...vannak pillanatok...
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A helyszín egy tehetős családi ház Amerikában. Laura (Xantus Barbara) a komornyikkal (Boros Zoltán) értekezik a napi bevásárlásról, az esti vacsoráról és az új cselédről. Megérkezik Stanley (Győri Péter) a férj, és abban a pillanatban rájövünk, hogy távolról sincs minden rendben: egy rosszul sikerült üzlet miatt a család vagyona odalett, alig pár dollárjuk maradt. Minden reményük abban van, hogy amikor hazaérkezik franciaországi iskolájából fiuk, Eric (Pásztor Máté) elveszi a másik tehetős család lányát. A fiatalember meg is érkezik: újdonsült francia feleségével Francoise-val (Bódi Barbara).
Az alapszituáció végtelenül egyszerű, már-már klisés: adott egy konfliktus, amelyet az előre nem látható események csak tovább bonyolítanak. A család lánya Phillis (Rárósi Anita) elszökik, hogy táncolhasson a pénz reményében, a gazdag házaspár keresi a megoldásokat, hogy visszaszerezzék a pénzüket, de a legfontosabb – amely a történet fő mozgatórúgója is – a fiatal francia feleség egy félreértés miatt elvállalja a szobalány szerepét, hogy közel maradhasson a férjéhez. Így pedig akarva-akaratlanul, de szépen lassan rendbe hozza a jómódú família életét.
A már említett klisésség egyáltalán nem róható fel hibának, mert a karakterek és az őket megformáló színészek rengeteg élettel töltik meg a színdarabot. Bódi Barbara maga a megtestesült cserfesség és jókedv, még a legrosszabb pillanatokban is sikerül valamilyen megoldást találnia a fennálló problémákra. Xantus Barbara – aki egy korábbi verzióban maga is eljátszotta a francia szobalány szerepét – brillírozik a komoly és eleinte házsártos úrinő karakterében, alakítása az egyik fénypontja a darabnak.
Feltétlenül meg kell említeni Darvasi Ilona díszleteit, amelyek élethűen varázsolták elénk az amerikai felső tízezer életkörülményeit, Szurdi Miklós rendezése pedig egy pillanatra sem hagyott pihenőidőt, néha a rekeszizmainknak, de érzelmes pillanatokból sem volt hiány. Fontos megjegyezni azt is, hogy amikor valaki akcentussal beszél – legyen szó színházról vagy filmről – gyakran esik át a ló túloldalára, és lesz erőltetett az egész, de Bódi Barbara ezt is zseniálisan megoldja: francia akcentusa nagyszerű és még több tartalommal tölti meg a karaktert.
A Francia szobalány egy egészen szívmelengető, ugyanakkor intelligens humorral operáló színházi előadás, remek rendezéssel és színészi alakításokkal, amely képes újat mutatni úgy, hogy megszokott sémákat alkalmaz.
