Hiánypótló kötettel állított emléket Erdődi Rudolf keresztapjának, dr. Erdődi Lajosnak. Városunkban a Gyulai Protestáns Kör és a Mogyoróssy János Városi Könyvtár szervezésében mutatták be a Dr. Erdődi Lajos, a „nép ügyvédje” című könyvet a bibliotéka Simonyi-olvasótermében. A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjához kapcsolódó rendezvényen dr. Erdmann Gyula, a Békés Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója elevenítette fel a Gulagon 9 évet eltöltő gyulai ügyvéd tragikus életútját.
„Ki volt hát dr. Erdődi Lajos? Nem volt sem kommunista, sem fasiszta bérenc, sem antiszemita. Magyar ember volt, a nép fia, a szegény nép érdekeinek a képviselője, ügyvédje. Korát meghaladó szociális érzékenységgel bírt. Együtt élt és érzett a Viharsarok, a Körös-vidék népével” – olvasható a 227 oldalas kötet hátoldalán. A szerző elmondta: a könyv ötlete egy beszélgetés alkalmával merült fel benne és Erdődi Leventében, dr. Erdődi Lajos fiában. Azért állítottak ily módon emléket a nép ügyvédjeként ismertté vált gyulai jogásznak és politikusnak, mert nem szerették volna, ha neve feledésbe merül.
– Sok vívódás után elvállaltam, hogy megírom a könyvet. Bár nagyon rossz magyaros voltam a gimnáziumban, neki fogtam a munkának. Akkor még nem tudtam, hogy milyen nehéz feladatot vállalok. Később derült ki, hogy dr. Erdődi Lajos hagyatékában nem sok minden maradt, hiszen sűrűn volt házkutatás náluk, és olyankor leveleit, írásait és könyveit is elvitték – idézte fel a kezdeti nehézségeket Erdődi Rudolf, aki testnevelő tanár lévén szakmai előképzettség nélkül vágott bele a könyvírásba. Mint megtudtuk, az írás alapját az Erdődi Levente által összegyűjtött politikai írások, visszaemlékezések, életrajzok és levelek adták. A kutatás során a szerző mintegy hét levéltárban és könyvtárban – köztük a az Államvédelmi Szolgálatok Történeti Levéltárában – nézte át a korabeli dokumentumokat. Az öt évig tartó munkát tanárkollégái és szakemberek is segítették.
Kósa Ferenc, a Gyulai Protestáns Kör titkára köszöntőjében arról a két évvel ezelőtt megszületett országgyűlési határozatról szólt, amely a kettős mérce megszüntetése jegyében arra szólítja fel a központi államigazgatási szerveket, az oktatási intézményeket, az egyházakat, a civil szervezeteket, a közszolgálati médiumokat és az önkormányzatokat, hogy méltóképpen emlékezzenek meg november 25-én a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabokról és kényszermunkásokról. Kósa Ferenc beszédéből az is kiderült, hogy a szociáldemokrata politikus egészen 1958-ig a Gyulai Református Egyházközség presbitere volt.
Dr. Erdmann Gyula előadásában hangsúlyozta: dr. Erdődi Lajos rendkívül művelt, tájékozott, kitűnő szervezőkészséggel megáldott ember volt, szociáldemokrata, ugyanakkor kitűnő hazafi, népben, nemzetben gondolkodó magyar ember, aki minden rendű és rangú diktatúrát szívből gyűlölt, így a náci és a kommunista diktatúrával is szembe került.
Diktatúra és diktatúra között nem lehet különbséget tenni, a kommunista és a fasiszta diktatúra is nyílt, terrorista diktatúra volt – tette hozzá a szakember, aki szerint Európában az értelmiség tekintélyes része – vélhetően megfelelő ismeretek hiányában – sokáig szimpatizált a sztálinizmussal. Az a vélemény, mely szerint „a kommunizmus humanista mozgalomként indult, csupán eltorzult útközben” önfelmentésként szolgál az értelmiség érintett része számára – vélekedett a történelemtudományok kandidátusa.
Dr. Erdmann Gyula történelmi áttekintése átfogó képet adott a kommunista diktatúra kiépüléséről és működési mechanizmusáról, a fegyveres erőszakszervezetek létrejöttéről, a másképp gondolkodók megfélemlítéséről, elhallgattatásáról és likvidálásáról, valamint a tulajdonosi rétegek, a saját tulajdonból megélni kívánó emberek tönkretételéről. Előadásában kifejtette: a Szovjetunióban és a szocialista tábor országaiban a terrornak mintegy százmillió áldozata volt. Olyan esztendő is volt, amikor a Szovjetunióban egyszerre 40 ezer megsemmisítő tábor működött mintegy 10 millió lakossal.
Az olvasóteremben ülők dr. Erdődi Lajos életét és munkásságát is részletesen megismerhették. Az ügyvéd 1902-ben született Nagyiratoson, szegény paraszti családban, ám gyermek- és ifjúkorát Gyulaváriban töltötte. Ügyvédi irodáját 1931-ben nyitotta meg Gyulán. Ügyvédként számos szegény sorsú embernek dolgozott ingyen, így ragadt rá a név: a szegények ügyvédje.
– Dr. Erdődi Lajos 1970-ben halt meg egy tragédiába hajló életút után. Valóban nagyszerű ember volt, olvasott, művelt, kiváló szervező, demokrata, jó magyar ember, a diktatúrák esküdt ellenfele. Ez a sors adatott neki, Gestapo, Gulag, Kádár börtöne. Emlékezzünk rá barátsággal és tisztelettel – mondta végszóként a nyugalmazott levéltár-igazgató.
Az előadást követően Erdődi Levente szólt néhány szót a megjelentekhez, majd Nyikolaj Ivanovics Getman Gulagról festett, megrendítő képsorozatát nézhette meg a hallgatóság. A festőművész közel tíz évet töltött el szovjet munkatárborban, festményein emlékeit, az embertelen körülményeket, a Kolima folyó vidékének sivár világát örökítette meg.
