A Gyulai Várszínház veretes műsorai között időnként elfér egy-egy vígjáték is, persze, szigorúan az igényesség kritériumainak megfeleltetve. Így készült el az 51. évad harmadik bemutatójaként – egy Shakespeare-mű és Szerb Antal Utas és holdvilág regényének színpadi adaptációja után – az 1936-os berlini olimpián győzedelmeskedő magyar vízilabda csapat és egy szép skót hölgy fordulatos kalandjairól szóló zenés vígjáték a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában, Bagó Bertalan rendezésében. Az eredetileg Ábrahám Pál - Harmath Imre - Szilágyi László - Kellér Dezső által jegyzett, 3:1 a szerelem javára című színpadi műből film is készült, most azonban – alapos leporolás után – egy igencsak mozgalmas előadásban látható újra.
A cselekmény szerint a magyar vízilabda-csapat az angolok felett aratott 3:1-es győzelme után hazafelé készül, amikor a szobába beront a zaklatott menyasszony, Gingi (Földes Eszter), akit kényszerházassága (Juhász Illés) elől megmenekítve a fiúk kabalaként magukkal visznek Badacsonyba, Szirmay báró (Sághy Tamás) villájába, ahol a visszavágóra kell(ene) készülniük. A pólósokban persze tombol a tesztoszteron, mindenki Gingi kegyire hajt, de hogy senkit se érjen csalódás, a villában váratlanul megjelenik egy leányosztály is, melynek tagjai vigaszt nyújtanak a Gingi által hoppon maradt fiúknak. Ám a bonyodalom tetőzéseként Gingi apukája (Kricsár Kamill) is beállít.
Minden pontosan olyan, mint azokban a békebeli idők hangulatát megragadott játékfilmekben, amik után mindig sóhajtozik a magyar közönség, még az „Egy dunaparti csónakházban” feelingje is felrémlik – bár az Állami Áruház az ötvenes évek sikeres propaganda filmvígjátéka volt – hisz a jelenetekben a szereplők pontosan olyan képeslapra illő, boldog mosolyban pózolnak. Ezt a képet erősítve még az Ahol az ember felmászik a fára című örökzöld is elhangzik, igaz, az 1930-as Viktória operettből kölcsönvéve, de legalább Ábrahám Pál és Harmath Imre szerzeményeként.
Bár könnyű kis nyári darabhoz méltón kellemes és friss, de a belefektetett munka is érződik rajta, na és a – ma már kiveszőfélben lévő, de a Vörösmarty Színházban meglévő – társulati összhang, amiben Bagó Bertalan rendező teret engedett a színészek ötleteinek, amik közül aktualizálva a poénokat sok be is épülhetett a darabba. Makranczai Zalán olykor ugyan a Besenyő család Parittya Setét Antalját is sejteti, de még az is a minőségi tálalás szintjén maradt.
A minden mozzanatában alaposan kidolgozott jelenetek és a zenei betétek meg is kapták a nyíltszíni tapsot, Földes Eszter, Sághy Tamás minden pillanatában szerethető volt, a több karaktert is magára öltő Juhász Illés pedig a villa gondnokaként megjelenő Bence szerepében brillírozott leginkább. Külön figyelmet érdemel Sántha Borcsa ötletes díszletmegoldása, míg a remek koreográfia Blaskó Borbála munkáját dicséri, na és persze a 16 tagú, fúvósokból álló zenekar, melynek tagjai szintén kimagaslót produkáltak, de ennek ellenére is picit soknak tűnik a másfél órás első felvonás.
Azonban amit a produkció vállal, azt maradéktalanul megtartja, hisz a könnyed, nyáresti szórakoztatást mindvégig magas szinten tálalja. Már amennyire a bemutató estéjén erre lehetőség nyílt, ugyanis az alig megkezdődő második felvonásra az ég is áldását adta, egyre szaporábban hullani kezdő eső formájában. A rendezőt ezzel utolérte az előző napi sajtótájékoztatóra üldözőbe vett rémülete, hisz az aggódva lesett időjárási előrejelzés a főpróbát hivatott elmosni, ám az egy nappal később, a bemutatóra érkezett meg. Így az, hogy a második felvonás végére ki kivel talál párra, remélhetőleg a másnapi előadáson már kiderült, de a nyári játékok kontra időjárás mérkőzésében egyelőre 1:0 az égiek javára írandó.
(A július 31-én tartott bemutatót augusztus elsején és 2-án is láthatta a közönség, a két utóbbi előadást már megkímélte az időjárás - A Szerk.)
A zenés vígjáték október 4-től a székesfehérvári Vörösmarty Színház műsorában is megtalálható.
