Novotny Imre Géza és családja
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
Az ünnepségen a köszöntött unokája, dr. Novotny Gabriella háláját fejezte ki a szervezésért, és kis megvendégelésre invitálta a jelenlévőket. A jeles alkalomból Kiss Szabolcs intézményvezető is jó egészséget kívánt a szülinaposnak, Szabóné Mede Ágota pedig verssel és dallal köszöntötte Imre bácsit.
Novotny Imre Géza 1925. szeptember 9-én született Újkígyóson. Édesapja kovácsként dolgozott, édesanyja hat gyermeküket nevelte. Imre bácsi volt a legkisebb utód, 3 éves koráig Gyulaváriban, majd Kétegyházán laktak. Egyházi iskolába járt, ahol apácák tanították. 14 évesen kezdett édesapja mellett dolgozni a kovácsműhelyben, majd 2-3 évre rá a legnagyobb bátyjához, Somogybabodra ment, hogy ott segítsen a családnak. Ebben az időben egyedül dolgozott a bátyja kovácsműhelyében, amíg a testvére katona volt.
Ott ismerkedett meg leendő feleségével - Mátyás Erzsébettel -, akivel 1946 novemberében házasodtak össze. Két gyermekük született: Imre és Kató. Kétegyházán laktak, majd Imre bácsi az 1950-ben megalakuló gépállomásra ment dolgozni. Szorgalmas munkája miatt felfigyeltek rá, és Szegedre küldték tanulni. 1956-tól főkönyvelőként dolgozott egészen 1975-ös nyugdíjazásáig.
Novotny Imre nyugdíjba vonulása után – felesége biztatására – kezdett fafaragással foglalkozni. Első munkája egy díszdoboz volt, amit aztán még sok-sok másik követett. Amíg felesége kézimunkázott, addig Imre bácsi faragott. Sajnos, mostanra olyannyira megromlott a látása, hogy nemigen veszi kezébe már a faragókést, és olvasni sem tud már. Hitvesével, romló egészségi állapota miatt 2015 májusában beköltöztek a Galamb utcai Napsugár Idősek Otthonába. Nemrégen jött ki a kórházból, ahol vérszegénységgel kezelték. Napjaik jobbára beszélgetéssel telnek.
Imre bácsi életében legszívesebben arra gondol, hogy a felesége mindig kitartott mellette – immáron 69 éve házasok. A hosszú élet receptjére egy tanácsa van: az aktív munka, amely örömben, bánatban is segít. A mértékletességről a véleménye az, hogy élet örömeit csak kontrollálva szabad kihasználni, „ahogy engedi a gyeplű”.
