Győri Lajosnak sokan gratuláltak a kiállításmegnyitó után
Fotó: Gyulai Hírlap – Súr Enikő
Széll János etnográfus nyitóbeszédében felidézte: Békés megyében nagy múltja van a fa megmunkálásának, a térségben egykor jelentős bútorkészítő központok működtek.
A fafaragó népi iparművész kiemelte: Győri Lajos tárlata kuriózumnak számít, hiszen faragott tárgyakból 1992 óta nem nyílt önálló kiállítás Gyulán. Elmondta: az eredetileg víz- és gázszerelő végzettségű, óvodai karbantartóként dolgozó gyulai faműves tíz évvel ezelőtt döntött úgy, hogy kitanulja a szakmát. A kézműves-szakiskola elvégzése után tagja lett a Békés Megyei Népművészeti Egyesületnek, folyamatosan képzi magát, állandó résztvevője a szakmai konferenciáknak, nyári táboroknak.
– Nagy energiával és szeretettel fordult a fa felé, mindig megpróbálta formába önteni gondolatait – jellemezte Győri Lajost az etnográfus. Mint mondta, munkái egy részében a praktikusság kerül előtérbe, másik részében viszont a díszítőjellegben megnyilvánuló virtuozitás válik hangsúlyossá.
– A két világháború közötti stílus hatott rá leginkább, az az időszak, amikor erőteljesebbé vált a paraszti polgárosulás – fejtette ki Széll János. Az etnográfus hozzátette: a faműves által készített bútorok emberléptékűek és emberméretűek, elődeink világát tükrözik vissza.
A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság bemutatóházában áglábú székeket, tükröket, szekrényt, polcot és kaszlit is láthatnak az érdeklődők. Győri Lajos lapunknak elmondta: a faragásra a késő esti órákban és ünnepnapokon jut ideje. Mint fogalmazott, a fával való foglalatoskodás jelenti számára a pihenést.
A faműves azt mesélte: óvodai munkája közben kapott kedvet ahhoz, hogy újra elkészítse azokat a fajátékokat, amiket gyerekkorában faragott. Ma már sokféle tárgyat, eszközt készít fából: házoromdíszek, székely kapuk, haranglábak, fejfák kerülnek ki a keze közül.
A kiállítás október 27-ig tekinthető meg a Tájvízház időszaki kiállítótermében.
