Noha az országos állapotokat nézve könnyebb Gyula városában a mozgáskorlátozottak élete, az ideális állapot eléréséhez lehet, hogy még két emberöltő eltelte is kevés lesz. Legalábbis ez derült ki abból a beszélgetésből, melyre Fenesi Balázst, a Mozgáskorlátozottak Dél-alföldi Regionális Egyesületének ifjúsági koordinátorát kértük fel.
A felújított belváros közlekedési szempontból ideális, az önkormányzat, a járási hivatal, földhivatal, bíróság, cégbíróság könnyen megközelíthető. Általában elmondható, hogy az elmúlt években felújított épületek jól használhatóak, bár a komplex akadálymentesítés, amely a mozgás-, látás-,hallássérültek és értelmükben korlátozottak szükségleteit is figyelembe venné, már nem éri el a kívánt mértéket Gyulán.
– Mozgássérült szempontból a belváros jól járható, feltéve, ha nem vonattal vagy busszal érkezik az ember. A városba való bejutás a vasútállomásról vagy buszpályaudvarról lehetetlen, maximum az boldogul, aki bottal, óvatosan lépkedve le tud jutni a járműről. Városunk vasúton keresztül elérhetetlen, hiszen négy-öt éve elvitték az állomásról a beemelő szerkezetet. Gyulán belül is szintén kizárt a buszozás, így marad a taxi és a szállítószolgálat. A szórakozási lehetőségek a lépcsők miatt korlátozottak: nem tudunk bejutni az éttermekbe, kocsmákba, szórakozóhelyekre. Kivétel ez alól az akadálymentes Hamburger bár és a Bols, ahol csak egy 10 centis lépcső van, sőt a pincérek segítenek a beemelésben is. A bevásárlással nincsen gond, kivéve a kisebb magánboltoknál. Ahogy távolodunk a belvárostól, úgy jönnek szembe a problémák. Különösen rossz a helyzet a Bárdos-hídnál, a K. Schriffert utcában a zeneiskolával szemben, a Dobay utcában, a vár felé vezető macskaköves hídon, a vár környékén. A járdák mellett sok helyen fák, bokrok vannak, ha ott esik ki az ember a székből, lehet, hogy csak a régészek találják meg. A Tourinform irodába szintén esélytelen bejutni, még egy csengő sincsen. Az is mindent elmond, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság – ahová ügyes-bajos gondjával menne az ember – egy épület első emeletén van. A kórház éttermébe nem tudunk bemenni, konferenciatermét sem tudjuk elérni a lépcsők miatt. A rendelőintézetnél ugyan van rámpa, de olyan meredek, hogy segítség nélkül képtelenség felmenni. A teherporta felőli rész is nagyon cseles: a mozgáskorlátozottak részére felfestett út – lejárat nélküli –15-20 centis padkával végződik – sorolta a Gyulai Hírlap kérdésére a nyolc éve kerekes székkel közlekedő Fenesi Balázs, ám a sor itt még közel sem ér véget.
Nem is gondolnánk, de csak Gyulán 1800 körülire tehető a mozgáskorlátozottsággal élő emberek száma, ebből az utcán nagyjából 20-30 fővel találkozunk nap mint nap. Balázs elmondása szerint általában nem az emberek gondolkodásmódja nehezíti meg a mozgáskorlátozottak életét, sokkal inkább az állami döntések. Például hiába írta elő törvény korábban a közintézmények határidőre történő akadálymentesítését, mostanra már nem kötelező érvényű.
– Egy kedves rehabilitációs szakmérnök ismerősöm mondta: eddig csak meg volt ásva Magyarországon az akadálymentesítés sírja, most már rajta van a föld is – summázta a mozgáskorlátozottak esélyeit Fenesi Balázs.
