Regény, kisregény, elbeszélés, költemény, útirajz, falurajz, széptanulmány, fürdőlevél, tudósítás, karcolat, vallomás – a néplélek legmélyét, a szegény emberek világát megörökíteni vágyó Sarusi Mihály irodalmi pályájának állomásai, apró jelzőtáblái ezek. A gyulai Ünnepi Könyvhét záróakkordjaként erről a páratlanul gazdag életműről kaphattak szűk keresztmetszetet az érdeklődők a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban. A József Attila-díjas íróval, költővel dr. Szabó Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató beszélgetett az író-olvasó találkozónak otthont adó földszinti előadóteremben.
A két, élete delén már jócskán túl járó, lelkében mégis fiatal beszélgetőtárs közvetlen hangulatú diskurzusa előtt rövid, szöveges összefoglalóból „készülhetett fel” a hallgatóság a Sarusi-életműből. Az író felesége, Kállai Rózsa Gyöngyi által összeállított „szamárvezető” bevezető soraiból kitűnik, Sarusi Mihály hatalmas felfedezőkedvvel vágott neki a világ megismerésének, s ez a gyermeki kíváncsiság – hű társként – egész életében vele maradt. „1944-ben Békéscsabán született, 2001-től Balatonalmádiban él. Édesanyja újkígyósi kisgazdalányként, édesapja kisiratosi zsellér fiából lett iparosként került Békéscsabára. A felesége tanárnő, két felnőtt gyermekük van, megszülettek első unokáik. Végzettség szerint női fodrász, népművelő, könyvtáros, mozigépész, moziüzem-vezető, újságíró és filozófus, de volt matróz, szövetkezeti és megyeházi tisztviselő, nemkülönben éhezőművész is. Eddig legtovább Csabán élt, mindamellett hosszabb időt töltött Veszprémben, Debrecenben, Budapesten, Székesfehérvárt, Balatonfűzfőn, s jobbára hírlapíróként kereste a kenyerét” – állt a fénymásolt papíron.
– Íróként különösen kötődik ehhez a vidékhez, az Alföld középső, de különösen a déli részéhez – mondta dr. Szabó Ferenc jó barátjáról. A beszélgetésből kiderült, Sarusi Mihály MTI-tudósítóként Békéscsaba egész környékét bejárta, így Gyulára is szinte hazajár. A szomszédvár, a városunkban gyűjtött élmények több írásában – köztük a 2012-ben megjelent Simonyitól Simonyiig című kötetében – is megjelennek. Bár pályája legelején csabai íróként könyvelték el, idejekorán rádöbbent, hogy a szülővárosában élő emberek, a tótok megismerése a nyelv által támasztott korlátokba ütközik. Ekkor kezdett hozzá az anyaggyűjtéshez édesapja szülőfalujában, Kisiratoson. A gondos gyűjtőmunka eredményeként hétkötetes, több mint ezer oldalas falurajz született.
Az író legújabb könyve, a csavargóírásait is összefogó Vagabundkorzó sorozat hetedik kötete Szentföldön címmel látott napvilágot nemrég. Emellett egy vele készült beszélgetéseket tartalmazó interjúkötet is megjelent a könyvhétre, Tiszta betű címmel. A jövőbeni tervekkel kapcsolatban Sarusi Mihály kifejtette: szeretné egy kötetben – nyomtatásban vagy e-könyvként – megjelentetni falurajzát. Ezenkívül legjobb elbeszéléseiből készül egy válogatás, és hamarosan befejezi a balatoni írásait tartalmazó kötetét is. Bár az író elsődleges célja, hogy a befejezetlen írások végére pont kerüljön, fiatalos lendületét elnézve majdnem biztosak lehetünk benne, hogy sokszínű pályája még nem ért a végéhez.
