Fotó: Tóth Péter
Egészen Andalúzia só-marta
partjáig követtem azt az emléket,
amely talán még tudósítja
a gyerekkor vakolathibáit, és
mesél a paplan-melegbe
göngyölt kalácsok illatáról.
Arról az illatról, mely mindig nagyi
pékporos konyhájából szivárgott ki,
s terített meg az ünnepi vacsorához,
így jelezve: a karácsony elkezdődött.
De én ekkorra már gondolatban,
mint foltos kavics úsztam
az ajándékok között,
kutatva kacat-vágyaim után.
