Dr. Kádár Annamária a gyulai könyvtárban tartott előadást
Fotó: Gyulai Hírlap
– Bátorság kell ahhoz, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat, akárcsak a mese főhősének – kezdi dr. Kádár Annamária. Ahogy mondja, fel kell vállalunk a bizonytalanság kockázatát, hogy elindulhassunk az életben. A kapuzárási pánikot, azaz az életközépi válságot mindenki ismeri, de van kapunyitási pánik is, amely a fiatalokra jellemző, gyakran nevezik Pán Péter-szindrómának is. A fiatal fél elhagyni az otthon melegét, sokszor a biztonságban reked, és életképtelenné válik, holott a mesehős is úgy indul a kalandnak, hogy „egy életem-egy halálom”.
Rengetegszer várunk a tökéletes alkalomra, de a kreativitás gyakran kompenzálhat hiányosságokat. Példaként egy ismerőse történetét hozza fel, aki Kanadába költözött a válása után, de mivel magyartanárként dolgozott, ezért nem talált sok lehetőséget a tengeren túl. Végül egy könyvtáros munkára jelentkezett, ahol a „vizsgabizottság” számos irodalmi kérdést feltett neki, amelyekből az utolsó az volt, hogy meséljen Stephen Kingről. Az fiatalembernek felcsillant a szeme, és elkezdett mesélni István királyról. Végül tisztázták a félreértést, de felvették a férfit, hiszen kreatívan oldotta meg a feladatát.
– Megfutamodni bárki tud, de helytállni nagyon nehéz – folytatja dr. Kádár Annamária. – Itt jönnek képbe a „hamuban sült pogácsák”, amelyeket a mesehős is magával visz. Ezek az erőforrásaink, azok a dolgok, amelyeket megtanítottak nekünk, amelyekre neveltek minket, hiszen fontos a világképformálás. Ilyen fontos dolog például az, hogy a kislány az édesapjától hallja, hogy büszke rá, amíg a fiúknak a teljesítményét kell dicsérni.
Minden mesében van konfliktus, ezt pedig nem szabad eltitkolni a gyermek elől. A sárkánnyal való harc, igazából mindig egy „belső sárkánnyal” való találkozás, amely során lehetőségünk van szembe nézni a félelmeinkkel, amelyek a fejünkben vannak. Ha egy gyermek többször kéri ugyanazt a mesét, akkor szimbolikusan ő is szembenéz a félelmeivel.
A pszichológus azzal fejezi be, hogy fél lábbal mindig a jövőbe kell tekintünk, hogy sikerüljön megmásznunk az „égig érő paszulyt”, amely nem más, mint a magunk elé állított célunk.
Az Egészséghét további programjairól itt olvashat.
