihály Zoltán az egykori váradi katolikus püspök, Széchenyi Miklós 1921. évi naplótöredékéből vont le következtetéseket. Arról értekezett, mit őrzött meg a személyes feljegyzés az impériumváltozás időszakáról az utókornak.
Bíró-Balogh Tamás, a Szegedi Tudományegyetem irodalomtörténésze, Radnóti Miklós levelezésének összegyűjtője és feldolgozója szintén az alanyt kereste a sorok mögött, legfőképpen, hogy milyen személyiségkép bontakozik ki a levelekből.
A konferencia Bódán Zsolt korban hozzánk kicsit közelebb álló felvetésével zárult. A békési fióklevéltár osztályvezető levéltárosa egy olyan medgyesegyházi napló vizsgálatába kezdett, amelyet szerzője akkor kezdett el írni, amikor a családját elhurcolták a málenkij robotra. A füzetbe azok az események kerültek be, amelyeket a várakozás éveiben a magára maradt falusi ember fontosnak tartott.
