A Gyulára már szinte havonta járó soproni Petőfi Színház társulata ebben az évadban is a könnyed szórakoztatást választotta eszközül a sikerhez. Huszka Jenő népszerű operettje, a Bob herceg november 10-én a szakadó eső ellenére is pótszékkel ment a művelődési ház Erkel-bérletének második előadásaként.
A Huszka Jenő–Bakonyi Károly–Martos Ferenc-féle három felvonásos regényes nagyoperett a már sokszor bevált recept szerint működik: végy egy nagy szerelmet (ezt ismertesd az első felvonásban), gördíts elé akadályokat – mint pl. társadalmi különbségek, félreértések, ellehetetlenedett helyzetek – (második felvonás), bogozd ki, majd a fináléra hozz mindent rendbe, s ha így teszel, a hálás közönség egy szép este emlékével távozik.
S ez a recept már az első, Népszínházban 1902. december 20-án bemutatott előadás alkalmával is működött, nem csak szerzőjének hozva meg a régóta áhított hírnevet, hanem a műfaj angol és bécsi képviselőinek addigi kizárólagos uralmát is megdöntve. Bobot később – szintén színházi szerepben - Sárdy János is híressé tette, a darabról 1941-ben már film is készült, de mi jobban emlékezhetünk a Keleti Márton rendezte 1972‑es operett filmre, ahol Nagy Gábor címszereplése mellett Bárdi György, Szerencsi Éva, Tordai Teri, Bánki Zsuzsa, Páger Antal, Márkus László, Somogyvári Rudolf, Rátonyi Róbert osztoztak a főbb szerepeken. S emlékszünk is, hiszen a közönség egyértelműen felismerte a Tom apó szerepében most is jelen lévő Nagy Gábort, az egykori Bob alakítóját.
De a történet sem szorult különösebb bemutatásra.
„Londonban, hej, van számos utca…” énekli éjjelente mandolinját pengetve, kísérőjével mulatozva az utcákat álruhában járó György herceg, az angol trón várományosa. A londoni kereskedők bosszúságára dorbézol, hangoskodik a legendás Bowie Streeten, de a kelő nappal mindig eltűnik, s csak kifizetetlen számláit hagyja hátra az ivóban, Bob, a diák nevében. Mégsem haragszanak rá, sőt, az utcai jasszok vezérüknek tekintik, mert csalfa bár, de szíve tiszta, mint szerelme a szegény, de szép Annie iránt. Csakhogy felvirrad a „végzetes” nap, György huszadik születésnapja, ami a gondtalan királyfikor végét jelenti, mert át kell vennie anyjától a „hatalmat és dicsőséget” jelképező kardot, amivel az uralkodás feladata és felelőssége jár. Egy király mellé pedig királyné is szükségeltetik, és az anyakirálynő már ki is szemelte fia számára a leendő feleséget az udvarban, és Annie kezére is jó eséllyel ácsingózik a bugyuta Plumpudding borbély.
Itt kezdődnek a bonyodalmak. Mindenki mást szeret, mint akihez adni akarják, s – szó szerint – csak egy hajszálon múlik a szerelmesek boldogsága. De aztán – ahogy az egy operettben dukál – sok akadályon és melódián keresztül végül lelepleződnek a csalfák és számítók, és a szerelem diadalmaskodik a rang fölött.
A siker receptje az úgynevezett „húzóneveket” is tartalmazza, mert a közönség máig a Mikó, Bencze, Benkő nevekre ölt ünneplőt, még ha nyíltszíni tapssal nem is kényezteti őket. Fura látni, hogy ők már egy lépéssel hátrébb állnak, teret adva az ifjaknak. S bár a Bob herceg – a szerep terjedelmét és jelentőségét illetően – inkább kedvez a bonvivánnak, mint a primadonnának, Rárósi Anita így is bizonyítani tudta, hogy alkalmas Annie szerepére. Ugyanígy bír hangbéli adottságokkal Sövegjártó Áron, kinek Bob hercege hol kamaszos, hol önmagából is gúnyt űző, önérzetes ifjú, ki azzal is jól boldogul, hogy a köztudatban máig emblematikus Bob hercegként élő Nagy Gáborral kell egy színpadon állnia, ki csak egy talányos utalást kapott egykori szerepére és Tom apó tovatűnt ifjúságára.
Bencze Ilona szép és fenséges, nagyvonalú anyakirálynét mutat, Bozsó József ügyesen affektál hoppmesterként, Pomponius, az iszákos pap határozottan szórakoztató Mikó István megformálásában, a taps erősségéből ítélve pedig Plumpudding borbélyként Győri Péter volt a nézők kedvence. Laklóth Aladár Lord Lancaster, gárdakapitányként nem mutatott kiemelkedőt, annál érdemesebb megemlíteni a gyulai származása révén valóban hazajáró Tébi Mártát, aki Annie barátnőjeként igazán vérbő, cserfes menyecskeként komédiázott, és akit – kihasználva adottságait – pörgettek-forgattak, emelgettek is bőszen.
Sajnálatos, hogy Gipsy, a fűszeres jelentősége csak pár mondatos alibi szereppé csökkent, amiben Benkő Péter hosszú kaftánban és turbánban úgy festett, mint Boldizsár a három királyok közül. Ezt leszámítva Gyarmathy Ágnes jelmezei és díszlete célnak megfelelőek, praktikusok voltak.
A gárdisták bemutatkozásával kissé erőtlen kezdet után az első poénokkal (Bob és Pomponius megjelenésével) hamar magára találó előadással kijárt a nézőknek a könnyed szórakozás. Pinczés István rendezése teljesítette a vállalt feladatot, és klasszikus recept szerint, arányosan fűszerezve alkotott kellemes, tisztességes mestermunkát.
