Fotó: Incze László
572 éve, 1445. június 10-én szentelték fel a gyulai vár kápolnáját. Az épületrész igazi különlegességét az adja, hogy ez a vár egyetlen helyisége, amelyről biztosan tudható, hogy eredetileg milyen funkcióval bírt. Az erődítmény belső tereinek pontos eloszlásáról ugyanis nem maradtak fenn dokumentumok.
A kápolnát Miklós tripolisi püspök, egri segédpüspök az apostolfejedelmek tiszteletére szentelte fel, engedélyezve, hogy a kápolnában búcsút is lehessen nyerni, illetve hozzájárult ahhoz, hogy ha a várbeli és a vár körüli betegek a városi templomba nem képesek eljutni, akkor a kápolnában hallgathassanak szent misét.
A kápolna az 1566. július 2-án kezdődött, Pertev pasa által vezényelt ostrom ideje alatt valószínűleg többször is használatban volt, hiszen a mindössze kétezer fős védői seregnek nem volt lehetősége elhagyni a várat. A megközelítőleg 30 ezer fős török hadsereg nem hagyott választási lehetőséget, a tizenötszörös túlerő ellenére a végsőkig ki kellett tartaniuk.
A jelentős túlerő ellenére az ostrom rekordideig, több mint két hónapig, egészen pontosan 63 napig tartott. A Kerecsényi László vezette védelmi erők hősiesen helytálltak, feltartóztatták az Oszmán Birodalom hadigépezetét. A vár végül feladás útján került az ellenség kezére, a hódítók abban az esztendőben már nem is vonultak tovább.
Történészi körökben mára már elfogadottá vált, hogy abban az időszakban Szigetvár és Eger mellett Gyula volt az ország legfőbb védelmi bástyája, Kerecsényi László pedig nem adta át a várat gyáva módon a töröknek, hanem Dobó Istvánhoz és Zrínyi Miklóshoz hasonlóan hősként viselkedett.
A gyulai vár munkatársai arra biztatják az egykori erődítménybe érkezőket, hogy a vár kápolnája előtt lévő harangot látogatásukkor kondítsák meg kétszer, így tisztelegjenek az 1566-os gyulai ostrom hősei előtt. A harang megszólaltatása nemcsak szép gesztus, de maradandó élmény is az egykori Magyar Királyság egyetlen épen maradt gótikus síkvidéki téglavárába látogatóknak.
