Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Radnóti másik arca

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • G. K. E. KULTÚRA • 2018. június 08. 11:00
Radnóti másik arca
Bíró-Balogh Tamás volt az első meghívottja az Ünnepi Könyvhétnek

A 89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok első könyvbemutatóját a Mogyoróssy János Városi Könyvtár udvarán tartották, közvetlenül a rendezvény hivatalos megnyitója után, június 7-én. Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténésszel Kiss László író beszélgetett.

Bíró-Balogh Tamás volt az első meghívottja az ünnepi könyvhétnek

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Radnóti Miklós nyomában két vaskos könyv, a Különben magyar költő vagyok… és a Könyvvel üzenek néked című kapcsán indult el a szerző, Bíró-Balogh Tamás és az est házigazdája, Kiss László. Az elsőként említett kötet a meggyilkolt költő 467 levelét tartalmazza, a másik 614 dedikációját. Nem volt tehát véletlen, hogy a házigazda érdeklődésére megtudtuk: a meghívott irodalomtörténész gyűjtő is. Könyvgyűjtő, hisz otthonában rengeteg kiadvány között él, mert így is nőtt fel. Szülei is olvasó emberek voltak, így érthető, hogy számára a könyv egyfajta kultikus tárgy, csúnyán fogalmazva: berendezés.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

A dedikációkat és a leveleket azonban nem csak emiatt halmozta fel. A személyes érintettség volt az, ami miatt a visszataszítóan sok munkával járó feladatot magára vállalta. Radnóti Miklósról ugyanis jelent már meg monográfia, tanulmány is, a kordokumentumként értelmezhető aláírásait és leveleit azonban nem kutatta még fel senki.

Volt azonban ennek a fáradságos tevékenységnek egy másik oka is. Tanárával, Lengyel Andrással ugyanis elindultak 2001-ben egy úton, amelyen a hazai dedikáció-kutatás megalapozóiként és művelőiként azóta is csak ők járnak az országban. A műfaj súlyát az is megadja, magyarázta Bíró-Balogh Tamás, hogy az elektronikus és a digitális forradalom eredményeként a dedikációk igénye kezd eltűnni. Pedig, mint elhangzott, az ember azért dedikáltat, mert van a kézjegynek egyfajta varázsa, s emellett még egyedivé is teszi azt a hordozót, amire rákerül, vagy amibe belekerül.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Arra a kérdésre, hogy van-e karakterük a Radnóti-féle bejegyzéseknek, semleges választ kaptunk. Vagyis azt, hogy van is, meg nem is. Merthogy attól is függött, mit írt be Radnóti a példányokba, hogy ki kérte ezt tőle. Sík Sándornak például szeretett bonyolultabb ajánlásokat megfogalmazni, mert emberileg hozzá állt a legközelebb. Ám ahogyan egyre inkább haladt előre a korban, a mondatai leegyszerűsödtek, sok helyre már a dátumot se jegyezte be. Ez arra való utalás is, mennyire gyászossá vált a hangulat az akkori Magyarországon.

Ami a leveleit illeti: ezeket is különböző helyekről kellett összegyűjteni, ami roppantul sok utánajárást és rábeszélést igényelt. Főként azok a szerelmes levelek, amelyeket az örökösök nem szívesen hoztak nyilvánosságra. Beck Judittal ugyanis házasságon kívüli kapcsolatot folytatott, amit sokan nem tudnak neki megbocsátani, jóllehet amíg nem tudtak róla, addig szerették, tisztelték és felnéztek rá. Most, hogy már olvashatnak róla, s eredeti vallomásokban, teljesen másképp viszonyulnak hozzá.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Persze ezzel nem mindenki van így. A legtöbben elfogadják, hogy ő is kávézott, cigarettázott, sütikézet és nőzött, sőt hisztizett és idegrohamokat kapott, mi több, nagyon beképzelt is volt, végigsértődött, ha a lapok nem az ő versét hozták le az első oldalon. Vagyis hát olyan volt, mint mindenki más. Csak annyiban volt náluknál másabb, hogy kiváló verseket írt.

A költészetét és a levelezését pedig épp ez az árnyalati eltérés különbözteti meg: a lírája nyugodt, kiegyensúlyozott és szerethető, a magánemberként papírra vetett sorai pedig konokul őszinték, és kirajzolják a másik, korábban ismeretlen arcát. A valódit, amit általában elrejtünk, amelyről nem tud senki, csak mi és a szűkebb környezetünk.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Az irodalomtörténész könyvíró egyéb érdekességeket is talált. Kiderítette, hogy az 1930-as évek végén Radnóti és a felesége a kivándorlást is fontolóra vette. Brazíliába emigráltak volna, legalábbis egy onnan érkezett válaszlevél szerint. Egy másik hagyatékból az derült ki, hogy Ligeti Magda pszichoanalitikusban hatalmas szerelem dúlt Radnóti iránt, ám a felfokozott érzelmek sajnos nem bizonyultak kölcsönösnek. Bíró-Balogh Tamás érdeme továbbá az, hogy Aczél György hagyatékában megtalálta azoknak a leveleknek a másolatait, amelyeknek az eredetijei már nincsenek meg, tehát: olyan információk birtokába került, amelyek csakis a könyvéből ismerhetők meg.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

És bár a Radnóti-vonal nem szakad meg az ünnepi könyvhét első meghívottjának életművében a Könyvvel üzenek néked… című vaskos kiadvánnyal, egyéb tervei és megvalósításai is vannak. Nemsokára Kosztolányi fiát, Ádámot nevezi majd ki nagy írónak. Arra, hogy igazából ki volt ez a lenézett, kibeszélt ember, akkor döbbent rá, miután összegyűjtötte mindmáig ismeretlen esszéit, pszichoanalíziseit, politikai elemzéseit, aforizmáit. A kötet ősszel jelenik majd meg.

Akik viszont Gyarmati Fanni levelezésére várnak, legyenek türelemmel, a meglepetés már az előkészületi szakaszba érkezett, árulta el Bíró-Balogh Tamás az író-olvasó találkozón.

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)