a gyulai zeneiskolában tíz népdalkör és négy szólóénekes muatkozott be
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az első gyulai találkozó hírére 10 népdalkör és 4 szólóénekes is jelentkezett, főként azért, hogy a rendezvény céljával összhangban a ma már egyre kevesebbszer hallott énekelt, népdalokat felidézzék, és megismertessék a fiatalabb generációkkal. A Hajdú-Bihar, Csongrád és Békés megyéből érkező fellépők 9 órától mutatták be produkcióikat. Legtávolabbról Püspökladányból érkeztek, de jöttek Komádiból, Szentesről, Mezőkovácsházáról és Békéscsabáról is.
– A múltban mélyen gyökerező kulturális örökség minden közösség azonosságtudatának egyik, ha nem a legfontosabb forrása. Ezen örökségek megőrzéséről is szól ez a találkozó – mondta megnyitó beszédében Ködmönné dr. Lipták Anna, Gyula város Önkormányzatának kulturális osztálya képviseletében, akihez magánszemélyként is közel áll a népzene, hisz testvére hegedűművész, népzenekutató, gyermekkorukban pedig gyakran vendégeskedett otthonukban Halmos Béla, a szintén gyulai kötődésű, ismert népzenész.
A bemutatkozások előtt a 4. osztályos Nagy Mária Valéria egy népdal eléneklésével adta meg a találkozó hangulatát, majd a megmérettetések következtek. A népdalkörök és szólóénekesek produkcióit rangos zsűri értékelte. Dr. Joób Árpád, a nyíregyházi főiskola docense, a zsűri elnöke, János Hajnalka népdalénekes, valamint Barbócz Sándor népzenész, a békéscsabai Téglás együttes prímása.
– A rendezvénynek versenyszerű tétje nem volt, csak a találkozás öröme – tájékoztatta a Gyulai Hírlap olvasóit Kiss Ferenc, a rendezvény szervezője. – Felöltöztünk szép ruhába, népdalokat énekeltünk, ami kötelességünk is Gyulán, mivel a XX. század elején Bartók Béla itt gyűjtött mintegy 130 máig fennmaradt, ismert népdalt.
Elsőként a gyulai Magyarvárosi Népdalkör lépett színpadra, Kiss Ferenc szakmai vezetésével. A mintegy másfél évvel ezelőtt alakult vegyes kar a térségi minősítés megszerzése után most az országosra készül, de működésüket főként a népdal hagyományőrző múltjának megőrzése motiválja, és az, hogy a ma már egyre kevesebbet hallott és énekelt népdalokat családias hangulatban énekeljék és adják tovább örökségként a következő korosztálynak. Műsorukban baláskai népdalokat adtak elő, majd a Békéscsabáról érkezett Bagyinka János szólóénekes mutatta be produkcióját.
Mivel a találkozó hangsúlyozottan nem verseny volt, díjakat sem adtak ki, azonban minden fellépő arany, ezüst, illetve bronz fokozattal távozhatott. A zsűri különdíját a püspökladányi Törő Gábor Hagyományőrző Népdalkör érdemelte ki, a találkozó legjobb produkciójának pedig a Máthé Lászlóné vezetésével Mezőkovácsházáról érkezett, háromtagú Ezüstfenyő népdalkör előadását értékelték, ők a találkozó fődíjasaiként térhettek haza.
A találkozó mottójaként leginkább talán a Ködmönné dr. Lipták Anna által felolvasott Kodály Zoltántól ismert idézet szolgálhatna: "Utóvégre lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerten."
