A társadalom mélyáramaiban zajló folyamatok és a szorongattatott helyzetekben működő védekezési stratégiák álltak a középpontjában a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára által szervezett, „Kutyaszorítóban” – A kiszolgáltatottság társadalomtörténeti vetületei című konferenciának. A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott rendezvényen összesen hét különböző témájú előadás hangzott el.
A gyulai városháza dísztermében dr. Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója köszöntötte a megjelenteket. A szakember elmondta: az esemény annak az őszi konferenciasorozatnak a része, amely 2006-ban indult el. Mint megtudtuk, a rendezvényeken gyakran hangzanak el társadalomtörténeti közelítésű előadások. Az eddig megtartott konferenciákon szó esett egyebek mellett a járványokról és a katasztrófákról, valamint a nagy utazásokról.
– Az előadásokban azt szeretnénk megvizsgálni, hogy a szorongattatott szituációba került emberek, csoportok hogyan próbálják helyzetüket feldolgozni önmaguk számára, hogyan reagálnak, milyen védekezési stratégiákat dolgoznak ki maguknak, valamint hogy a szorongattatott helyzetben a környezet miként reagál, hol jelennek meg a szolidaritás gesztusai, hol az elutasítás. Ez az, ami összeköti ezt a látszólag egymástól távol eső hét témát – avatott be az idei ankét részleteibe az intézmény igazgatója.
A konferencia első előadója Héjja Julianna Erika volt. Az MNL Békés Megyei Levéltárának főlevéltárosa a leányanyák és házasságon kívül született gyermekeik 18–19. századi megítéléséről beszélt főként Békés megyei források alapján.
A szakember elmondta: a vizsgált időszakban fokozatosan enyhült a megesett lányok szigorú megítélése. A gyermekgyilkos anyák kivégzését, valamint nyilvános megvesszőzését és megszégyenítését 1769-ben helytartótanácsi rendelet tiltotta meg. A rendelet arra is felhívta a figyelmet, hogy a megesett nőket fel kell karolni, és a szülésnél segíteni kell őket.
Az előadásból kiderült: a naiv, hiszékeny hajadonok legtöbbször házassági ígéret reményében engedtek csábítójuknak. A szabályszegők nemcsak az egyházi és világi hatóságokkal, hanem a közösség kollektív fegyelmező erejével is szembe találhatták magukat. Krízishelyzet akkor állt elő, ha a férfi cserbenhagyta a lányt, akit a kiközösítéstől, megszégyenítéstől való félelem tragédiába torkolló tettek elkövetésére késztetett. Sok lány olyan kilátástalannak látta a helyzetét, hogy bánatában öngyilkos lett, vagy a gyermekvesztés bűnét követte el.
Az elhagyott, megesett lányoknak legfeljebb testi vagy szellemi fogyatékos kérő jutott, illetve gyakran öreglegény, özvegyember, obsitos, esetleg szabadságos katona vette őket feleségül. Az egyszeri vagy alkalmi együttlétekből fogant gyermekeknek sem volt könnyebb dolguk, hiszen életük végéig el kellett viselniük a származásuk miatti diszkriminációt.
A konferencián előadás hangzott el a 19. században idegenben tanuló diákok nehézségeiről, a Békés megyébe kitelepített budapestiekről, valamint arról, hogy a Securitate megfigyelései milyen hatással voltak az egyházmegye papságára. Sáfár Gyula, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatóhelyettese a kuláküldözés Békés megyei történetéből villantott fel néhány mozaikot, dr. Erdész Ádám pedig azt ecsetelte, hogy az antiszemitizmus és a zsidótörvények milyen hatást gyakoroltak a Kner család életére.
Az előadók között volt Katona Csaba, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, Szakály Sándor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese, Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főosztályvezető-helyettese és Nagy Mihály Zoltán, a Bihar Megyei Levéltár főlevéltárosa.
