Régen a Napot istenként tisztelték az egész bolygón, tisztelete a legősibb vallások közé tartozott. A jó és a rossz örök harcának szimbólumává vált. A napkultusz kiinduló pontja Etiópiából és Egyiptomból származik. Az egyiptomiak időszámításunk előtt, kb. 2600-3000-ben napszentélyeket építettek, amelyek a ősi csillagunknak és "fiának" kultuszát szolgálták. Az ókorban az emberek a mindennapi életüket tették függővé attól, hogy a Nap milyen pályát jár be. Részletesen tanulmányozták a Napot a többi égitesttel együtt, amire mezőgazdasági és navigációs ismereteik bővítése végett volt szükség.
Tudatában voltak annak, hogy a napban lévő „forrás” az éltetője és fenntartója mindennek, ami a földön létezik. Időszámításunk előtt az V. században Anaxagorasz görög filozófus volt az első, aki természettudományos magyarázatott adott a Napra, mely szerint az egy izzó kőgömb, véleménye miatt üldözték. Később, a monoteista vallások térhódításával, a Nap vallási és kulturális jelentősége csökkent.
A Nap fogalma, amely alapja a mai napig él, a lengyel csillagásznak, Nikolausz Kopernikusznak (1473 – 1543) köszönhető. Az égitest korábbi tiszteletének nyomaival persze még ma is gyakran találkozhatunk, például Japánban, ahol kulturális örökségként maradt fenn a császári család napisteni eredete. Napjainkban jellemzően már csak természettudományos szemmel nézünk a Napra, és próbáljuk kihasználni az általa kisugárzott energiát.
Ha megnézzük életet adó Napunk adatait, még mindig elcsodálkozunk hihetetlen nagyságáról, hogy hozzá képest, mi milyen picik is vagyunk valójában. Nagyon érdekes, hogy központi csillagunk egy hatalmas izzó gázgömbként a Naprendszer anyagának 99,87%-át foglalja magában, míg a fennmaradó rész háromnegyedét pedig a Jupiter teszi ki. Átmérője a Földének 109-szerese, míg a Jupiterének közel 10-szerese.
Óriási tömegének köszönhetően hatalmas gravitációs erőt fejt ki, ennek az erőnek a hatására tartja össze a Naprendszert, és irányítja valamennyi bolygó és kisebb égitest mozgását is. Belsejében a hőmérséklet 15 millió, míg a felszínén "csak" 5700 Kelvin-fok. A központjában uralkodó magas hőmérséklet és nyomás hatására a hidrogén héliummá alakul, amelynek eredményeként energia szabadul fel, s melyet folytonosan sugároz. Ez az energia elsősorban közeli ibolyántúli, látható és infravörös sugárzás formájában hagyja el a csillagot, de emellett kisebb mennyiségben mindenféle más sugárzást is kibocsát. A központi csillagunkból másodpercenként kisugárzott energia teljes mennyiségét a Nap sugárzási teljesítményének nevezzük, és ugyanúgy wattban fejezzük ki, mint egy villanykörte teljesítményét. Ez az érték 3,86x1026 watt. Ennek a kisugárzott energiamennyiségnek legfeljebb csak tízmilliárd része éri el a Földet. Egy óra leforgása alatt ebből az energiából a bolygónkra érkező mennyiség megegyezik az emberiség egy teljes év alatt elfogyasztott energiájával. A Földtől számított közepes távolsága a Napnak 149,6 millió km, amit a csillagból induló fotonok 8,3 perc alatt tesznek meg.
A napsugárzásnak jó és rossz hatásai is vannak a szervezetünkre. Egyik igazán jó tulajdonsága, hogy biztosítja a szervezetünk D-vitamin ellátását, és a napozás az egyik leghatékonyabb természetes terápia a depresszió kialakulásának megakadályozására. Természetesen vigyázni kell a túlzott napozással is, mert a bőrgyógyászati kutatások kimutatták, hogy az UV-A sugarak a bőr korai öregedését okozzák, míg az UV-B sugárzás nagymértékben megnöveli a bőrrák és a szürke hályog előfordulásának esélyét. A túlzásba vitt napozás hatására bőrünk ráncossá, rugalmatlanná válhat, illetve az ismétlődő leégések rákos folyamatokat indíthatnak el.
