Ábrahám György Imre (nyugdíjas gazdasági vezető):
– Az elmúlt öt évtizedben minden évben ellátogattam a várszínház valamelyik előadására, ezért most az idei évadra egy tiszteletbeli meghívót kaptam. De az anyagiak ebben sosem hátráltattak, hiszen a várszínház jegyárai sosem voltak lesújtóak. Az első emlékezetes előadás számomra a II. évadban, Székely János Dózsa című monodrámája volt, de a mindenkori színházvezetés mindig hozott olyat, amely izgalmasnak ígérkezett. Gedeon József is elkötelezettséggel és minőség iránti elfogultsággal hozza Gyulára az előadásokat. Már több kiemelkedő művet is láttam, mint pl. a Bocsárdi-féle Bánk bánt és a Hamletet, vagy a W. H. koncertjét. Ha egészségem engedi, minden előadásra el fogok menni. Shakespeare-ből sosem elég, Shakespeare maga az élet, ezt is mondja: „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő…”
Kósa Ferenc (nyugdíjas köztisztviselő):
– Minden évben megnézek négy-öt előadást, és bár igyekszem megválogatni őket, nem mindig sikerül. Értek már meglepetések pró és kontra. Nagyon tetszett az utóbbi években pl. a kijevi Dah Színház III. Richárdja, A vihar a koreai Mokwha Színház előadásában vagy a Virágok Algernonnak Kulcsár-Székely Attilával. Voltak mélypontok is, amikor a közönség idő előtti távozásával nyilvánított véleményt. Nem kedvelem az önimádó rendezői alkotásokat, amelyek öncélúan provokálnak, ezért unalmasak, semmi újat, tartalmasat nem nyújtanak. Az idén is elmegyek néhány darabra, sokat várok a Szegedi Kortárs Balett Carmina Buránájától. Jó ötletnek tűnik Petőfi darabjainak színpadra vitele, ezért nagyon kíváncsi vagyok a dunaszerdahelyi Csavar Színház produkciójára, A helység kalapácsára.
