– Számított a város ilyen fokú elismerésére? Mit jelentett önnek a Kiváló Polgár cím odaítélése? – kérdeztük Daróczi László ügyvezető igazgatót, akivel irodájában beszélgettünk, a Gyulai Közüzemi Kft. Szent László utcai székházában.
– Hatalmas meglepetés volt. Én a háttérben szoktam dolgozni, nem szeretek szerepelni. Az önkormányzattal való szoros kapcsolattarás mellett különleges volt, hogy semmi jelét nem észleltem annak, hogy kitüntetést kapok. Pedig annak szoktak lenni előjelei: anyagokat, információkat kérnek. Mivel a Gyulai Közüzemi Kft.-től más kollégákat is terjesztettünk fel kitüntetésre, végig azt hittem, hogy a köztünk lévő kommunikáció miattuk van. Tényleg meglepetés volt, egyáltalán nem számítottam rá. Harmincegynéhány éves munkaviszony után van mit összegezni, 1988 óta dolgozom közigazgatási szférában. Hálás vagyok érte az önkormányzatnak, a kollégáknak és a családnak. Mégis, amikor az ember egy kitüntetést kap, elgondolkodik azon, hogy mennyi sikerélményt és terhet jelentett az elmúlt 25 év.
– Nagy volt a teher?
– A családomnak biztos. Az ember mindig felállít egy prioritást, s csak később derül ki az, hogy jól vagy rosszul választottuk-e meg. A mai napig vannak olyan dolgok, amiket nem tudom, hogy jól tettem-e. Az ember fiatalon mindent alárendel a munkának. Részben személyes indíttatásból, részben azért, hogy sikere legyen. A legnagyobb erőbefektetéssel a legjobbat hozza ki magából, amit egyébként a környezet is elvár. Utána meg azt veszi észre, hogy a felállított prioritást a családi élete megszenvedi. A nyolcvanas években megszülettek a gyermekeim, mellette egyetemre jártam, akkor építettem a házamat és a munkában is kerestem az előrehaladást. Visszagondolva erre az időszakra, a gyermekek életük első tíz évében sokat nélkülöztek engem, illetve nélkülöztem én őket. Nem tudom eldönteni, hogy az akkori prioritásokat jól állítottam-e fel, hiszen azokat az éveket vesztettem el, amikor a legnagyobb szükségük lett volna rám.
– Hogyan emlékszik vissza saját gyermekéveire?
– Mindig azt mondtam, hogy „burokban születtem”. Három generációval, szüleimmel, öt évvel idősebb bátyámmal és nagyapámmal éltünk együtt Gyulán, a kis Béke sugárúti lakásban. A tanulással sosem volt gondom. A 3-as iskolába jártam, majd matematika fizika szakon az Erkel Ferenc Gimnáziumba. Szerettem tanulni, és ez nem okozott nehézséget sem. Könnyű volt a bejutás a Veszprémi Vegyipari Egyetemre is. Ha visszatekintek, mindig vannak meghatározó emberek, akikre felnéztem. Érdekes módon ezek a találkozások zömében az élet első szakaszára tevődnek. Érdemes megemlíteni Lindeisz Feri bácsit, Kosztadin Kati nénit, Domokos Gyuri bácsit, Kis Anikó nénit, Szigeti Pista bácsit, akiktől nagyon sokat tanultam. Valakitől a szakmát tanultam meg, vagy az emberséget, tisztességet vagy mindhármat. Ahogy öregszem, egyre többet gondolok vissza rájuk, hiszen a szülőkön kívül alapvetően ők határozták meg a majdani jövőmet. Anyám mérhetetlen szeretetére, apám racionalitására is szeretettel gondolok. Nagy szerencsém, hogy hihetetlen jó mentoraim és szerető családom volt.
– Tősgyökeres gyulaiként mindig egyértelmű volt, hogy a tanulmányok végeztével Gyulára tér vissza?
– Még Veszprémben tanultam, amikor szerződést kötöttem a hódmezővásárhelyi porcelángyárral. A nagybetűs munkáséletemet ott kezdtem meg. Négy hónapig bírtam, ennyi volt a nem gyulai élet. Ott rájöttem, hogy minden, amit szeretek, a gyökerek, ami értelmet ad az életemnek, az Gyulához köt. Így egyértelművé vált a felmondás ott, és hazajöttem.
– Mekkora út vezetett a Gyulai Közüzemi Kft. ügyvezetéséhez?
– Először a Gyulai Húskombinátba kerültem, majd a Gyulai Vízművekhez. Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy a nehézvegyipari diplomám az alföldi régióban nemigen keresett, kiutat a továbbtanulás jelenthet. A Vízműnél nem támogatták a szándékomat, ezért ezt a tervemet a KISZ-nél tudtam megvalósítani, s elkezdhettem tanulmányaimat Budapesten, a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Innen 1988-ban a városi tanácshoz kerültem, onnantól kezdve pedig folyamatosan a közigazgatási rendszerben dolgoztam: városfejlesztési irodavezető voltam, majd a városgazdálkodási iroda következett. A rendszerváltás időszakában lettem a Vagyonigazgatóság, majd később a Városgazdálkodási Igazgatóság vezetője. Ahogy teltek az évek mindig újabb és újabb feladatokat kaptunk, végül 2011 márciusában beolvadtunk a hasonló tevékenységi kört végző Gyulai Közüzemi Kft.-be.
– Mi hajtja, mi motiválja?
– Mindkét egyetemen a rendszerekkel foglalkoztam. Mindig az egész vizsgálatára és az egész problémának a leküzdésére aspirálódtam. A rendszer sosem statikus, mindig változik, hibák generálódnak. A motivációt az adja, hogy mindig lehet jobban csinálni, mindig van olyan, amellyel a környezetet, a szervezetet, vagy a szervezetben dolgozó emberek életét jobbá lehet tenni. Mindig van olyan feladat, ami az újat mutatja, ami arra kényszerít, hogy a jobbra törekedjek. Nem tudok leülni, a babéromon megpihenni, és nincs olyan, hogy elégedetten hátra dőljek annak tudatában, hogy minden rendben van. Hiszem és vallom, hogyha az ember képességének megfelelően végzi a dolgát, van értelme annak, amit csinál és szereti is, az már önmagában motiváció.
– Ha nem ismernénk egymást, már az elmondottakból is arra következtetnék, hogy folyton dolgozik. Amikor haza megy, ki tud kapcsolni?
– Nem. És ez nagy hiba. Említettem a prioritás felállítását. Visszagondolva, mindig a családom húzta a rövidebbet. Mindig feláldozódtak a munka oltárán. Ezt már nagyon bánom. A problémáimat mindig haza viszem, a munkát ugyanott folytatom otthon, ahogy bent abba hagyom.
– Mégis, mi jelenti a kikapcsolódást?
– Mindig ügyködöm, kertes társasházban lakunk, ahol mindig van felújítani való, és amihez értek, azt szeretem magam megcsinálni. Most már azonban segítségemre van a fiam is. Együtt szoktunk festegetni, javítani, építgetni, szépíteni az otthonunkat. Szeretem, hogy ekkor együtt vagyunk, ekkor találjuk meg a családi perceket. Amikor nagy ritkán eljutok vízpartra, szeretek horgászni. A környezet, a napsütés, a békák és halak…, kifújja belőlem a szél a dolgokat. Az ember érzi, hogy elsimul a hullámokkal együtt. A harmadik dolog a zene. Nyolcévi zongoraoktatás mellett azt is megtanították nekem, hogy minden műfajnak megvan a maga szépsége. Jelentős változást hoz a családunkban, nagylányom révén, az első unokám érkezése, akit nagy örömmel várunk június végére, július elejére. Biztos vagyok benne, hogy a kisunoka hozza meg azt a pontot, ami a szó jó értelmében kizökkent és rákényszerít majd arra, hogy a saját családommal többet foglalkozzam.
– Mi az, amit még pályafutása során mindenképpen meg szeretne valósítani?
– Ezt a kérdést két elemre bontanám. Az életemnek további értelmet és inspirációt ad, hogy egy pici gyermek érkezik a családba. A szakmai területen szintén újabb hatalmas változások várhatók, melyek alapvetően befolyásolják a cég jövőjét. A közszolgáltatói szféra jelentős átalakítása kapcsán kiemelt feladatunk, hogy a víz- és szennyvízellátás területén partner önkormányzatokkal közösen megőrizzük szolgáltatási függetlenségünket. Kihívás a rendszer kialakítása, új szervezeti struktúra és kultúra létrehozása. A cég egységének és jövőjének a biztosítása az elsődleges cél, és az, hogy a munkavállalók foglalkoztatása továbbra is megmaradjon, hiszen több száz család életéről van szó.
