Gyönyörű őszi hajnal virradt a gyulai Csordás-tanyán, hagyományőrző disznótorra készült a sióréti ház népe. A Tanyavilágban Élők Érdekvédelmi Egyesületének rendezvényére érkezőket hulló falevelek, lobogó nemzetiszín zászló és gyöngyös tyúk rikácsolása várta, no meg jó szívvel egy kupica papramorgó, ha valaki arra vágyott. Az időhöz pedig dukált a szőlő is, amelyet ezúttal eredeti formájában is fogyaszthattak a dolgosok.
A napos reggelen egy jó másfél mázsás sertés mangalica került terítékre, jellegzetes bundája – hagyományos módon – szalma között vált a lángok martalékává. Miközben a hízó különböző testrészei lábasokba, üstökbe és a darabolóasztalra kerültek, már asztalon gőzölgött a jó hagymásvér, amelyből illett reggelizni mindenkinek. A jó fröstök közben módjában állt kissé körülszagolni a hófehér cicának, honnan csenhet el egy-egy elszórt falatot. A fekete puli csaholva értetlenkedett, hogy lehet, hogy pont mindig ilyen nagy ünnepkor kerül láncvégre. Hamarosan jócskán kárpótolták őt is a rabigáért.
Közben konyhakész állapotba került a pórul járt disznó, üstben sült a zsírnakvaló, készült a füstölőbe a szalonna, különváltak a toroskáposztának, az orjalevesbe, a kolbászba, hurkába való darabok. A munka közben el-el indult egy-egy nóta, de a dalnokok koraestére tartogatják a szuszt, hiszen ha kész vagyon minden, és megérkeznek a vendégek, a házigazda jóvoltából bizonyosan előkerül majd a mellzongora és a nótaszó is.
A Gyulai Hírlap kérdésére Csordás Józsefné, az egyesület elnöke elmondta, a tanyasi, falusi életnek mindig is nagyon fontos része volt a disznótor, amely több hónapos élelemforrása a családoknak, ezen kívül hagyományőrző jellege is lényeges.
– A hagyományőrző tor alkalmával mangalicát vágtunk. Ez a sertésféle hungarikum, amelynek sokkal egészségesebb a hígabb zsírja, mint más egyéb fajtának. A disznót perzselés előtt meglocsoltuk vízzel, majd égő szalmával pörköltük le a bundáját. Ez gyakorlatilag a kopasztásos disznótor ősi változata. Így láttam én már kislánykoromban is. Az élelemszerzés mellett próbáljuk felidézni nagyapáink, dédapáink rituális szokásait, hogy a család fiataljai se felejtsék el az elődök hagyományait – hangsúlyozta a gazdasszony.
