Kopcsák Róbert: Megigézve
Szét kellene szeretni a Karácsony csomagolását, ezt a folyton akciós színkavalkádot. Óvatosan kiszeretni belőle a klausztrofób nagyfiút, és rászeretni az oxigénmaszkot. Inkább szeretgetni vele föl s alá parkokban, tömegsíroknál vagy utcákon. Odaszeretni a kirakatokra, hogy az embereknek ő most ilyen. Tetoválás az arcizmok helyett. Leszeretni a csillogó lávakönnyeket az arcáról. Halkan megszeretni tőle, hogy ő valójában kicsoda. Szeretni a válaszát, hogy tulajdonképpen senki.
Bambán beleszeretni vele a város nyöszörgéseibe. Kasszákba, harangokba, ideges féknyomokba. Észreszeretni a szem alatti karikákon csüngő borsó-jéggömböket, a távozó életkedveket. Lustán szeretni őket.
Hazaszeretni. Elszeretni tőle, hogy majd legközelebb. Leülni, olvasni, meleg teát inni és gondolkozni valami szépen, mondjuk, a Karácsony csomagolásán.
