A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium előadása
Fotó: Gyulai Hírlap – Fábián István
Ritkán telik meg zsúfolásig vasárnap délelőtt a Gyulai Várszínház Kamaraterme, különösen, ha szinte minden reklám nélkül mutatnak be egy diákszínjátszókör által előadott darabot. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Latinovits Diákszínpada egy megrendítő, szép előadással emlékezett meg a püspök születésének 124. és a gyulai Nádi Boldogasszony-templomban történt győri püspökké szentelésének 75. évfordulója alkalmából.
Bár a darab a tavalyi évfordulók kapcsán készült, a gyulai előadáson Petróczki Zoltán, a gyulai Apor Alapítvány kuratóriumának elnöke az Apor Emlékbizottság Gyulára látogatott képviselőinek köszöntése mellett a püspök idén aktuális gyulai évfordulóit is ismertette. Az előadás előtt tartott köszöntőjében elmondta, hogy Apor Vilmos 1936-ban alapította meg Máriafalván a szeretetotthont, melynek falára 1946-ban helyeztek el emléktáblát, de természetesen emlékének életben tartott egyéb tiszteletének nyomait – így az 1989-ben tartott 3 napos emlékülést és az 1997-es szoboravatást, valamint a térelnevezést – is megemlítette. Petróczki Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy 2003-ban Pete László gyulai pedagógus már írt darabot a mártírhalált halt püspökről Örök világosság címmel, így a fővárosból érkező produkciót, mint újabb Apor Vilmosról írt darabként üdvözölhette a Gyulán jelenlévő nagyérdemű.
Áldozattá válni vagy áldozatot hozni? Többek között e nézőpontbeli különbséget boncolgatta a mű, amelyben a történelem ítélőszéke vizsgálta meg a püspök életét. Megidéztek tanúkat, de maga az érintett is megjelent: hófehér ruhában, már a megdicsőültek nyugalmával egészítve ki az elhangzottakat. A „vizsgálat” során felvillantak Apor életének legfontosabb pillanatai, amikor kisgyerekként „miséset játszott”, de két fontos politikai küldetésében is, amikor az első világháború végén Mária román királynénál a Gyulán elfogott katonák érdekében tárgyalt, valamint a második világháborúban Veesenmayernél, amikor a bebörtönzött Mindszenty ügyében járt el. Apor Vilmos mindkét alkalommal magyarsága és az üldözöttek védelmére kelt.
A darab során számos filozófiai, etikai és morális kérdés is felmerült: igazság, becsület, szeretet és hit, a béke és a boldogság kérdéskörének vizsgálata abból kiindulva, hogy milyen kontextusban vizsgálható az ő földi élete és sokáig elhallgatott tettei. Ezért is kíván többféle megközelítést egy olyan személy meghatározása, aki nem a világi, hanem sokkal inkább az isteni törvények szerint élt. Az erdélyi báró életútja ugyanis az áldozatvállalás, a szeretet, a történelem viharaiban való helytállás méltó példája. Az Ungváry Zsolt által írt darab szövege messze túlmutat egy életút feltárásán, már csak abból a sajátos helyzetből fakadóan is, amit a kor történelme, Apor Vilmos származása, egyházi szerepe, halálának körülményei, mindez akkori és azóta lévő megítélése okoz.
A diákok méltó komolysággal gondolkodtatták el nézőiket, valódi áldozatbemutatás volt látható a színpadon, mellyel a közönség számára a valódi értékek és a szilárd magatartás fontosságára irányították a figyelmet. „A kereszt erősíti a gyengét és szelídíti az erőset” – hangzott el többször is a híressé vált püspöki jelmondat, melyet nem csupán azok a nézők ismertek, akik egykor maguk is ministráltak Apor Vilmosnak.