Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Shakespeare túltolva

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fodor GyörgyKULTÚRA • 2018. július 10. 15:20
Shakespeare túltolva
Az olasz Teatro Potlach előadásával indult a 14. Shakespeare Fesztivál

A 14. Shakespeare Fesztivál hetének esti programjait az Erkel Ferenc Művelődési Központban az olasz Teatro Potlach Shakespeare Ouverture című darabjával indították július 9-én, hétfőn 21 órától.

a shakespeare overture című darabbal nyitott a shakespeare fesztivál

Fotó: Kiss Zoltán

Gedeon Józsefnek hála 2005-ben Gyula felkerült a világ Shakespeare térképére. Minden évben számos világhírű társulat és darab jutott el a Gyulai Várszínházba, amely nyáron a szabadtéri színházak Mekkája. Az angol reneszánsz legnagyobbjának alkotásai ma is helytállóak, újraértelmezésük időtlen és korlátlan. Ezt felismerte Elek Tibor is, folytatta a hagyományokat, de egy hetesre csökkentette a fesztivál időtartamát, azonban az intenzitásból semmit nem vont el. Az idei fesztivál központi drámája a Hamlet. A világ minden tájáról érkeztek már feldolgozások, amelyek széles spektrumát adták az értelmezésnek.

Ennek bizonyítékául, az évad remek kezdetéül (ouverture = nyitány), a Shakespeare-klasszikusok összefoglalásául is szolgált az első előadás, amelynek rendezője Pino Di Buduo, aki az olasz Teatro Potlach alapítója és igazgatója, amelynek székhelye a Rómától nem messze lévő Fara Sabina-ban van. Az olasz színháztól általában érzelmességet, néha kis burkolt tanácstalanságot, vehemenciát és gesztusháborút vártam. Megkaptam. A színpad egy viharos tengeren hánykolódó hajót formázott, amelyet egy 8 kötéllel mozgásba hozott majd 100 m2-es lepedő fedett, amelyre változatos képeket vetítettek projektorról, ahogyan a történet folyása megkívánta. A látványért Bernardo Vercelli, Fabio Di Salvo/Quiet Ensemble, Natan A. Ruzza feleltek.

Az alapötlet az volt, hogy a hajó fedélzetén Shakespeare híres drámáinak szereplői utaznak együtt az Élet viharos tengerén, miközben bemutatják tragédiájuk felesleges voltát, vagyis arra hívják fel a figyelmet, hogy az ÉLET keserűségei ellenére az apró örömökre bízzuk magunkat.

 

 

Fotó: Kiss Zoltán

Keretdarabként a legtöbb tapasztalati réteget magába foglaló, kései színmű, A vihar (The Tempest, vagyis La Tempesta) szolgált. Az utasok Prospero varázslatának köszönhetően egy szigetnél szenvedtek hajótörést. Calibánon, a sziget egykori urán és őrzőjén kívül feltűnik Rómeó és Júlia, Jago árulásának két áldozata, Desdemona és Othello, mellettük Hamlet és Ophélia, a dán herceg tragédiájának hősei. Végül maga Antonius találkozik Brutussal, a Caesar elleni összeesküvés vezetőjével.

A karaktereket alábbi színészek játszották: Claudio De Maglio, Nathalie Mentha, Gulyás Zsófia, Marcus Acauan, Irene Rossi, Luca Di Tommaso, Francesco Magliocca, Hector Gustavo Riondet, Debora Colombo, Stefano Cane, Tiago Ignacio Branchini, Giuseppe Incurvati. Gondolom, a szemfüles olvasó észrevette, hogy a társulatban egy magyar hölgy is szerepel, ő magyarul szavalta monológját, amely nem kis meghökkenést keltett a gyanútlan nézőkben. Zsófi 10 éve segít a társulat munkájában amolyan mindenesként.

Az értelmezést felirat segítette. Megjegyzem, néha a szövegváltás tempója igencsak lemaradt a színészekhez képest. A fordítás gondja nem a technikus hibája – az eredeti Shakespeare szövegeket olvashattuk, amely nem mindenben egyezett a színpadival. Illetve talán célszerű lett volna lefordítani a felcsendülő dalokat is, amelyek ugyan teremtettek egyfajta hangulatot, és érezhető volt átkötő szerepük, ugyanakkor az érzelmek mellett sokszor segíthették volna az értelmezést – különösen azért, mert a Raffaello Simeoni Trio több hangszerrel és bel canto hatással erősítette az emóciókat.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Kiss Zoltán

A zenei hatás mellett a sziget is folyamatosan változó térként jelent meg. Hajóból óceán, partból erkély, barlangból vár. A varázslatot Ariel irányította, aki szolgálójává és cinkosává vált mesterének, a láthatatlan Prosperónak. A szereplőket egy virtuális tér vette körül, amely mindannyiunk számára egy álomképet sugallt. Néha azt éreztem, hogy Di Buduo mester Jankovics Marcell Az ember tragédiája animációit láthatta, mert annyi asszociációt kaptam a zene és képi világ összhatása közben.

Színházában sikeresen találkozott a legfejlettebb technológia az újszerű és innovatív dramaturgiával. Elegyedett a keleti nó-dráma zen pillanata és a nyugati virtuális színház dinamizmusa. A drámaiság az egyes elemek között azonban nem mindig illeszkedett szervesen, talán ezért éreztem, hogy ez az átirat egy picit valóban, olaszosan túl lett tolva.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Kiss Zoltán

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)