képünkön (balról jobbra): Elek Tibor, Becsy András és Horváth Bence
Fotó: Gyulai Hírlap – M-P. J.
Becsy András városunkban született, itt járt iskolába, és itt kezdett el már gyermekkorában verselni. Középiskolai magyartanára, Elek Tibor korán felismerte tehetségét, a gimnázium lapjában meg is jelent némelyik műve. A tanári bátorítás a következő években sem szűnt meg, a Bárka folyóirat szerkesztőjeként segítette egykori tanítványát a publikálásban, a Bárkában közölt művei után pedig Bárka-díjban is részesült. Több országos lapban, irodalmi folyóiratban is jelentek meg Becsy-versek, a pályakezdés azonban szokatlanul későre tolódott, 2010-ben jelent meg a Kortárs Új Látószög sorozatában a Franciakrémes, a 37 éves költő első kötete. A szerkesztőknek már akkor feltűnt a színvonalában, világnézetben rendkívül kiforrott, egységes anyag, ami elmondható az idén megjelent Camping tartalmáról is.
Becsy András és Camping című kötete
Becsy András keveset publikáló, tudatos, fegyelmezett költő, nincs meg benne a manapság sokakra jellemző közlési kényszer. Versei azt a jelenséget tükrözik, amely szerint a harmincas-negyvenes éveik fordulóján járó alkotók gyakran érzik úgy, hogy az időnek ezen a pontján megállva érdemes számadást készíteniük saját munkásságukról.
A személyes hangvételű, négy ciklusra osztott negyven vers a szerző nemzedékének életérzését boncolgatja. Az első rész visszatekintő, csüggedt hangulatot árasztó versei olyan etikai fogalmakról szólnak, mint a hit, a vágy, a remény vagy a szeretet, majd hétköznapi életének színtereit, eseményeit veszi sorra a költő. Változatos témák, hangulatok és versformák következnek, a szonettek szabad versbe mennek át, sőt a verseket prózai betétek törik meg. A finom humor és irónia máza alól elő-elő bújik a magányosság, az unalom sokszor mindent átitató problémája: „Csak egy kintornás van, egy dalt zenél,/ Mintha mindig a tegnapot taposnám:/ Erkölcsiért megint sorban a postán,/ Satöbbi. Egyre ugyanaz a verkli, Csak nem tudom, meddig kell még tekerni.” (Verkli)
Becsy András jól versel, magabiztosan bánik a klasszikus versformákkal, amelyekben modern mondanivalót tálal. A kiszámíthatatlan élethelyzetek okozta rezignált hang ellenére olvasható versek szólalnak meg azok számára is, akik általában nehezen birkóznak meg a bonyolult, nehezen megfejthető mondanivalókkal. Ez a sajátossága valamelyest áttűnőbbé teszi azt a magas és vastag falat, amely rendszerint a modern költészet és a versszerető olvasóközönség között emelkedik, és legfeljebb az idő egy távolabbi pontján tűnik el.
