„A pszichológiának nagyon sok olyan üzenete van, aminek el kell érjen a szívünkhöz, azért, mert olyan világban élünk, ahol azt tapasztaljuk, hogy a külső dolgokon, körülményeken már alig tudunk változtatni, ezért kell magunkon. Mert ha tudatosítani tudjuk magunkban azokat az erőket, amik a lelki gerincünket megtartják, és ha tudjuk, miként hatunk másokra, hogy tudunk kapcsolatba kerülni másokkal úgy, hogy csak építjük egymást, világforgató erővel rendelkezünk.” Ezzel a felütéssel kezdte előadását a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ színpadára lépő népszerű pszichológus, Prof. dr. Bagdy Emőke, hogy a nézőteret színültig megtöltő gyulai érdeklődők számára is rámutasson mai személyiségük gyermekkorból eredeztethető mintázataira.
Aztán fokozatosan - mint hagymáról a héját – mutatta be énképeinket, a szubjektívtől kiindulva a visszatükrözötten át a tulajdonított énképig, hogy az én ideál meghatározásával juttassa el közönségét a teljes önismerethez.
– Ki mondja meg, hogy milyen vagyok? Hogy lehet valójában megtudni, ki vagyok? – tette fel az újabb kérdéseket, melyekre szerteágazó összetettségben mintegy bő másfél órán keresztül sorban meg is adta a válaszokat.
A magyar klinikai pszichológia legjelentősebb alkotó személyisége a narcisztikus személyiségből kiindulva mutatott rá arra, hogy a mai felnőttkori pszichés problémák a korai kisgyermekkor mely időszakából eredeztethetők.
Beszélt a gének szerepéről, az örökletes betegségek kialakulási mértékéről, a környezet hatásáról és a tudatosság fontosságáról, miközben arra is nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy már csecsemőkorban megállapítható, hogy a gyermek szabad, boldog felnőtt ember lesz-e? Ez főként attól függ, hogy milyen az első év anya-gyermek kapcsolata. Mert az ekkor együtt töltött idő határozza meg, hogy a későbbiekben a gyermekben kialakul-e az ősbizalom, az életre jogosítottság érzése, a mélyen szeretni tudás- és a ragaszkodás képessége, vagy bizalmatlan és gyanakvó felnőtt lesz, aki nem hiszi el magáról, hogy szerethető.
A professzorasszony a szeretet közvetlen átadásának jelentőségét hangsúlyozta azzal a kijelentésével, hogy „én bárhová elmegyek, hogy ennek fontosságát az anyukákban tudatosítsam!”, hiszen a gyermekek teljes további életét meghatározza, hogy környezetük mennyire tölti fel szeretettárukat.
Mert a feltétlen szeretettel, jelenléttel és elfogadással csodákat tudunk tenni.
Prof. dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor, a pszichológiatudomány kandidátusa, professor emeritus február 20-án, „Önbecsülés, önértékelés, önmegvalósítás, önfejlesztés” címmel Gyulán tartott impulzív előadása nem csak a színpadot töltötte be, de a közel ötszáz férőhelyes nézőtér közönségét is magával ragadta. Hiszen vérbeli oktató, képző, fejlesztő személyiség, akinek az utóbbi, több mint négy évtizedben szinte nem telt el hét tudományos előadása nélkül, szakkönyvei, tankönyvei, tanulmányai és médiaszereplései pedig csak segítik hivatása valódi betöltésében, a személyiség örökös fejlesztésében. Bagdy Emőke ezúttal is hitelesen képviselte hivatását, hiszen lényéből is áradt, hogy nem mereng az akadályokon, mindig szorgalmasan dolgozik, a megoldást keresi, ezért folyton mozgásban van, és mindig előre néz.
Közel másfél órás előadásában hangsúlyozta: ahhoz, hogy magunkat és egymást boldoggá tevő emberré váljunk, nélkülözhetetlen az elköteleződés, a felelősségvállalás és az adni tudás képessége. Amit gyerekkorunkban megkaptunk, most már kötelességünk továbbadni. Az odafigyelést, a jelenlétet és a feltétel nélküli szeretet már adhatjuk át a párkapcsolatokban.
Az önmegvalósítás terén arra hívta fel a figyelmet, hogy csak egymástól tudunk fejlődni, mivel kölcsönös egymásrautaltságban élünk, csak az együttfejlődés lehetséges.
- Úgy tudok a saját pályámon haladni, hogy a tiédet is segítem. Te adod annak, aki fontos számodra. Ha akarsz kapni, add te, és akkor te is megkapod – zárta kurzusát, majd a bejáratnál dedikálta magával hozott, népszerű szakkönyveit.
