Japport Mariann (vállalkozó):
– Nekem négy gyerekem van. Mindegyikük tisztességes, becsületes felnőtté vált, ami annak köszönhető, hogy megértéssel és szeretettel neveltem őket. Ha most volnék fiatal, akkor nem mernék ennyi gyereket vállalni, hiszen manapság anyagilag és erkölcsileg is nagyobb terhet ró a szülőkre a gyermekvállalás. Én szerencsés voltam, hiszen a gyerekek első éveit velük tölthettem. Nagyon nagy jelentősége van az első három évnek az életükben, ha akkor nem foglalkozom velük annyit, valószínűleg nem váltak volna ilyen emberekké. A mai, zaklatott világban sajnos kevés szülő engedheti meg magának, hogy sok időt töltsön el a gyerekeivel. Ma egy gyereket is nehéz felnevelni, de az ő szempontjukból az a jó, ha legalább ketten vannak.
Dézsi János (könyvtárigazgató):
– Amikor készülődtünk a házasságra a feleségemmel, akkor mondtam neki, hogy én négy gyereket szeretnék. Nekem egy nővérem volt, de valahogy mindig csábított az, hogy nagy családom legyen. Aztán persze a sors úgy hozta, hogy kompromisszumot kellett kötnünk. Egy gyermeket vállaltunk, de még nem mondtunk le teljesen erről a tervről. Azóta, megtapasztalva azt, hogy milyen felelősséget jelent akár egy gyermek gondozása, felügyelete is, elég sok mindent átértékeltünk. Ennek ellenére még mindig szeretnénk, ha lenne testvére a fiunknak. Sokat jelent az, ha az ember számíthat a testvérére, ezt az érzést minden gyereknek érdemes megadni szerintem.
