Az idei március szép idővel köszöntött ránk. Álmélkodva tapasztaljuk a természet tavaszi ébredésének újabb és újabb jeleit: a kinyíló virágokat, a madárdalt, a bodzák zöld hajtásait. A tavasztól testi és lelki megújhodást is kapunk.
Az évszak első felében tapasztalható, az ember számára gyakran kellemetlen, tartós, erős szélfúvás azonban meg-megzavarja ezt a ragyogó képet. Az ún. böjti szelek jóvoltából a március és az április az év két legszelesebb hónapja. Nekünk ugyan fázósabb napokat hoz ez az időszak, a természetnek azonban nagy szüksége van ekkor az erős légmozgásra: a tavaszi, böjti szelek megszikkasztják a művelésre még alkalmatlan talajt, s nagyban elősegítik a szélporozta, kora tavasszal nyíló növények beporzását, és így az eredményes megtermékenyülést.
Erdőalkotó fáink számára is fontos ez az időszak, hiszen nagyon sok közöttük a korán, még lombfakadás előtt nyíló, szél által porzott fafaj. A tavaszi erdők legszembeötlőbb színeit azonban nem a fák virágai, hanem leginkább a talajszinten virító korai virágok adják.
A legtöbb állományalkotó fafaj virágzása kevésbé látványos, s nem annyira szembeötlő, mint a lágyszárúaké, mégis ugyanolyan szép. A tölgyek, a gyertyánok, a bükkök, a szelídgesztenyék, a füzek virágai szél beporzásúak, legtöbbjük a lombfakadás előtt, illetve majdnem vele egy időben nyílik. Színűk leggyakrabban zöld, zöldessárga, esetleg halvány rózsaszín, ezért nem feltűnő jelenségek. Ráadásul legtöbbször 10-20 méter magasan vannak, emiatt is nehezen vesszük észre őket.
